A lengyel kormány dühöng Franciaország és Németország miatt
Míg az ukrajnai háború és a szankciók (amelyeket a 27 EU-tagállam megszavazott) halálos veszélybe sodorják az európai gazdaságokat, néha ellentmondásos hangok hallatszanak az EU-országok vezetői között.
Ezekben a napokban a francia elnök és a német kancellár is nyíltan beszélt a háború befejezéséről olyan módon, ami az orosz igényeket is valamilyen módon szem előtt tartja. A napokban az Egyesült Államokba látogató
Macron francia elnök kijelentette, hogy bizonyos „biztonsági garanciákat” kell biztosítani Oroszországnak,amikor eljön a tárgyalások ideje.
A CBS-nek adott interjújában Macron azt mondta az amerikai médiának:
“Ennek a háborúnak az ára nem egyforma az Atlanti-óceán mindkét oldalán”, hozzátéve, hogy „Európa gáz- és olaj felvásárló, az USA pedig előállító. A helyzetet közelebbről nézve, az iparágaink és háztartásaink nem ugyanazon az áron vásárolnak.” Orbán Viktor miniszterelnök üdvözölte Emmanuel Macron kijelentését a Twitteren.
Eközben Olaf Scholz pedig azt nyilatkozta, hogy Németország szívesen visszatér a háború előtti viszonyhoz Oroszországgal.
Érdekes módon Franciaország és Németország viszonya az elmúlt hónapokban nagyon rideg volt. A hagyományos francia-német Miniszteri Tanács ülését 2003 óta most először nem tartották meg. Ennek lehetséges okai között szerepelnek pénzügyi nézeteltérések is (Németország – amelynek ipari és kereskedelmi mérlegét is nagy veszély fenyegeti – nem lelkesedik az új gazdaságélénkítési terv finanszírozásáért), de közre játszhatnak a katonai-védelmi kérdésekkel kapcsolatos nézeteltérések is, valamint az, hogy a saját helyzetük mentésének érdekében a németek hajlandóak „szólót játszani”. Mint ismeretes, Scholz kancellár nem kérdezte meg EU-s kollégái véleményét, amikor nemrég Kínába utazott, vagy úgy döntött, hogy nagy összegű – 200 milliárd eurós – pénzügyi támogatást nyújt a német ipar számára.
Másrészről azonban – nézeteltéréseik ellenére – a francia és a német kormány is felismerte, hogy ugyanazon a süllyedő Titanicon vannak (bónuszkérdés: mi a neve a jéghegynek?) és, hogy meg kell találni a kiutat ebből a helyzetből. Természetesen ezek a nyilatkozatok valahogy inkább vágyálomnak tűnnek, mint reális lehetőségeknek. Ráadásul Emmanuel Macront az oroszok nem valószínű, hogy megbízható tárgyalópartnernek tartják, miután idén nyáron néhány Putyinnal folytatott privát beszélgetése kiszivárgott. Szergej Lavrov a következő szavakkal kommentálta ezeket a kiszivárogtatásokat: „A diplomáciai etikett nem teszi lehetővé az ilyen felvételek egyoldalú kiszivárogtatását”.
Eközben a francia és a német vezetők kompromisszumos megoldást kereső nyilatkozatai nem találtak meleg fogadtatásra Varsóban. Attól tartottunk, hogy egy idő után egyes nyugat-európai országok megpróbálnak visszatérni a korábbi orosz politikájukhoz, de erre gyakorlatilag még azután sincs esély, hogy Oroszország kivonult bizonyos megszállt területekről. – mondta Piotr Müller lengyel kormányszóvivő.
Müller hozzátette, hogy
Lengyelország óva inti Európát egy ilyen megközelítéstől, mivel szerinte Merkel és Schröder volt német kancellárok hasonló hozzáállása miatt válhatott Oroszország ilyen meghatározó erejűvé Európa számára.
Annak ellenére, hogy Lengyelország a legkeményebb dicsőítők közé tartozik az Oroszország elleni szankciók (beleértve a természeti erőforrások importjának megtiltását is), 2023-ban a lengyel Orlen cég továbbra is nagy mennyiségben importál orosz olajata Barátság kőolajvezetéket használva, amely átszeli Fehéroroszországot (és ezért nincs veszélyben, ellentétben a Magyarországra tartó, Ukrajnát átszelő részével, amely bármikor veszélyeztetheti az olajellátást Magyarország, valamint Szlovákia és Csehország számára).
Annak ellenére, hogy milliók számára tragikus, ez a háború néha azért egészen tragikomikus, nem?
Magyar Jelen
