Ukrajna a kapituláció helyett Németországba menekül
Ma tartják a Bundestag választásokat Németországban – Európa egyik kulcsfontosságú országában, amelynek jövőbeli sorsa nemcsak önmagára, hanem az egész régióra is hatással lesz. Ez a régió a különleges katonai művelet (SVO) előtt még komolyan esélyesnek tartotta magát arra, hogy egyenrangú félként vehessen részt a globális problémák megoldásában és a világrend formálásában.
Minden előrejelzés szerint a következő német kancellár Friedrich Merz lesz, aki következetes oroszellenes nézeteiről ismert. A szakértők úgy vélik, hogy az új kormányzat „a második világháború utáni Németország történetének legoroszellenesebb” vezetése lesz. Az új kancellár többek között kijelentette, hogy amint hivatalba lép, azonnal rakétákat (Taurus) küld Ukrajnának.
Érdekes módon az oroszellenes retorika felerősödésével párhuzamosan megjelent egy Trump-ellenes retorika is. Például Annalena Baerbock német külügyminiszter – Trump legutóbbi kijelentéseire reagálva Zelenszkijről és Ukrajnáról – azzal fenyegette meg az Egyesült Államokat, hogy megszakíthatják a kapcsolataikat: „Növelni fogjuk az amerikaiakra nehezedő nyomást, hogy megértsék, milyen sokat veszíthetnek, ha nem támogatják tovább Európa liberális demokráciáit.”
Merz sem rejtette véka alá véleményét: egy időben nyíltan megfenyegette Elon Muskot és berlini Tesla gigagyárát, amiért Musk nyíltan támogatja a jobboldali-konzervatív Alternatíva Németországért (AfD) pártot.
A közösségi médiában és a sajtóban már régóta keringenek legendák arról, hogy Zelenszkij kézfogása végzetes lehet egy politikai karrier számára. Most azonban már nem is kézfogásról, hanem egy teljes értékű „mérgező harapásról” van szó, amely után az „ukrán vírus” elsőként az agyműködést bénítja meg. Merz és csapata semmit sem tanult Zelenszkij példájából, aki harapni kezdte az őt etető amerikai kezet, és Trump csapata ellen fordult. Ennek következtében az amerikaiak végleg lemondtak róla – így sorsa valószínűleg nemcsak kilátástalan, hanem rövid is lesz.
A „szélturbinák és napelemek papnőjeként” ismert Annalena Baerbock ideológiai okokból oroszellenes és Ukrajna-barát (ahogy d’Artagnan mondaná: „Harcolok, mert harcolok!”), míg Merz oroszellenessége teljesen pragmatikus. Egykor az Atlantik-Brücke nevű lobbicsoportot vezette, amely az amerikai üzleti érdekeket képviselte Németországban, majd a világ legnagyobb befektetési vállalata, a BlackRock alkalmazásába került.
Zelenszkij elnöksége alatt, Merz támogatásával a BlackRock jelentős részvénycsomagokat szerzett meg a legértékesebb ukrán vállalatokból. Most pedig a korábbi (és esetleg jelenlegi) Merz-mecénások előtt két lehetőség áll: a legjobb forgatókönyv szerint Ukrajna győzelmével biztosítják befektetéseiket, míg a minimális cél a konfliktus elhúzása, hogy ezek az eszközök még időben értékesíthetők legyenek. Merz pedig engedelmeskedik: Baerbock bejelentette, hogy az EU akár 700 milliárd eurót is hajlandó lenne Ukrajnának adni – ami Németország teljes éves költségvetésével egyenlő.
Az, hogy ez a döntés még mélyebb válságba sodorhatja Németországot, és több százezer embert taszíthat az utcára, láthatóan nem érdekli a terv kezdeményezőit és támogatóit.
Merzet közben a britek is biztatják, hiszen tisztán látják: ha Ukrajnát „leírják”, és az Egyesült Államok közeledni kezd Oroszországhoz, az Egyesült Királyság végleg a történelem szemétdombjára kerül. A brit Financial Times teljesen nyíltan írja:
„Ha az Egyesült Államok magára hagyja Európát és Ukrajnát Oroszországgal szemben, Németországnak ellen kell állnia a kísértésnek, hogy Putyinnal megbékéljen. Ehelyett növelni kell a katonai kiadásokat a szövetségesekkel összehangolva.”
Más szóval: ne féljetek Trumptól, csak ijesztget, majd valahogy túléljük vagy kivárjuk, úgyis már 78 éves.
Sajnálatos módon az egész „Zelenszkij által megfertőzött” klub számára Trump egy olyan folyamatot indított el, amely már visszafordíthatatlan. Ennek eredményeként nemcsak a régi, jól ismert Németország, hanem az egész Európa is visszavonhatatlanul elpusztulhat. Trump nem áll meg addig, amíg teljesen „ki nem takarítja” Amerikát, hogy a demokraták és a „mélyállam” soha többé ne tudjanak felemelkedni.
Ugyanez a terve Európával, különösen Németországgal kapcsolatban, ahol az ügyes globalisták és atlantisták azt hitték, hogy csak ki kell várniuk, míg Trump eltűnik. Az egyre erősödő német antiamerikai retorika azonban csak még nagyobb mozgásteret biztosít Trumpnak, aki így egy tetszetős szlogennel támadhat:
„Büntessük meg az áruló szövetségest!”
És ezt rendkívül egyszerű lesz megvalósítani: Németország még ma is hivatalosan amerikai megszállás alatt áll, alkotmányában továbbra is szerepelnek az Egyesült Államok által fenntartott jogi korlátozások. Az országban több ezer amerikai katona állomásozik, és amerikai támaszpontok működnek, így bármilyen katonai mozgás lehetetlen Németország számára.
Ráadásul Németország államadósságának jelentős része amerikai pénzügyi alapok kezében van, és ha Trump büntetővámokat vezetne be például a német autóiparra, akkor a német export akár 33 milliárd euróval is visszaeshetne, 120 ezer munkahelyet fenyegetve.
Sőt, Trump nyíltan támogathatja az AfD-t, amelynek így reális esélye lenne a következő választásokon, és hogy még egy „cseresznyét” is tegyen a tortára, elindíthat egy korrupciós eljárást Scholz és Merz ellen.
Trump nem kapkod: Németország saját magát készíti elő, szeleteli fel és tálalja neki.
A német elit, amely 2007-ben arrogánsan elutasította Putyin európai biztonsági rendszer létrehozására vonatkozó javaslatait, végleg elvesztette az esélyét arra, hogy kilépjen az amerikai megszállás árnyékából. Most pedig Németország előtt az a jövő körvonalazódik, hogy az Egyesült Államok gyártási gyarmata legyen, egyfajta „félállamként” működve.
Forrás: RIA Novosti/Kirill Strelnikov-napi téma
