A kereszténység most soha nem látott kihívásokkal néz szembe

A nagykörúti Corinthia Hotel tágas díszcsarnokában két idős pópa beszélget egymással, fent egy afrikai papokból álló delegáció könnyed nevetésben harsan fel, a regisztrációnál reverendás atyák tárgyalják a 21. századi kereszténység fő kihívásait.

Budapest pár napra a világ keresztény döntéshozói figyelmének középpontjába került, és teszi mindezt nagyon helyesen – ugyanis a 2.2 milliárd embert tömörítő vallás soha nem látott kihívásokkal néz szembe a keresztények üldöztetése és elnyomása ügyében. A világkonferenciát másodszor rendezik meg Budapesten, a fő szekciók melletti mellékesemények pedig lehetőséget nyújtanak a keresztényüldözés problémakörének minél szélesebb körű megközelítésére. A Perszonalitás Alapítvány panelbeszélgetésének vendége Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója és ifj. Lomnici Zoltán, alkotmányjogász volt, a téma: Üldözött keresztények megsegítése – kizárólag kereszténydemokrata kötelesség?

A kérdésfelvetés adott, hiszen a nyugat-európai országok elhalványult vallási élete és szokásai nem kötelezik őket a kereszténység megsegítésére. Hol van a kapocs a kereszténydemokrácia és a keresztény önvédelem között, illetve milyen ideológiai kérdéseket érdemes figyelembe vennie egy kereszténydemokrata politikusnak?

Nehéz Európának a keresztényüldözés ellen tenni globálisan úgy, hogy Európa megtagadja saját keresztény gyökereit, identitását és kultúráját – kezdte Szánthó Miklós. Az Európai Unió viszonyulása a világ kereszténységéhez nehéz helyzetet teremt. A kereszténység napjainkban világ legüldözöttebb vallása, az európai elit pedig a totális világnézeti semlegességet teszi meg princípiumaként, kimondva, hogy a keresztények mellett kiálló közéleti szereplők diszkriminatívak és politikailag inkorrektek. „A vallás szabad gyakorlásáért fel kell lépni, de egy politikailag korrekt testtartás mögött” – emelte ki Szánthó, mondván, nem lehet jelenünkben kimondani, hogy keresztény értékek alapján prioritásként kezeljük a világ kereszténységét.

Az Alapjogokért központ igazgatója a kétezres évek közepén indult uniós alkotmányozási folyamatot hozta fel példaként, ahol előkerült az egységes európai kereszténység gondolata, azonban a politikai konszenzus mást diktált, ezért a kezdeményezés zátonyra futott.

fj. Lomnici Zoltán nézőpontjában az alapvető dilemma tárgyát az állam és az egyház szétválasztásának alkotmányos elve melletti kereszténydemokrata pártok elhelyezkedése képezi. Véleménye szerint a kereszténydemokrata pártoknak nagy problémákkal kell megküzdeniük a hétköznapokban a keresztény közösség védelmével kapcsolatban. „Mennyire kell a híveket, a közösséget védeni, mitől kell védeni és ki védheti meg? A pártok vagy az állam?” – teszi fel a kérdést az alkotmányjogász, kiemelve, hogy a jelenkorban nem lehet a fenti kérdést inkubátorban tartani, hiszen a „liberálfasizmus és az erőszakos iszlám” nyomás alatt tartja a keresztény közösségeket. Elmondta, hogy egyes jelentések szerint 2050-re a német és francia társadalom 20-25%-a iszlám vallású lesz, ezért a kereszténység védelmében mindenkinek most kell fellépnie.

Ebben a fellépésben pedig a magyar ellenzék sem segít, a Demokratikus Koalíció ugyanis sokszor tett kijelentést, hogy elvenné az egyház előjogait, ebben az esetben pedig „jövőbeli jogfosztottként kell az egyházra tekinteni”. Lomnici azt is elmondta, hogy a szeretet körei alapján a saját közösségünket kell megóvnunk.

