A háború első áldozata az igazság volt
A modern kor talán leginkább dokumentált háborúja a jelenleg Ukrajnában zajló. Minden apró mozzanatáról képek sora jelenik meg a világhálón. Ebben az információs dömpingben azonban több a hamis hír, mint az igaz. Így aztán mindent látunk, és semmit nem tudunk. Így például azt sem, hogy NATO legharcosabb tagországai sokszor a háború eszkalálódását veszélyeztetik a lépéseikkel. Alighanem egyetérthetünk abban, hogy nem lenne jó, ha a NATO belesodródna ebbe a háborúba. Pedig néhány napja már közel járhattunk hozzá.
Az Ukrajnában tomboló háború várható kísérő jelensége mindkét harcoló oldalon a szólásszabadság beszűkítése. Ömlik ránk a hamis információ, és ebben a dicstelen versenyben az ukrán oldal bizony jobban áll. Pedig nem akármilyen ellenféllel áll szemben. Nem akarok viccelni ebben a helyzetben, de nem tudom megállni, hogy kimondjam, az elmúlt években az ukrán kollégák ebben komoly tapasztalatot szereztek. Így aztán aligha meglepő, hogy a felfokozott lelki állapotban most aztán rendesen túlteljesítenek. Legutóbb az egyik tévécsatornán például úgy hajították a valóságot, hogy az orosz csapatok által elfoglalt Lozovaja városát egy laza mozdulattal egészen az orosz határ közelébe tették. Így úgy tűnhetett, hogy az oroszok nem hatoltak be még oly mélyen Ukrajnában. Ennél a gyerekes turpisságnál persze jóval durvább csúsztatásokkal is találkozhatunk. Méghozzá tömegesen. Egyes elemzők pedig érezhetően megfélemlítve olyanokat posztolnak, mondanak, mintha házi őrizetben lennének. De a másik oldalon, Oroszországban is kapva kapott a hatalom az alkalmon, és a ki nem hirdetett hadi állapotban bezárta a másképp gondolkodás, az ellenzékiség majdnem összes, korábban „külföldi ügynökként” megbélyegzett megjelenési formáját.
„Persze, Európa sem maradhatott ki e sorból, és propagandát kiáltva kiiktatta a legnépszerűbb orosz hírforrásokat”
Annak ellenére, hogy nem is hadviselő fél, a szólás szabadságára pedig oly kényes szokott lenni. Csehországban már ott tartanak, hogy egy Facebook posztért börtönt lehet kapni. A hadi események látványosan egyoldalú tálalásának megvan az eredménye. A társadalmakat egyáltalán nem érdeklik a háborúhoz vezető okok. Oroszország agresszor, és kész. De hogy miért vetemedett egy testvéri szláv nemzet megtámadására, van-e ehhez bármilyen köze a Nyugatnak, az senkit nem érdekel. Pedig azért lehetne tanulni ebből. S ebben a hangulatban egyáltalán nem meglepő, hogy a páncéltörő rakétáktól a vadászgépekig dől a halálos fegyver Ukrajnába. Ez már a németek számára sem tabu, és a katonai dolgokkal látványosan nem foglalkozó, azt a NATO-ra bízó, az önálló haderő létrehozására ezidáig képtelen Európai Unió beszállt ebbe a versenybe.
„S ha már beszállt, a fegyverszállításokat Béke nevű alapból finanszírozza. Nem, ez nem Orwelltől vett idézet, hanem a valóság. Ki gondolta volna akár egy éve is?!”
Ilyen körülmények között egyáltalán nem meglepő, hogy az emberek nem tudnak objektív képet kialakítani a történtekről. Néha az az érzésem, hogy ez a homály Európában még jól is jön egyeseknek, hogy a háborús veszély mögé bújva lenyomjanak a társadalom torkán néhány népszerűtlen intézkedést. Így például biztosan könnyebb átverni a vétó kivételét a döntéshozatalból, és a konszenzus kialakítása felől az egyszerű többség irányába terelni a dolgokat. Minek is ez a sok akadékoskodás, mikor hatékonyan is meg lehet oldani a dolgokat? Régi álmuk ez már a brüsszeli liberálisoknak, így ugyanis kevésbé kell számolni az akadékoskodó „európai számkivetettekkel”, Lengyelországgal és Magyarországgal.
