A háború szélén – Lengyelország ultimátumot intézett Fehéroroszországhoz
A lengyelek többsége támogatja a fehérorosz határ lezárását – állítják helyi szociológusok. A hatóságok azonban nem hajlandók teljes blokádot bevezetni, bár folyamatosan különböző fenyegetésekről beszélnek, sőt katonai műveleteket is szerveznek – erről számol be alábbi cikkében a RIA Novosti.
A lengyelek és a fehéroroszok
A Lengyel Televízió (TVP) szerint a köztársaságban a polgárok 72 százaléka támogatja a fehérorosz határátkelők lezárását. Ugyanakkor 73 százalék támogatja azt az elképzelést, hogy tiltsák meg a Minszkből érkező migránsok menedékjogának megadását. Ezek az meglátások különösen népszerűek a fiatalok körében (mintegy 79 százalék).
Jelenleg csak egy ellenőrzőpont működik – a lengyel Terespol és a fehéroroszországi Brest között. Tavaly Varsó lezárta a Bobrowniki – Berasztovica utat, miután Minszk nyolc év börtönbüntetésre ítélte a betiltott „Fehéroroszországi Lengyelek Uniója” vezetőjét, Andrzej Poczobutot.
Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter kifejtette: sajnálja, hogy az egyszerű emberek szenvednek a szankciók miatt, de ez „olyan ár, amelyet a fehéroroszok fizetnek azért, mert diktatúrában élnek”. A diplomata azonban hozzátette, amint a fehérorosz hatóságok szabadon engedik Poczobut, országa megnyitja a második határátkelőt.
Így a lengyelek többségének álláspontja ellenére a köztársaság kormánya nem fog blokádot bevezetni Fehéroroszországgal szemben. A balti államokkal ellentétben Varsó még a határátlépést sem akarja megtiltani a fehérorosz rendszámú autók részére.
A diplomata úgy véli, hogy a teljes blokád bevezetésével való fenyegetés elegendő ahhoz, hogy nyomást gyakoroljanak Fehéroroszországra. Külön megjegyezte, hogy Minszk máris jelezte, hogy párbeszédet kíván folytatni. Különösen a lengyel határőrök a közelmúltban azt tapasztalták, hogy csökkent az illegális migránsok határátlépési kísérleteinek száma.
Összességében Lengyelország jelenleg három előzetes követelményt támaszt szomszédjával szemben a kapcsolatok normalizálásának megkezdéséhez: le kell állítaniuk a migránsok határsértő cselekedeteit a lengyel határon, ki kell adniuk az egyik ilyen támadás során megölt katona gyilkosát, és szabadon kell engedniük a bebörtönzött lengyeleket.
Ez azonban nem akadályozta meg a lengyel hatóságokat abban, hogy augusztus 1-jén két különleges műveletet indítsanak a határon. Az első a „Bezpieczna Podlasie” nevet kapta, amiben 17 000 katona és tiszt vesz részt. Az illegális migráció ellen fognak küzdeni. A második a „Keleti Hajnal” elnevezést kapta – a légvédelem megerősítése az alacsony és ultraalacsony magasságú drónok elleni küzdelem érdekében.
Hatóságok és ellenzék
Figyelemre méltó, hogy a belorusz ellenzék, amely a 2020-as tüntetések után elhagyta hazáját, szintén a határ lezárását kéri az áruforgalom számára. De az ezzel és más témákkal kapcsolatos felhívásaira még kevesebb figyelmet fordítanak. Ennek következtében Szvetlana Tihanovszkaja volt ellenzéki elnökjelölt alig leplezi csalódottságát, míg Alekszandr Lukasenko más ellenfelei pedig teljes mértékben árulással vádolják a szövetségeseket.
Augusztus elején Vilniusban tartották az „Új Fehéroroszország” harmadik éves konferenciáját, amelyen Tihanouskaja megpróbálta mentegetni magát azért, hogy Lukasenka a minap csak a német Rico Krieger nevű foglyot engedte szabadon, fehéroroszokat viszont nem. „Néhány nappal ezelőtt, amikor az Oroszország és az Egyesült Államok közötti csere megtörtént, sokan azt remélték, hogy a nevek között Maria Kolesnyikovát, Andrzej Poczobut vagy Igor Losikot is ott láthatjuk” – mondta Tihanovszkaja. – Minden kérdés előtt elmondom: nem tudtunk és nem vettünk részt ezeknek a tárgyalásoknak a menetében, hogy befolyásolni tudjuk az eredményüket. De maga az ilyen csere ténye fontos példaként szolgál, amelyet a jövőben igyekszünk majd felhasználni a fehéroroszok szabadon bocsátásáról szóló tárgyalások során.
