A magyar gazdaság akár profitálhat is a NATO döntéséből
Hogyan befolyásolhatja a magyar gazdaságot a NATO új védelmi kötelezettségvállalása? Kaphatnak-e a tagállamok mozgásteret az Ukrajnának nyújtott támogatások beszámítására? Miért lett sokkal visszafogottabb a NATO Ukrajna-tagságával kapcsolatban? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Siklósi Péterrel, a Magyar Külügyi Intézet szakértőjével.
– Ahogy nézem a Hágából érkező híreket, az előzetes várakozások szerint alakult minden. Nagy ellenkezés nincs, jön az 5%-os védelmi hozzájárulás. Mit jelent ez Magyarországra és a tagállamokra nézve? Ha jól számolom, ez az esetünkben egy Gyurcsány–Bajnai-csomag méretű összeg.
– Igen, megegyezés született, tehát ez már ténykérdés. Az 5%-ot egyébként úgy kell érteni, hogy ebből 3,5% a klasszikus védelmi kiadás – tehát ami közvetlenül a védelmi minisztériumokon keresztül, a hadseregekre megy – és 1,5% egyéb, biztonsággal összefüggő kiadás. Ez utóbbiba beletartozhat az infrastruktúrafejlesztés is, például autópályák vagy vasútvonalak, amelyek katonai logisztikai igényeket is képesek kiszolgálni, illetve a kiberbiztonsági beruházások. Ez a másfél százalék tehát alapvetően civil célú fejlesztéseket fed le. Ez egy jelentős emelés, hiszen az európai átlag most körülbelül 2%. Erről kell eljutni tíz év alatt a 3,5%-ra. Nem egyik napról a másikra történik tehát a váltás, de a folyamat így is komoly befektetést igényel, amit célszerű úgy tervezni, hogy a lehető legnagyobb gazdasági növekedést generálja a tagállamokon belül.
– Állítólag az amerikai gyártók ugrásra készen állnak, akár gyártókapacitást is hoznának Európába. Ez valóban megvalósulhat? Magyarország profitálhat ebből?
– Megvalósulhat, igen – de hogy ténylegesen így lesz-e, az sok tényezőtől függ. Például az európai uniós szabályozástól: előírják-e, hogy a védelmi költségvetések bizonyos részét Európán belül kell elkölteni? Az viszont biztos, hogy az amerikai hadiiparnak is jutni fog a megnövekedő keresletből.
Ha az amerikai cégek vonzóvá akarják tenni ajánlataikat, akkor valószínűleg helyi gyártó- vagy szervízhátteret is kínálnak. Magyarország célja természetesen az lesz, hogy ezeket a beruházásokat ide vonzza – és más iparágakhoz hasonlóan itt is jó esélyeink vannak.
– Tehát Magyarország rendelkezik a szükséges tudással és kapacitással ahhoz, hogy fegyvergyártóként kilépjen a nemzetközi piacra?
– Az elmúlt időszakban számos nagy hadiipari cég létesített gyártókapacitást Magyarországon. Ez egy rendkívül gyorsan növekvő iparág. Elég csak megemlíteni a Rheinmetallt, az Airbust, vagy a török Nurol Makinával közös projektet, és a magyar együttműködést a Saabbal. És ez még korántsem a teljes lista. Amerikai jelenlét is van: például itt van a rakétákat gyártó Raytheon. Tehát a védelmi ipari alapok már léteznek, és ezekre a meglévő kapacitásokra építve a jövőben további fejlesztések is megvalósulhatnak.
– A csúcs zárónyilatkozatában Ukrajna csak úgy szerepel, hogy a biztonsága összefügg a mi biztonságunkkal. És van benne egy utalás, hogy a tagállamok talán beszámíthatják a Kijevnek nyújtott támogatásaikat az 5%-os vállalásba. De nincs szó „visszafordíthatatlan NATO-tagságról”, sem arról, hogy le kell győzni Oroszországot. Ukrajna leértékelődött?
– Bizonyos értelemben igen. Ukrajna továbbra is fontos téma, ez egyértelmű, de már nem szerepel az élen. A csúcstalálkozó vitáiban is állandóan előkerült, tehát nem tűnt el a napirendről – de a tagság kérdése lekerült az asztalról. A korábban emlegetett „visszafordíthatatlan út” a NATO-tagság felé – ami már eleve egy meglehetősen képlékeny ígéret volt – most már a jelek szerint a zárónyilatkozatban sem szerepel. A dokumentum megfogalmazásánál fontos szempont volt, főként amerikai nyomásra, hogy ne veszélyeztesse a jövőbeli béketárgyalásokat. Ezért a NATO igyekezett kerülni azokat a megfogalmazásokat, amelyek ellehetetlenítenék az amerikai-orosz tárgyalások folytatását. Úgy tűnik tehát, hogy Ukrajna NATO-tagsága – ha nem is biztos, hogy véglegesen – de jó időre lekerült a napirendről.
Magyar Hírlap
