A legnagyobb botrány Európában: mondvacsinált ürüggyel veszik el a gyermekeket a szülőktől
Vajon hányan lepődnének meg azon, ha azt mondanám, hogy az unióból kilépni készülő (vagy mégsem) Nagy-Britanniában szinte mindennapos gyakorlattá vált, hogy a szülőktől mondvacsinált okokkal elveszik gyermekeiket, s azokat vadidegen családoknak adják?
Az úgynevezett forced adoption, azaz kényszerített örökbefogadás mára már mindennapossá vált a szigetországban.
Történt, hogy egy londoni család háziorvosa megállapította: a család egyetlen gyermekének, egy hatéves kislánynak ki van lyukadva a tejfoga. Szólt a szülőknek, hogy haladéktalanul vigyék el a gyereket fogorvoshoz. A szülők engedelmesen elvitték a kislányt, a fogorvos pedig közölte: ő tejfogat nem töm, mivel az úgyis hamarosan ki fog esni. Amikor aztán pár héttel később a háziorvos újra megvizsgálta a kislányt, „elhűlve” állapította meg, hogy a szuvas fog nem lett kezelve.
Ha eddig képtelen és hihetetlen volt a történet, eztán csak még inkább az lesz. A jó doktor ugyanis haladéktalanul szólt a gyámügynek, hogy a gyermek odahaza nem megfelelő ellátásban részesül, egészen pontosan a testi épségét veszélyeztető kóroknak van kitéve, amik ellen a szülők nem tesznek semmit. A gyámügy azonnal intézkedett, s a gyereket egy héten belül elvették a szülőktől, hogy másoknak adják örökbe.
Az olvasó ennél a pontnál már javában csóválhatná a fejét, s azt mondhatná, hogy márpedig ez nem történhet meg. Nos, akkor nézzünk még egy tipikus példát:
A brit rendőrség ugyan nem „reklámozza”, de tény, hogy az angol nagyvárosokban mindennapos az utcai nemi erőszak. Az elhallgatás oka egyszerű: a bűntetteket az esetek többségében muszlimok követik el, mégpedig leggyakrabban őslakos angol nők sérelmére. Ennek szándékolt elhallgatása már önmagában is felháborító. De nézzük, milyen intézkedést ír elő az ottani joggyakorlat arra az esetre, ha az áldozat édesanya?
Amennyiben bebizonyosodik, hogy az áldozatnak van gyereke, akár a megerőszakolásának a jogcímén is elveheti tőle a gyámügy, hogy pár napon belül örökbe adja egy nevelőcsaládnak. Az indok a legtöbb esetben a következő: a megerőszakolt édesanya olyan lelki sérüléseken ment keresztül, amelyek akadályozzák őt abban, hogy gyermekét nevelje.
Ha mindez nem lenne elég, az általános- és középiskolában szerveződő muszlim fiatalemberek kifejezetten „vadásznak” azokra a lányokra, akiket a szüleik akárcsak egy kis időre is egyedül hagynak otthonukban. Kifigyelik, hogy a lány mikor marad magára a házban vagy lakásban, majd betörnek, és elmondhatatlan dolgokat követnek el a gyermek sérelmére. De csak akkor, ha a kislány elmúlt már 12 éves. Hogy miért? Mert a brit törvények értelmében a kiskorút 12 éves koráig nem szabad egyedül hagyni, addig állandóan nagykorú felügyelete alatt kell hogy álljon. Amennyiben viszont a gyerek elmúlt 12 éves, már szabad a pálya.
Mindez azonban a gyámügyet nem hatja meg. Ha a szülő magára hagyta a gyermekét – akkor is, ha az elmúlt már 12 éves -, s a gyermeket otthonában megtámadják, a gyámügy elveheti őt szüleitől. S amint egyes szakértők állítják, a 2010 óta történt közel kétezer gyámügyi elhelyezésnek legalább a fele a fenti mondvacsinált indokok miatt történt.
A forced adoption áldozatává vált szülők internetes közösségi oldalakon és jogi fórumokon csoportosulva többször, több alkalommal is kérték már az európai jogalkotók segítségét. A valóságos üzletággá alakult gyámügyi elhelyezés azonban annyira jól prosperál, s jogilag olyannyira megtámogatott Angliában, hogy mostanáig senki nem tudott (és nem is akart) neki gátat vetni.
Pedig kellene. Nem csak a brit gyermekek és szüleik védelmében. Hanem azért is, hogy ez a tendencia soha ne tudjon meghonosodni Európa más országaiban.