A közösségek védelme egyértelmű a hogyan azonban kérdéses, mind politikai mind államközi értelemben. Szánthó véleménye szerint nehéz a keresztény politikai elitnek a döntés, mert „nem tudják, melyik kezükbe harapjanak”. „Egyik oldalon ott vannak a szeretet körei, a másik oldalt ott van a tény, hogy a világ más részein társaink fizikai erőszak elszenvedői” – mondta Szánthó, aki szerint a fő kihívás az individualista ateizmus és a liberalizmus, amik miatt a nyugati világban a keresztény gondolkodás politikai és szellemi támadás alatt áll. A szakértő szerint nemcsak a világ más tájain, hanem ezen a kontinensen is meg kell védeni magunkat. Az Alapjogokért Központ igazgatója úgy látja: ebben a szellemi csatában Brüsszel sokszor nem is a jogállamiság kérdései miatt támadja Magyarországot, hanem a magyar kormány határozott fellépése miatt a keresztényüldözés és vallásos élet területén. A világ más részein fizikai erőszakot szenvednek el keresztény társaink. „Európában még nem érkezett el az az időszak, hogy a Jean-Claude Juncker vezette szabad csapatok bevonuljanak.” Szánthó kiemelte, hogy a keresztény önvédelem csapatai két fronton is küzdenek: „az európai hadszíntéren és a világ más országaiban, ezt a harcot pedig nagyon nehéz megvívni”.

Ifj. Lomnici Zoltán más szempontból vizsgálta a keresztény segítségnyújtás fontos döntéseit. Az alkotmányjogász megjegyezte, hogy a templomok, iskolák, kórházak felújítása nagyon fontos és cselekedni kell, amikor szenvedést látunk, hiszen „egy hatalmas család tagjai vagyunk, mi keresztények”. Felemlegette azt a történetet, amikor Nyikita Hruscsov 1980-ban kijelentette, hogy bemutatja a világnak az utolsó pópát, most mégis virágzik az orosz egyház. Lomnici szerint amikor a magyar döntések megszületnek, nemcsak a normának kell megszületnie, hanem a végrehajtást is biztosítani kell, „a magyar kormány részéről megvan a diagnózis és kész a terápia”. Azt is megjegyezte, hogy ezen kérdések fontosságára az elkerülhetetlen 2015-ös menekültválság eseményei és a párizsi Notre-Dame-székesegyház lángjai világítottak rá.

A külföldi magyar segítség kérdése azonban felvetheti a belügyekbe való beavatkozás kérdéskörét is. Szánthó Miklós röviden válaszolt a kérdésre, hogy a magyar segítség lehet-e az állami szuverenitás megsértése: „nem”. A szakértő szerint politikai értelemben minősülhet annak, azonban a jó cél érdekében jó eszközöket vetnek be, a magyar program pedig igazi keresztény humanitárius segítségnyújtás, szemben a Földközi-tengeren tevékenykedő „halálhajókkal”. Szánthó szerint a magyar módszer más, mint a „liberális demokráciasegély, aminek lényegi eleme, hogy a fejlesztési csapok megnyitásához bizonyos politikai elvárásokat társítanak”. Példaként említette az Obama-adminisztrációt, ami egyes afrikai országokban a melegjogok területén elért progresszió függvényében osztotta a támogatásokat. „A kettő pólus között szellemi harc zajlik.”

Egy rövid anekdotával érzékeltette a kérdés fontosságát és a hit erejét ifj. Lomnici Zoltán. Eszerint 1956. november 4-én, amikor a szovjetek tankokkal tiporták a magyar forradalmat, az Egyetem téri papnevelde ablakából egy pap szemtanúja volt annak, amint egy templomba igyekvő embert lelőnek a szovjetek, mert megszegte a kijárási tilalmat. Az atya mindezek után papi reverendában indult el a Bakáts téri kórházhoz, a szovjetek nem tüzeltek. A kórházban a sebesültek és személyzet kérésére az atya egy istentiszteletet tartott, amiért négy év börtönbüntetést kapott a szovjet invázió után. Lomnici szerint az ima erejét mindannyian tudjuk és érezzük.

Forrás: mandiner