Mi értelme van annak, hogy Irán szétbombázza a szomszédos országokat? –Itt a magyarázat

Mióta megindult az Irán elleni izraeli-amerikai támadás, Teherán folyamatosan támadja a régió hivatalosan semleges országait, magára haragítva olyan országokat is, amelyek, ha nem is támogatók, legalább elnézőek voltak az iszlamista rezsim régiós tevékenységével szemben. Támadás érte Jordániát, Bahreint, Kuvaitot, az Egyesült Arab Emírségeket is, de még a közvetítő szerepéről híres Katart, sőt, az amerikai támadás ellen nyíltan lobbizó Szaúd-Arábiát is.

Mi lehet az oka ezeknek a csapásoknak?

Első blikkre nehéz megmagyarázni Irán támadásait, hiszen a katonai csapások semleges, vagy kvázi-semleges országok ellen zajlottak és számos polgári célpont érintett volt.

Ráadásul

• katonai objektumokban aránylag minimális kár keletkezett,
• a támadásban érintett országok most nemzetközi jog szerint önvédelemből ellentámadást indíthatnak Irán ellen,
• Teherán tetteit elítélték olyan országok is, melyek eddig elnézőek voltak Iránnal és kritikusak voltak Izraellel szemben, mint például Egyiptom vagy Törökország.

Irán hivatalosan azzal magyarázza a támadásokat, hogy kizárólag az Irán elleni támadáshoz használt katonai célpontokat támadtak és mivel ezek a katonai célpontok más országok területén találhatók, ezek is kitettek voltak a retorzióval szemben.

Akárhogy is nézzük viszont, megtámadtak olyan célpontokat is, pl. Szaúd-Arábia területén, vagy épp Dubaj központjában melyeknek semmi köze nem volt a mostani háborúhoz.

Nagyjából a következő indokokat lehet sejteni:

• Egészen biztos, hogy Irán kisebb-nagyobb részben valós katonai-stratégiai érdek mentén célzott amerikai bázisokat, radarokat, légvédelmi egységeket is. Mivel ezek a létesítmények többnyire jól felkészültek voltak egy támadás elhárítására, ezért itt minimális kár keletkezett.
• Valószínűleg bizonyos esetekben (pl. Dohában) a légvédelmi rakétarendszerek által elfogott iráni rakéták roncsai zuhantak le a városra és okoztak károkat.
• A polgári célpontok elleni, részben talán szándékos támadásokat sokkal nehezebb megmagyarázni. Elképzelhető, hogy vannak olyan iráni vezetők, akik úgy látják: a szunnita olajmonarchiák lakossága alapvetően ellenzi az Irán elleni háborút,

  ha hirtelen a „frontvonalon” találja magát a lakosság, a szunni államok politikai vezetése nyomást fog gyakorolni Amerikára azért, hogy állítsa le a csapásokat Irán ellen.

  Ez nyilván rendkívül kockázatos és nem feltétlen helytálló logika, hiszen elérhetik azt is, hogy az érintett országok inkább beszálljanak a háborúba Amerika és Izrael oldalán.

• Rengeteg hír jött arról reggel, hogy Irán országos kommunikációs hálózata teljesen összeomlott: sem az internet, sem a mobilhálózat nem funkcionált az országban. Nem teljesen kizárható, hogy Irán katonai kommunikációs rendszereit is megbénították: bizonyos egységek nem tudtak kapcsolatba lépni a vezérkarral, egyszerűen úgy döntöttek, látván, hogy támadás érte őket, hogy kilövik a rakétáikat előre beprogramozott célpontokra. Ez megmagyarázná például a Szaúd-Arábia elleni támadásokat.

• Népszerű, és valamennyire logikus elmélet az is, hogy a teheráni iszlamista vezetés egyszerűen úgy látja: nincs most esélyük most a túlélésre, egyszerűen próbálnak minél nagyobb kárt, minél komolyabb nemzetközi sokkot okozni, mielőtt likvidálva lesznek.

• A polgári célpontok, nagyvárosok, semleges országok nincsenek felkészülve az ilyen támadások elhárítására, ezért könnyebb itt kárt okozni, mintha csupán katonai objektumokra korlátozzák az ellencsapásaikat. Minden sikeres csapás költségesebbé és diplomáciailag nehezebbé teszi az Irán elleni támadást az Egyesült Államok számára.

Nagy kérdés, hogy most, hogy Irán legalább hat olyan országot megtámadott, melyek nem vettek részt az ország elleni katonai műveletekben, mit tesznek az érintettek, lesz-e valamilyen válaszlépés.

Egyelőre úgy tűnik: az érintett országok inkább a konfliktus de-eszkalációja felé próbálnak lépéseket tenni.

Ha viszont Irán fenntartja ezt a rendszert és tovább lövik a térség olajmonarchiáit, kiterjesztik a célpontokat egyre több polgári létesítményre és nagyvárosra, folyamatosan nőni fog a kockázata annak, hogy a régió országainak nem lesz más döntése, csak az, hogy beszálljanak az „elszabadult” Irán elleni katonai műveletekbe – legalább logisztikai, anyagi és légi képességgel.

Minél tovább folyik a konfliktus Irán körül, annál inkább növekszik az esélye egy kiterjedt, számos közel-keleti országot magába foglaló háborúnak.

Forrás: portfolio