Ha szerény képességeim megfeleltek a Shin Bét igazgatójának, akkor talán az érdeklődő magyar ajkú közönségnek is megteszi.
Közel két évvel az ukrán háború kitörése után a Council for Foreign Relations két vezéralakja kimondta azt amit a kezdetektől fogva következetesen állítottam. Ez a háború megnyerhetetlen Ukrajna számára és minden eltelt nap az oroszokat közelíti győzelemhez. Ezt lehet szeretni és lehet nem szeretni, a tények attól tények maradnak.
A helyzetértékelésem a februári agresszió kezdete óta ugyanaz maradt, és függetlenül a műveleti szintű epizódoktól, következetesen érveltem a mellett, hogy Oroszország atriciós stratégiája előbb-utóbb eléri a célját.
Mindeközben az ún. fősodrú mértékadók egyre kreatívabb elméleteket dolgoztak ki azzal kapcsolatban, hogy miért van okunk az optimizmusra, miért lesz sikeres a Nagy Tavaszi Ellentámadás, miért nem képes produkálni az orosz hadiipar, stb. Mindez persze az obligát de irreleváns adatakat sorba rakó számmágiával megsámfázva.
Mivel az események egyre inkább engem látszottak igazolni, azok akiknek ez csípte a szemét, az érveim helyett egyre inkább a személyemet vették célba.
Hogy miért éri meg valakiknek komoly pénzt fektetni bele egy reklámkapányba a közösségi médián, hogy lejárassák a ” zsidó vadőr” szakmai hitelességét, nehezen tudom megérteni. Mindenestre az elismerés jeleként könyveltem el és nagyon hálás vagyok érte.
Én a magam részéről sohasem hittem abban, hogy a médium lenne az üzenet, és úgy gondolom, hogy az üzenet, az üzenet. A személyünk igen mellékes. A válaszom ezekre a támadásokra pedig az, hogy ha a szerény képességeim megfeleltek az izraeli Shin Bét igazgatójának, akinek a személyes kutatási tanácsadójaként dolgoztam éveken át, akkor talán a biztonságpolitika iránt érdeklődő magyar ajkú közönségnek is megteszi.”
VH