A földi pokol Ausztráliában – a kormányzat cselekvésképtelen
Rekordszárazság és hőség, hőhullámok és erős szél is vezetett az egész világot megrázó ausztrál tüzek kialakulásához. Ám az emberi tényezőket sem lehet kizárni: a kormányzat cselekvésképtelennek tűnik, miközben a lakosság annál aktívabb szerepet vállalt a tüzek megfékezésében.
Közel hatmillió hektár, Magyarország területének majdnem kétharmadát kitevő terület égett fel a hónapok óta tartó ausztrál bozóttüzekben, a Melbourne-t és Sydney-t is veszélyeztető lángok megfékezésén több ország csapatai is részt vesznek.
Sem az áldozatok számát, sem az érintett területek nagyságát illetően nem példátlan a mostani tűz, ám a korábbi esetek során a pusztítás nagy része néhány nap alatt zajlott le.
A mostani helyzet súlyosságát tehát a hónapok óta tartó küzdelem még adja, és az, hogy a tűzszezon általában január-februárra eső tetőzése még hátra van.
Ausztráliában azonban nem csak a rendkívül gyorsan terjedő bozóttüzek jellemzőek, hanem a „parázstámadás” is, ez az, amikor az erdőtüzeknél keletkező, hosszan izzó parazsat felkapja a szél, és kilométerekkel arrébb kezd lángolni egy újabb erdő vagy bozótos.
“Helyenként 30-50 kilométeres tűzfrontok is vannak. Ez azt jelenti, hogy ilyen hosszan egy vonalban halad egy 10-20 méteres láng. A legelőkön a szél sebességével is haladhat egy ilyen tűz, az erdőkben ennél lassabban terjed, de ott a tömör fafajták miatt óriási hőtömege van” – mondja Dobrás-Vincze Márton az Abc News Sydney-ben élő, magyar operatőre, aki két hónapja a tüzek által okozott pusztításokról tudósít. Előbb Queensland állam területén dolgoztak, ahol a többi között egy kórház megmentését rögzítette. Ott a szélirány megváltozása hozta el a szerencsét. Az utóbbi hetekben pedig naponta jár az Új-Dél-Wales riviérájának tartott Batemans Bay környékére, ahol naponta üti fel a fejét egy-egy tűz.
“A füst hullámokban szokta elérni Sydney-t itt, ahol lakunk. Öt-hat perc alatt jön, és úgy elborítja az utcát, hogy nem látjuk a szemben lévő házat. Majd ugyanennyi idő alatt ki is fújja a szél. Ilyenkor a gyerekeket nem engedjük ki az utcára. Volt, hogy iskolába sem engedtük el, és még itt a városban is van olyan iskola, amelyik pár napig zárva volt a füst miatt. Egyre többen használnak maszkokat is a mindennapi teendők során” – mondja Dobrás-Vincze Márton.
A legmeghatározóbb élmény azonban nem is a kiégett falvak látványa volt számára: „Az egyik forgatás után odajött hozzám egy nő, átkarolt és elkezdett sírni. Persze én is sírtam, hiszen szavak nélkül is nyilvánvaló volt, hogy épp most vesztett el mindent. Később kiderült, hogy ő és a férje Mogo közelében egy 100 éves kerámiaműhelyt vezettek. Bekészítették még a kiégetendő darabokat, majd jött a tűz. Amikor vissza tudtak térni, semmi mást nem találtak, csak a tökéletesen kiégetett kerámiákat. Ehhez minimum fél órán keresztül 1000 fok körüli hőmérsékletnek kellett lennie. Még a kalapácsukat sem találták meg. Nem csak a nyelét, a kalapács fejét is elolvasztotta a tomboló tűz.”
Ausztráliában a legtöbb esetben a tüzek kialakulása olyan természetes okokra vezethető vissza, mint a villámlás vagy a kiszáradt növényzet. Az elmúlt években azonban az átlagosnál magasabb átlaghőmérséklet, az egyre nagyobb légnyomás-ingadozás és a szelek is hatást gyakorolnak az ország klímájára, ezek ugyanis végeredményben távol tartják a csapadékot az országtól.
Ezeket még a természetes óceáni ciklus részének lehet tekinteni, ám Michael J. Ventrice klímakutató szerint az már aggasztóbb, hogy ezekre a természetes folyamatokra hivatkozva figyelmen kívül hagyjuk a klímaváltozás hatásait, márpedig ezek is hatottak a bozóttüzekre.
„Bár a tűzszezon mindig forró és száraz, a klímaváltozás még tovább fokozza ezeket a körülményeket, amelyek így extrém hőséghez és szárazsághoz vezetnek, ráadásul ezek következtében a növényzet is gyúlékonyabb – írta a hvg.hu megkeresésére Matthew Hurteau klímaszakértő. Az Új-Mexikó egyetem docense kiemelte:
Annyi energia kerül az atmoszférába, hogy így egyes tüzek már saját időjárást hoznak létre, amelyek hatását így viszont még nehezebb előrejelezni.
Egyértelműen a klímaváltozás számlájára írhatóak a felerősödő időjárási szélsőségek. Januártól márciusig máskor is vannak kisebb-nagyobb tüzek, arra viszont még nem volt példa, hogy ezek már a nyár vége óta, hosszú hónapok óta tartsanak az országban. Tagadhatatlan, hogy az ember is hozzáteszi a részét a klímaváltozáshoz az életmódjával és az ipari termeléssel, az viszont megosztja a kutatókat is, hogy mennyire. Az éghajlatot és ezáltal az ausztrál tüzek természetének megváltozását is befolyásolja a fosszilis energiára alapuló ipar és a szénbányászat. Délkelet-Ausztráliában a késő őszi, valamint a kora téli csapadékmennyiség jelentősen csökkent az 1990-es évek közepe óta.
„Számos tényezőt kell számításba vennünk. Nem foghatunk mindent a klímaváltozásra. Az emberek máshogy gazdálkodnak, másfajta terményeket ültetnek. A városokban élők is szeretik a növényzetet a házak között, de nagyobbak a házak, nagyobbak a tetők. Ezek a tényezők mind hatnak a növényzetre, ami kiszárad és kész is a tüzelőanyag” – nyilatkozta Tony Johnson, a queenslandi tűzszolgálat helyettes megbízottja a Daily Mailnek.
A szélsőséges időjárásra való felkészülés, a megfelelő várostervezés és a szervezett mentés pedig azok az emberi tényezők, amelyek jelentősen csökkenthetnék a károkat egy ilyen esetben.
Az Ausztráliát sújtó tüzek gyakoriságát figyelembe véve kézenfekvő lenne, hogy a kormány konkrét tervvel, stratégiával rendelkezzen a tűzesetek megelőzésére, kezelésére, illetve hatásuk mérséklésére, ez azonban nem így van. Nem csak, hogy nem reagáltak gyorsan, de az ausztrál miniszterelnök, Scott Morrison még szimbolikus gesztusokkal sem fejezte ki együttérzését, sőt karácsony előtt amiatt volt kénytelen magyarázkodni, hogy miközben az országban ezrek küzdöttek a lángokkal, ő családjával Hawaiion nyaralt.
A tűzesetek kezeléséhez ezért nagyon fontos a lakosság összefogása és a polgárok önkéntes szerepvállalása. Számtalan cég, bank és szolgáltató tett felajánlásokat, amellett, hogy a tüzet nagyrészt önkéntesek oltják, akiknek erőfeszítéseik önmagukban nem lennének elegendők egy ekkora katasztrófánál.
