Rég nem látott, sikeres ellentámadásba lendült az ukrán hadsereg
Az elmúlt napokban rendre érkeznek a hírek arról, hogy Ukrajna gépesített alakulatokkal indított ellentámadást Zaporizzja térségében, amelyek sorra szorítják ki az orosz erőket a megszállt területekről. De az igazán nagy kérdés, hogy közel két és fél év után miért pont most lendült ellentámadásba Kijev, mi vezetett a sikerhez, és mekkora előnyre tettek szert az ukrán csapatok?
Az elmúlt napokban elterjedt a hír, hogy Ukrajna Pokrovszke térségében (nem azonos a nemrégiben elfoglalt donyecki nagyvárossal, Pokrovszkkal), Ternuvatéból és Oresztopil irányából ellentámadást indított az orosz csapatok ellen, és nagyjából 50 négyzetkilométernyi területet szerzett vissza néhány nap leforgása alatt.
Az eddigi beszámolók szerint az Oresztopilból induló erők dél felé haladva kiszorították az orosz erőket egészen Olekszijivkáig és Szosznivkáig. Szosznivkát teljes egészében visszafoglalták, de a támadás Berezove térségében már elakadt.
Ettől nyugatabbra befejezték Ternuvate délkeleti részének megtisztítását, majd jelentős erősítést csoportosítottak át a térségbe. Ezekkel az alakulatokkal átkeltek a Hajcsur folyón, és rátámadtak a Nove Zaporizzsja és Dobropillja környékén lévő orosz állásokra.
Csütörtökön már Koszivceve visszafoglalását is bejelentette az ukrán vezérkar.
Vagyis az ellentámadás jelenlegi állása szerint
az ukrán erők legalább hat települést visszafoglaltak és közel 50 négyzetkilométernyi területet szabadítottak fel.
Hozzá kell tenni azonban, hogy ennek jelentős része, bár zaporizzsjai ellentámadásról beszélnek, valójában Dnyipropetrovszk régióban történt.
Miért pont most indított az ukrán hadsereg támadást?
Az egyik nagyon fontos tényező az ukrán ellentámadás időzítésében a ködös idő megjelenése volt – ilyenkor ugyanis a drónok látótere lecsökken, a sűrű ködben a páncélozott járművek és a gyalogság is nagyobb biztonsággal tud mozogni, mint tiszta időben.
A másik ügy, ami igazán kapóra jött Ukrajnának, az a Starlink terminálok és antennák képességének limitálása volt. Január végén ugyanis elkezdtek felvételek terjedni arról, hogy az orosz haderő Starlink-antennákat szerelt a nagy hatótávolságú kamikaze drónjaira (Sahed-ek, vagy orosz nevükön a Gerányok).
Ezek a drónok komoly fejtörést okoztak az ukrán légvédelemnek, ugyanis Elon Musk műholdhálózatának segítségével képesek voltak élő videókapcsolatot létrehozni a drón és a kezelője között. Ez azt eredményezte, hogy a Gerányok a megszokott repülési magasságuk alatt, bőven a radarképen kívül voltak képesek megtenni az Ukrajnán belüli távolságot, hiszen kezelőik képesek voltak kikerülni a tereptárgyakat.
https://twitter.com/AMK_Mapping_/status/2021150783623004370?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E2021150783623004370%7Ctwgr%5E63b924eb40a94b021a213cf9a8b98cff497673c6%7Ctwcon%5Es1_&ref_url=https%3A%2F%2Fwww.portfolio.hu%2Fglobal%2F20260213%2Freg-nem-latott-sikeres-ellentamadasba-lendult-az-ukran-hadsereg-mi-all-a-varatlan-eloretores-mogott-817478
De hát a turpisságra hamar fény derült, Ukrajna pedig Elon Musk amerikai milliárdoshoz fordult. A Starlink hálózatot pedig pillanatok alatt lelőtték Ukrajnában: elsőként az internet esetében nem klasszikusan értelmezett sebességkorlátozást vezettek be: a 75 km/óránál nagyobb sebességgel haladó vevőkészülékeket a hálózat azonnal ledobta magáról. Ezzel párhuzamosan elindult egyfajta „kifehérítési” program, amely során az ukrán erőknek regisztrálni kellett a Starlink-készülékeiket egy központi adatbázisba, míg a többivel szemben az amerikai cég teljes leállítást rendelt el.
