A Merkel-korszak véget ért – ja, nem, itt a Merkel 2.0
Annegret Kramp-Karrenbauernek hívják mostantól Európa legfontosabb politikusát. Azt az embert, aki Németország vezető pártját irányítja, miután átvette a stafétabotot Angela Merkeltől.
A Merkel-korszak ugyanis pénteken véget ért: a Kereszténydemokrata Uniót tizennyolc éven keresztül vezető kancellár asszony nem csupán a pártelnökségről mondott le, hanem politikai pályafutásának intett búcsút. Mindenki tisztában van vele – CDU-n belüli párttársai, a német választópolgárok, Németország szövetségesei –, hogy ezentúl nem Angela Merkelt kell hívni azon a bizonyos képzeletbeli forróvonalon, ha égető problémáról van szó, Európa jövője forog kockán.
A Merkel-korszak pénteken véget ért, a kancellár asszony pedig béna kacsa lett. Ilyenkor úgy szól a fáma, hogy a leköszönő politikust nem hajtja már a versenykényszer, nincs adrenalin, nem kell belső ellenfeleinek a legyőzésével foglalkoznia, nyugodtan végezheti kormányfői teendőit.
Angela Merkel pechjére azonban az elmúlt három év – a migrációs válság kezdete óta – másról sem szólt, mint a politikai partnereivel és ellenfeleivel való állandó acsarkodásról. A bevándorlási válság kiváltotta politikai harcok felőrölték a nagykoalíciót, a CDU/CSU-szövetséget és magát Merkelt is. A CDU ma meggyengülten és megrogyva áll választói és a német nép előtt.
Angela Merkel pénteken büszkén emlékeztette hallgatóságát, hogy a kereszténydemokraták az elmúlt hetven évben ötven évet töltöttek kormányzati pozícióban, hol nagyobb, hol kisebb koalíciós pártként. S míg a néppártosodás, a középre tolódás valóban sikert hozott a párt számára, az elmúlt három év megmutatta, hogy a nyugat-európai néppártok ideje lejárt. A zöldek, a liberálisok, a konzervatív beállítottságúak és a szélsőségesebb nézeteket vallók kívánságainak egyidejűleg nem tudtak eleget tenni egy olyan korszakban, amikor Európát számtalan külső és belső fenyegetés éri.
Európa határozott vezetőkért kiált. Merkel nem az. Elsodorta őt a tömeges bevándorlás.
A mosolygós migránsokkal készült szelfijeit a történelemkönyvekbe és a CDU rejtett aktáiba száműzik. Angela Merkel munkásságát megköszönték, hiszen elvitathatatlanul nagy érdemei vannak abban, hogy a kereszténydemokraták tizennyolc éven keresztül a német politika megkerülhetetlen pártjává értek.
A Merkel-korszak azonban pénteken véget ért, s előbb lesznek választások Németországban, mint hogy Merkel kitölti 2021-ig szóló kormányfői mandátumát. Az egész társadalmat a megosztottság szövi át: mentalitásbeli szakadék tátong a nyugati és a keleti tartományok, az elit és a munkásosztály, a nagykoalíció pártjai között, de a megosztottság a CDU-t is szétrepeszti. Hiába beszéltek az elnökjelöltek arról, hogy mostantól minden más lesz, egységbe kell tömörülni. A végeredmény – Kramp-Karrenbauer 52:48 arányú győzelme – azt mutatja, valóban fajsúlyos viták és hatalmi harcok uralják a kereszténydemokrata pártot.
– Világos álláspontok nélkül nem lesznek jobbak a választási eredményeink – mondta Kramp-Karrenbauer legfőbb riválisa, Friedrich Merz, felróva az eddigi CDU-vezetésnek azt, hogy a keleten élők, a biztonság és a migráció miatt aggódók, a megélhetési problémákkal küszködők gondjaival nem foglalkoztak kellő mértékben, a jó gazdasági mutatók pedig nem adtak elég muníciót a CDU számára az elmúlt évek kudarcos választásain.
Megfogadja-e a jó tanácsot Annegret Kramp-Karrenbauer, Angela Merkel bizalmasa? Ha elődje útját folytatja – amire nagy esély van –, valószínűleg nem.
A Merkel-korszak pénteken véget ért. De valóban véget ért a Merkel-korszak?
https://maivilag.com/2018/12/megvan-merkel-utodja/
Forrás: magyaridok