Andrej Jegorov, a fehérorosz ellenzéki koordinációs tanács volt elnöke viszont azt javasolta, hogy társai szabadon bocsátása érdekében ismerjék el Lukasenkót fehérorosz elnöknek. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a hivatalos Minszk ellenfeleinek radikális álláspontja még nem vezetett pozitív eredményekhez. Éppen ellenkezőleg, érezhetően kevesebb támogatójuk van. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy ideje taktikát váltani.
A konferencia előestéjén a legrégebbi emigrációs szervezet, a „Belarusz Népfront Rada” árulással vádolta a Nyugatot. „Az Egyesült Államok és Európa vezetői figyelmen kívül hagyták a fehérorosz nép szenvedéseit, amely nem utolsósorban azért került a jelenlegi helyzetbe, mert a legnagyobb nyugati államok kormányai egyetértenek abban, hogy Fehéroroszországot Moszkva kizárólagos érdekeltségi övezetében lássák” – olvasható a szervezet közleményében.
Pénztárca és börtön
A RIA Novosztyi által megkérdezett szakértők úgy vélik, hogy Lengyelország gazdasági okokból nem meri blokád alá vonni szomszédját. Ráadásul a hatóságok a Kínával folytatott kereskedelemből, az egyszerű lengyelek pedig cigaretta- és egyéb árucsempészetből tesznek szert némi bevételre.
„Lengyelország az ellenséges retorika ellenére továbbra is együttműködik Fehéroroszországgal. Mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok maradtak fenn Kína miatt, amely Minszken keresztül szállít árukat Európába. Csak egy, a két ország közötti ellenségeskedés kialakulása lehet komoly ok arra, hogy ezt a csatornát lezárják. A migránsok és a politikai foglyok viszont elhalványulnak a Varsónak juttatott gazdasági előnyök hátterében. Tihanouskaya és támogatóinak érvei egyáltalán nem érvényesülnek. Nem sikerült hatalomra jutniuk Fehéroroszországban, elvesztették befolyásukat az országon belül, és az érdeklődés is megszűnt irántuk” – mondja Artem Agafonov fehérorosz politikai elemző.
Emellett szerinte a lengyel-fehérorosz kereskedelem és a lengyel befektetők érdekei Minszkben megmaradtak. A 300 ezres fehéroroszországi diaszpóra (az ország lakosságának 3,1 százaléka) a harmadik legfontosabb kisebbség Varsó számára. Beloruszban a négy évvel ezelőtti tüntetések után az ellenzék politikai szervezeteit szétverték, ami a közösség befolyásának csökkenéséhez vezetett. Hrodnában azonban a lengyelek még mindig jelen vannak, és részt vesznek a kereskedelemben.
„A cigarettacsempészet népi mesterségnek nevezhető. Sem Minszknek, sem Varsónak nem lenne kifizetődő ez ellen küzdeni. Fehéroroszországból a dohánytermékek az EU és az EAEU piacaira jutnak, így a két ország határ menti területein ez a lakosság jelentős részének a jólétét biztosítja” – magyarázza Andrej Szuzdalcev politológus.
Ami a diplomáciai kapcsolatokat illetően ugyan mindkét állam annak kiélezésére játszik, de katonai konfliktust egyikőjük sem akar, mert további előnyök megszerzése törekszenek – véli a szakértő. „Lukasenko például azt mondta, hogy megkíméli Lengyelországot a migránsoktól, ha Varsó elismeri őt elnöknek. A lengyelek eközben elkezdték megerősíteni a határt, a fehéroroszok ugyanakkor Oroszországhoz fordultak segítségért, atomfegyvereket és egyéb támogatást kaptak. Most Lengyelország a szövetségeseitől kér pénzt a védelemre… És így tovább. Általában a háború szélén való egyensúlyozás a határon túliak hagyományos békepolitikája” – zárja Szuzdalcev.
Ugyanakkor a szakértők nem hisznek a két ország kapcsolatainak normalizálásában, legalábbis addig, amíg Oroszország és a kollektív Nyugat között nem kerül sor enyhülési folyamatra.
NIF
