A húsvét – miért változik mindig az időpont, és más érdekességek
A Húsvét története számos átfedéssel bővelkedik a keresztény hit és a korai pogány vallások között. Azok a húsvéti hagyományok ugyanis, melyeket a mai napig gyakorlunk pogány szimbólumokból erednek, az ókori Isthar istennőtől kezdve a húsvéti tojásokon keresztül egészen a húsvéti nyúlig.
A keresztények körében a húsvét minden bizonnyal az egyik legfontosabb ünnep, hiszen lényegében az egész keresztény hitrendszer alappillére Jézus holtak közüli feltámadása. Az újjászületés időzítése sem véletlen, hiszen a tavaszi napéjegyenlőség idején ünnepeljük a húsvétot, ami pedig történelmileg egybeesik azzal a pogány ünnepkörrel, amely szerint a tavasz érkezése a fényt és az öntudatra ébredést, valamint a körülöttünk lévő világ újjászületését szimbolizálja.
A húsvét nevét, egy istennőtől kapta, akit a germán kultúrkörben Ostaraként, míg a szászoknál Oestre vagy Eostre néven ismerhetünk. Ő a pirkadat, a tavasz és ezzel együtt a termékenység istennője, aki nevét a hajnalról kapta, arról a napszakról, mikor a Nap ragyogó fénnyel érkezik meg Kelet felől. Érdekesség, hogy a női hormon, az ösztrogén is az ő nevéből származik.
Ostara tehát a termékenység istennője, aki elhozza a tél végét azzal, hogy egyre világosabbá és hosszabbá teszi a nappalokat a tavaszi napéjegyenlőséget követően. Ostara az új élet iránti szenvedélyt jelképezi. Jelenléte érezhető a fák rügyezésekor, a gyerekek születésekor, mind az embereknél, mind az állatvilágban. Szent állata pedig a nyúl volt, aki jól ismert gyors szaporodási képességeiről.
Az ünnep katolikus egyházi megfelelője a húsvét, amely a Jézus halottak közüli feltámadásának az ünnepe. Az év tizenharmadik hetében szokás ünnepelni.
A húsvét egy mozgóünnep, amelynek napjai évről évre változnak. A kereszténység nagypénteken emlékezik meg Jézus haláláról, feltámadásáról pedig húsvétvasárnap és annak előestéjén.
Az evangéliumok szerint ezek az események a zsidó húsvét, a pészah idején történtek, ami szintén egy változó ünnep a zsidó holdnaptárban. Innentől fogva pedig teljesen világos, hogy a keresztény húsvét ideje is változik.
A középkorban a tudósok és az egyház ennek az ünnepnek a meghatározását olyannyira fontosnak tartották, hogy úgy vélték, ez a matematika legfontosabb feladata. Ezt a vélekedést talán az a bonyolult módszertan támasztotta alá, ahogy évről évre előre meghatározható volt, hogy mikorra esik az ünnep.
Asztrológiai szempontból nagyon egyszerű meghatározni a húsvét időpontját, hiszen az mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap időpontja. Ebből pedig az következik, hogy a húsvétvasárnap mindig valamikor március 22. és április 25. közé tehető. Fontos azonban megjegyezni azt az érdekességet is, hogy erre a két határnapra csak egészen ritkán esik.
További érdekesség, hogy húsvét hetében mindig a mérlegben áll a telihold, ami egyébként is az újjászületés, a megújulás, a feltámadás jelölője, akár csak a húsvét.
Azért arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az akkori világban, a középkorban a matematika, a csillagászat és az asztrológia tudománya is teljes mértékben összefonódott.
A húsvéti tojások azt jelképezik, hogy az új élet soha nem meglepetésszerűen köszönt be. A tojások az ókori Észak-Európában erős jelképei voltak már a termékenységnek, és gyakran használták őket azokban a rituálékban, melyek azt a célt szolgálták, hogy a nők gyermekeknek adhassanak életet.
Bizonyos területeken a mai napig hihetetlen pontossággal tudják megmondani a bábák és a helyi szülésznők a tojások segítségével a születendő gyermek nemét. Az Appalache-hegységben például a bába asszonyok egy zsinórra erősített tojást tartanak a terhes nő pocakja fölé, és a tojás forgásának irányából mondják meg a gyerek nemét – és jóslataik mindig be is jönnek!
Mind a tojások, mind a nyulak is megjelentek az Ostarát ünneplő tavaszi fesztiválokon, melyek alapvető részei az Isthart (vagy más néven Inanna) istennőt ünneplő eseményeknek is. A tojások egyértelmű jelképei a termékenységnek, míg a kiscsibék már a tündéri új életet és a növekedést jelképezik.
A tarka tojások, a csibék és a nyuszik mind-mind az ünneplők háláját fejezték ki az ünnepek alatt Ostara istennőnek a bőségért cserébe. A festett tojások számos kultúrában máig is ajándékul szolgálnak. A színes, díszített tojásokat általában azért adják egymásnak, hogy az év hátralévő részébe bőséget hozzanak.
Forrás: rejtélyekszigete
