„Az EU azzal, hogy Lengyelországra erőlteti a zöld megállapodást (Green Deal) tönkreteszi gazdaságunkat, megsérti a Lengyel Köztársaság alkotmányát, mivel az uniós szervek ebben az eljárásban megfosztották hazánkat a vétójogától” – jelentette ki az egyik konzervatív lengyel parlamenti képviselő.
A meglehetősen kritikus véleménynek az adott aktualitást, hogy a lengyel alkotmánybíróság egy olyan erős „jobbhorgot” vitt be az Európai Uniónak, amit akár kiütésként is értékelhetünk. Lehet, hogy a brüsszelíták most még fel tudnak állni a politikai padlóról, de az biztos, hogy ezt az ütést csak nehezen tudják kiheverni. A lengyel taláros testület ugyanis olyan határozatot hozott, amely teljes mértékben szembemegy az EU zöld megállapodásával. Az alkotmánybírák kimondták: az Európai Unió zöld megállapodása összeegyeztethetetlenek a lengyel alkotmánnyal.
Az ítélet egy percig sem hagyott kétséget afelől, hogy az EU túllépte hatáskörét és a nemzeti kormányoknak a zöld megállapodással kapcsolatos jogosultságait önkényesen magához vonta. A „zöldítés” az EU egyik legalapvetőbb célja, amely hivatalosan ugyan a környezetvédelemről szól, de erre való hivatkozással Brüsszel meg akarja szüntetni a magántulajdont, a készpénzt és akár lakóhelyelhagyási tilalmat is bevezetne, mondván: az utazás túl nagy karbonlábnyomot hagy maga után.
A történteket több szempontból is érdemes lenne megvizsgálni, mi azonban maradjunk a lengyel alkotmánybíróság döntésének politikai következményeinél. Lengyelország 2023 decembere óta az EU „mintagyereke”. Donald Tusk ekkorra „fércelte” össze koalíciós kormányát. Egy probléma azonban akadt az egész tákolmánnyal: amit a lengyel miniszterelnök csinált, az ugyan tetszett az európai szuperállamot létrehozni akaró Brüsszelnek, a honi szavazóknak azonban kevésbé. Ez nem is csoda, mert a választási kampányban beígért reformok közül alig valósult meg valami.
Így nem lehet azon csodálkozni, hogy a június elsején tartott lengyel elnökválasztás második fordulójából Karol Nawrocki konzervatív jelöl került ki győztesen. A globalista kormánypártoknak tudomásul kellett venni, hogy közös jelöltjük, Rafael Trzaskowski még az eddig balliberális körzeteknek számító kerületekben is sok helyen alulmaradt.
Ez viszont merőben új helyzetet teremtett a lengyel bel- és külpolitikában. Lengyelország parlamenti és elnöki demokrácia, ahol az államfőnek széles jogköre van. A felhatalmazással Karol Nawrocki várhatóan élni is fog.
Egyik első nyilatkozatában máris „belecsapott a lecsóba”, amikor Magyarországot kulcsfontosságú szövetségesnek nevezte. Tette ezt abban a Lengyelországban, amelynek jelenlegi kormánya majdhogynem ellenségnek tekinti – a brüsszeli vezetés aktív támogatásával – hazánkat, és legszívesebben kiebrudalná az EU-ból, de még a NATO-ból is, valamint teljes erővel igyekszik elsorvasztani a V4-ek együttműködését.
A lengyel elnökválasztás viszont Varsóban fordulatot hozhat. Ennek lehetősége már most kiverte a biztosítékot Ursula Von der Leyen csapatánál, hiszen egyik leghűségesebb szövetségesük került bajba, nem is akármilyenbe. Ami ez után jött, az már az EU globalista ámokfutását is földbe döngölheti. Mert, mit mondott Karol Nawrocki? „Megígérem, hogy figyelmet fordítok a visegrádi formátum újjáélesztésére, egy olyan szövetségre, amely nemcsak katonai, hanem társadalmi és gazdasági szempontból is felszabadíthatja Közép- és Kelet-Európa lehetőségeit.”
Volt már az EU történetében olyan korszak, amikor a V4-ek „egyszerre léptek”, ami lényegesen nagyobb befolyást teremtett számukra az EU politikáján belül. Mindehhez tegyük hozzá, hogy idén ősszel Csehországban parlamenti választások lesznek és a nemzeti szuverenitás mellett kiálló ANO párt biztos győzelemre áll.
Fordult a kocka!
Magyar Hírlap