„A liberális Brüsszel megérezte a történelmi lehetőséget, és alighanem minden eddiginél gyorsabban leküzdi ennek érdekében a reform előtt álló bürokratikus akadályokat”
Villámgyorsan átment a szankciók újabb csomagja is, és már a büntető intézkedések további szigorítása van napirenden. Hogy ez az európai gazdaságra is súlyos csapás? Kit érdekel! Az orosz veszély mindent felülír.
Brüsszel már ott tart, hogy az energetikai együttműködést is felfüggeszti Oroszországgal. Hogy ez csökkenti a versenyképességet, a tagországok egy részét pedig egyenesen vállalhatatlan helyzetbe hozza? Kit érdekel? Az orosz veszély örvén régi stratégiai célokat lehet végre átvinni. Hogy ez nem is Európa érdeke, hanem az óceánon túli szövetségesé? Mit számít most, mikor nyakunkon a háború?
„Történik mindez akkor, amikor az energiahordozók ára enélkül is az egekben van. A gáz tőzsdei ára történelmi csúcson, és már a 3000 dollárhoz közelít. A feketeszéné 400 dollárig ment fel. Már az is megdöbbentő, hogy erről vita folyik. Arról már nem is beszélve, hogy az unió célkitűzése, hogy az orosz gáz részesedését az év végéig a jelenleginek a harmadára vigyék le. Hogy ki fogja ennek az árát megfizetni!?”
Ha lehet, most még ennél is aggasztóbb azonban a halálos fegyverek Ukrajnára öntése kapcsán látható lelkesedés. Úgy tűnik, Európa semmit nem tanult a múltjából, de a mostani háborúhoz vezető hibáiból sem. Ráadásul ezek a fegyverek a hadi helyzet megfordításához kevesek, a vérontáshoz, a háború elhúzódásához azonban éppen elegendőek. S akkor arról még nem beszéltünk, hogy Európa ezzel lassan már a konfliktusban érintett féllé válik, ezzel pedig elvágja az esélyét annak, hogy béketeremtőként lépjen fel. Mintha tudatosan taszítaná el magától ezt a lehetőséget az Európai Unió! Ez a politika végképp lezárja a párbeszéd lehetőségét Oroszországgal is. Ami pedig egyáltalán nem erősíti az európai biztonságot. Sőt!
„Nagy a tudatlanság az Ukrajnában történtek körül, ami már a biztonságot veszélyezteti. Az internet korában azonban semmit sem lehet eltitkolni”
Így azt sem, ami a napokban egy román vadászgép és a mentésére siető helikopter lezuhanása/lelövése mögött van, és amely után hirtelen megváltozott, visszafogottabbá vált a NATO hangneme. Talán csak nem azért, mert rájöttek, hogy már a háború kiterjedését veszélyeztetik? A minap már az orosz védelmi minisztérium szóvivője is utalt arra, hogy Moszkvának köze lehet mindehhez. Aztán az kezdett el terjedni a Telegram csatornákon, hogy tévedésből ukránok lőtték le a gépet. Netán elterelésként? S történt-e hasonló eset lengyel géppel? Háború van, így óvatosan inkább csak néhány kérdést fogalmaznék meg.
„Igaz-e, hogy az ukrán harci gépeket a háború kirobbanása előtt lengyel és román repülőterekre menekítették ki? Igaz-e, hogy ezek a gépek ezekről a NATO bázisokról felemelkedve léptek harcba Ukrajna felett? Ha mindez igaz, akkor a NATO-ban, az Európai Unióban, Romániában és Lengyelországban milyen szinten született meg a minket a háborúba sodródással fenyegető döntés?”
A román és a lengyel hatalom megnyilatkozásait, vagy a NATO már említett, hirtelen megváltozott, a be nem avatkozást sulykoló hangnemét figyelve tartok attól, hogy mindez igaz. Abban pedig egyenesen biztos vagyok, hogy ezt minden szinten le fogják tagadni, hiszen mint tudjuk, a háború első áldozata mindig az igazság.
moszkvater.com