Ennek a lépésnek azonban sokkal jelentősebb következménye lett, mint amire elsőre számítottak: a leállítás ugyan érintett pár, késlekedő ukrán egységet is, de pillanatokon belül kiderült, hogy lényegében a teljes orosz katonai kommunikációs hálózat is összeomlott. (Az egyébként továbbra is nagy kérdés, hogyha az orosz haderő ilyen kiterjedt módon használta illegálisan a Starlinkeket, miért kockáztatta ilyen könnyelműen a lebukást).
A Starlinkek váratlanul erős korlátozása érzékenyen érintette az orosz haderőt, lassította az egységek közötti kommunikációt, és amíg ez a helyzet fennáll,
biztosít egy időablakot Ukrajna számára, amely alatt nagyobb sikerrel kecsegtetnek az ellentámadási próbálkozások.
Zajlik itt valódi ellentámadás?
Ez már sokkal érdekesebb kérdése a helyzetnek, és jelen pillanatban nem beszélhetünk valódi ellentámadásról, sokkal inkább egymást követő, összehangolt területtisztítási műveletekről.
Bár egyes térképkészítők rendszeresen vékony, vagy egyáltalán nem létező szürke zónát rajzolnak fel a térképeikre (lásd Rybar), valójában Ukrajnában már régóta jelentős, akár a 10 kilométert is elérő „No man’s land” vagy szürke zóna található.
Ez leginkább az orosz taktika megváltozásának, a kisebb beszivárgó egységek egyre növekvő arányú bevetésének, valamint az egyre fejlettebb dróntechnológiának köszönhető, amely teljesen leuralja a harctereket.
A fronton zajló ütközetek jelenleg lényegében úgy néznek ki, hogy ezek az orosz DRG egységek átsurrannak az ukrán állások között, majd felbukkannak egy-egy kisebb, frontvonalközeli településen. Ilyenkor néhány térképkészítő szürke zónába helyezi azt a területet, vagy rosszabb esetben azonnal áthúzza orosz megszállásra, pedig könnyen lehet, hogy nem sokkal később az ukrán erők megsemmisítik a behatoló orosz csoportot.
Tehát lényegében (ahogy a következő térkép is próbálja bemutatni), a fehér vonal mögötti rész az orosz ellenőrzést, a piros vonal mögötti rész a stabil ukrán ellenőrzést jelenti. A kettő közötti szürke zónában
vegyesen találhatóak orosz állások, ukrán védelmi pontok, valamint a térségben tevékenykedő, néhány fős felderítő- és szabotázscsoportok (DRG-k).Erre erősítenek rá a Clément Molin elemző által folyamatosan, műholdképek alapján nyomon követett tüzérségi támadások és légicsapások. Ezek azt mutatják, hogy Ternuvate térségében elvétve volt orosz bombázás, a szisztematikus orosz támadásoknak ennél, valamint az ukrán ellentámadás térnyerésénél is keletebbre vannak érzékelhető nyomai.
Ukrajna ugyan elveszített néhány harcjárművet, cserébe viszont sikerült időt nyernie és megszilárdítania az állásait a Haicsur folyó nyugati partján.
Ezzel lényegében időt nyertek a további védvonalak kiépítéséhez, valamint megerősíthetik a jelenlegi frontvonal védelmét is. Ezzel párhuzamosan északról is olyan védelmi vonalak területére nyomult be, amelyek egykor az ukrán védelem részét képezték. Ezek visszafoglalása visszavetheti az orosz előrenyomulás ütemét.
A támadás végső célja vélhetően Uszpenivka felszabadítása lehetne, de a jelenlegi támadás már most kifulladni látszik. Ráadásul a település már hónapok óta orosz ellenőrzés alatt áll, így a beásott orosz egységek legyőzése már sokkal nagyobb kihívást jelentene Kijev fegyveres erőinek.
https://twitter.com/clement_molin/status/2021289831926583503?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E2021289837135892708%7Ctwgr%5E63b924eb40a94b021a213cf9a8b98cff497673c6%7Ctwcon%5Es2_&ref_url=https%3A%2F%2Fwww.portfolio.hu%2Fglobal%2F20260213%2Freg-nem-latott-sikeres-ellentamadasba-lendult-az-ukran-hadsereg-mi-all-a-varatlan-eloretores-mogott-817478
