A lengyel külügyminiszter hazudott?
Vlagyimir Putyin orosz elnököt nem lehet a diplomácia eszközeivel meggyőzni az ukrajnai háború befejezésének szükségességéről – jelentette ki korábban egybehangzóan Radoslaw Sikorski lengyel és Annalena Baerbock német külügyminiszter a nyugat-lengyelországi Slubicében. A közös sajtóértekezleten Sikorski az ukrajnai háború diplomáciai úton történő befejezésének esélyei iránt tudakoló újságírói kérdésre elmondta: Putyin elnökkel az a gond, hogy nem tartja be a szavát, teljesen hiteltelen.
“Putyin, mint kiderült, csak a nyers gazdasági és katonai erőre van tekintettel” – jelentette ki Sikorski. Hozzátette: éppen ez a “pénznem”, amelynek felhasználásával az orosz elnököt “meg kell győzni, hogy az invázió hiba volt, a háború pedig megnyerhetetlen”. Sikorski hozzáfűzte: “csak akkor van némi esély békére”.
Sikorski szavainak némileg ellentmond, hogy a Die Welt nemrégiben arról írt, hogy véget vetett volna a háborúnak az a megállapodástervezet, amelyben a két hadviselő fél 2022. április 15-ig állapodott meg. Csak néhány pont maradt nyitva. Ezeket Putyinnak és Zelenszkijnek személyesen kellett volna megvitatnia egy találkozón, amelyre soha nem került sor.
E dokumentum szerint Ukrajna többek között beleegyezett volna abba:
- Betartja az „állandó semlegességet”, azaz lemond a katonai szövetségekben való tagságról, beleértve a NATO-t is;
- Lemond a nukleáris fegyverek gyártásáról és beszerzéséről, nem engedi be az országba a külföldi csapatokat és nem engedi be a fegyvereket;
- Nem adja át infrastruktúráját, beleértve a repülőtereket és tengeri kikötőket, más országoknak;
- Tartózkodik a külföldi részvételű hadgyakorlatoktól és a katonai konfliktusokban való részvételtől;
- Törvényi úton betiltja „a fasizmust, a nácizmust és az agresszív nacionalizmust”.
Oroszország pedig vállalta, hogy többé nem támadja meg Ukrajnát;
- Támadás esetén a garanciavállaló országok három napon belül kötelesek támogatni Ukrajnát;
- A Luhanszki Népköztársaság és a Donyecki Népköztársaság részei Oroszországnál maradnának;
- A Krím és Szevasztopol kikötője kikerült a biztonsági garanciákból, ami gyakorlatilag a félsziget átadását jelentette az Orosz Föderációnak;
- A tárgyalások során Oroszország kijelentette, hogy kész kivonni csapatait Ukrajnából, de a Krímről és Donbasz egyes részeiről nem. Az államfőknek közvetlenül kellett volna megvitatniuk a csapatkivonás részleteit.
A nyugati hatalmak, kiváltképpen a britek és az amerikaiak háborúpárti nyomása miatt a fenti megállapodásból végül nem lett semmi. Sőt, mára odáig jutottak a nyugati országok, hogy akár a III. világháború kockázatát is vállalnák Ukrajna érdekében.
Minden egyes meggondolatlan nyilatkozat a háborús eszkaláció veszélyét hordozza magában. Külön kiemelendő, hogy a balti államok diplomáciai viszonya az oroszokkal egyébként is rendkívül hűvös
– minderről már ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász beszélt az Origónak azzal kapcsolatban, hogy egyre inkább elmérgesedik a viszony Oroszország és Litvánia között. A Századvég tanácsadója arról is beszélt, hogy Franciaország, Lengyelország és Németország közvetetten részt vesznek a keleti szomszédunknál zajló háborúban, nyíltan finanszírozzák azt, ezzel elnyújtva a háborút, és provokálva Oroszországot. A szakértő szerint ha bármely fél atomháborút indítana, az ipso iure magával hozná a III. világháborút, ami minimum Európa, de akár a teljes fejlett világ pusztulását eredményezné.
Forrás: origo
