A Kristálykoponyák titka: amiről a tudósok hallgatnak
A kristálykoponya az emberiség történetének azon rejtélyei közé tartozik, melyekre a tudomány mai állása szerint még nincs elfogadható válasz.
különös tárgy megtalálása, Albert Mitchell-Hedges nevéhez fűződik. Ő bukkant 1927-ben Közép-Amerikában a mai napig is sok kérdést felvető kristálykoponyára. Az archeológus a vadonban különleges leletek után kutatott, és egy feltáratlan maya település nyomait vizsgálva, amelyet teljesen benőtt a buja növényzet, úgy döntött, hogy felgyújtja az őserdőt. A buja növényzet ugyanis teljesen benőtt egy területet és hagyományos módszerekkel lehetetlen volt feltárni a lelőhelyet. A lángokban háromhektárnyi terület veszett oda, de miután a füst eloszlott, az expedíció tagjai elképesztő felfedezéssel szembesültek. Egy hatalmas, páratlanul kiépített és kiváló állapotban fennmaradt települést tártak fel, amely számos piramist és egyéb épületet számlált.
A feltárások során Mitchell-Hedges expedíció egyedülálló leletre bukkant, amely élesen megosztotta a régész-társadalmat.
A furcsa lelet egyesek szerint boszorkányos ügyességgel létrehozott hamisítvány, mások szerint a XX. század legfontosabb régészeti felfedezése volt. A vitatott tétel egy kvarckristályból készített emberi koponya, arányaiban tökéletes, megmunkálási minőségét tekintve példa nélküli.
Kora meghatározatlan, funkciója nem ismert, eredete sűrű homályba vész.
Nem tudni, hogy a kristálykoponya milyen módon készült, de a kvarckristály ilyen precíz megmunkálása olyasféle technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére.
Korábban is találtak ilyesféle darabokat, de ez azonban teljesen más volt. Ez a kristálykoponya tökéletesen hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag tökéletes. Nem tudni, hogy milyen módon készítették, a kvarckristály ilyen precíz megmunkálása olyasféle technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére.
A hírhedt Hewlett-Packard laboratóriumában is megvizsgálták az egyik ilyen koponyát, mert azt gyanították, hogy egy kvarchoz hasonló, de annál puhább kompozit anyagból faragta ki valaki. A Mitchell-féle kristálykoponya tehát a mai napig régészeti és technológiai paradoxonnak számít, az archeológusok rémálma, megfejthetetlen rejtély.
A lelet néhány éven át a régész birtokában volt, majd végül, a harmincas években egy Brazil múzeumba került. Ekkorra már a legendák tucatjai övezték a Mitchell-féle leletet.
Megfigyelték többek között, hogy a kristálykoponya időről-időre változtatja színét és a környezeti időjárási viszonyoktól függetlenül hol elhomályosodik, hol pedig fényesen ragyog. Egyesek úgy vélekedtek, hogy valamilyen istenség koponyája került elõ, mások idegen lények hagyatékának tartották a darabot, ismét mások pedig egy történelem előtti, magasan fejlett civilizáció bizonyítékát látták benne.
Érdekes megemlíteni, hogy a Mitchell-féle kristálykoponya iránt roppant nagy érdeklődést tanúsítottak a Harmadik Birodalom okkultista szakértői is. A fekete mágiával foglalkozó Karl Maria Willigut, a titokzatos náci boszorkány úgy vélte, hogy a kristálykoponya a Halál Istennőjének koponyája, egy ősi árja szakramentum, amely az elveszett Atlantiszról származik.
Az SS Ősi Hagyatéki Hivatala 1943-ban különleges ügynököket dobott át Brazíliába, hogy elrabolják, és Németországba szállítsák a kristálykoponyát.
A náci ügynökök behatoltak a múzeumba, betörték a tárló üvegét és kiemelték a felbecsülhetetlen értékkel bíró darabot. Az épületet azonban nem tudták elhagyni, mert megszólalt a riasztó és a múzeum biztonsági személyzete elfogta a tolvajokat. A betörőket kihallgatták és a kihallgatás során azok bevallották, hogy a náci kormány megbízásából követték el a bűncselekményt.
Bár a rejtélyes kristálykoponya megszerzésére tett első rablási kísérlet kudarccal végződött, a Harmadik Birodalom vezetői ennek ellenére sem mondtak le a róla, mert újabb ügynököket vetettek be a cél érdekében.
Ám a következő csoport is lebukott. Ezt követően a múzeum igazgatósága elszállította a felbecsülhetetlen értékkel bíró darabot és biztonságosabb helyre került.
A nácik okkultista szervezete, az Ahnenerbe vezetői meggyőződéssel vallották, hogy a kristálykoponya egy energiafókusz, roppant fontos mágikus tárgy, az árja ember hagyatéka, amely földöntúli hatalommal bír.
Érdekes egybeesés még, hogy az SS által alkalmazott legfőbb grafikus szimbólum is a koponya volt, amelyet a fentebb említett Karl Maria Willigut saját kezűleg tervezett Himmler felkérésére.
Őszerinte a Mitchell-féle kristálykoponya által lehetett volna megteremteni a Herrenvolk fajt, mert a mágusokat ez a kristálykoponya oly erővel ruházta volna fel, hogy képesek lettek volna az emberi faj evolúcióját a végső szintre juttatni.
A kristálykoponya tehát képes lett volna felszabadítani a pogány energiákat, hogy a náci varázslók uralmuk alá hajtsák a világot. Ennek tudatában érthető tehát, hogy az SS miért is foglalkozott annyira kiemelten a kristálykoponyával és miért kívánták olyan hevesen Longinus Lándzsája és a Szent Grál mellett ezt az ereklyét is, amelynek megszerzésével megszerezték volna azt az okkult hatalmat, amely révén megalapíthatták volna az Ezeréves Birodalmat, és benne kitenyészthették volna a náci übermenschet, a felsőbbrendű emberi lényt.
Forrás: rejtélyekszigete