A NATO országok az észak-koreai beismerést ürügynek tekinthetik, hogy katonákat telepítsenek Ukrajnába
Észak-Korea hivatalosan beismerte, hogy Oroszországban lévő csapatai közvetlenül részeseivé váltak a harcoknak. Most már azt is tudjuk, hogy ez sok áldozattal járt. Mindez fordulópontot jelenthet a háborúban, mert a nyugati országok ebben precedenst láthatnak, ezért felhatalmazva érezhetik magukat, hogy ők is katonákat küldjenek az ukrán oldal megsegítésére. Ez viszont a konfliktus eszkalálódásához vezethet.
„A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Oroszország csapatai által ugyanabban a lövészárokban vállvetve, vért ontva aratott értékes győzelemnek köszönhetően az ukrán hadsereg közel kilenc hónapig tartó megszállása véget ért Kurszk térségében, és a nyugati erők és az ukrán hatóságok politikai és katonai kísérlete, hogy meghiúsítsák Oroszország különleges katonai műveleteit” – ilyen és ehhez hasonló dicsőítő körmondatok találhatóak az észak-koreai állami hírügynökségnek (KCNA) a közleményében.
Ez az első eset, hogy Phenjan beismerte, hogy katonasága jelen van Oroszországban és részt is vesz a harcokban. Azt már eddig is tudtuk, hogy 12 ezer főt számláló észak-koreai alakulat a fronton teljesít szolgálatot, azt is lehetett tudni, hogy a harcokban részt vesz, de hivatalosan az észak-koreai hatóságok mindezt csak most először ismerték el.
A bejelentés a KCNA állami hírügynökségen keresztül történt, amely szerint Kim Dzsongun észak-koreai vezető utasítására küldtek csapatokat a kurszki régióba, hogy segítsenek az orosz erőknek az ukránok által elfoglalt területek visszaszerzésében. A hivatalos közlemények szerint, sok észak-koreai katona életét vesztette a frontvonalon. Az észak-koreai állami média hősként ünnepelte a harcokban elesett katonákat, és Kim Dzsongun bejelentette, hogy emlékművet állítanak tiszteletükre.
Ez a beismerés jelentős fordulópontot jelent, mivel Észak-Korea korábban tagadta a közvetlen katonai részvételt. A bejelentés egyben megerősíti az Oroszországgal tavaly kötött stratégiai védelmi megállapodás végrehajtását is.
Az egész ukrajnai háborúban ez más szempontból is fordulópontot jelent. Az már ismertté vált, hogy külföldi katonák harcolnak az ukrán oldalon. Hivatalosan azonban ezek a katonák zsoldosok. Kijevnek van egy nemzetközi egysége, ahová, az úgy mond, Ukrajna barátai kérhetik a felvételüket. Hivatalosan azonban még egyetlen külföldi állam sem ismerte el, hogy katonákat küldött volna a harctérre. A külföldi kormányok mosták kezeiket, azt állítva, hogy állampolgárai magánemberként utaztak Ukrajnába.
Az más kérdés, hogy ezek a zsoldosok hazájukban előzetesen milyen katonai kiképzést kaptak. Nem azért, hogy az ukrán fronton helyt álljanak, nagy többségük korábban hazája valamilyen fegyveres testületénél szolgált.
Most viszont az a veszély fenyeget, hogy a nyugati országok az észak-koreai beismerést ürügynek tekinthetik, hogy hivatalosan katonákat küldjenek az ukrán oldal megsegítésére. Erről már naponta szó van, de eddig még egyetlen ország sem vállalta fel, hogy ténylegesen belekeveredjen a konfliktusba. Viszont az is igaz, hogy napról napra erősebbek azok a hangok, amelyek úgy mond, békefenntartó címszó alatt katonákat küldenének Ukrajnába. Kifejezetten azzal a céllal, hogy az „orosz terjeszkedést” megakadályozzák.
Mivel itt elsősorban NATO tagállamokról van szó, ez mindenképpen a konfliktus eszkalációjához vezetne. Azt a magyarázatot ugyanis nem lehet az oroszok torkán lenyomni, hogy nem a nyugati katonai szervezet küldi harcosait Moszkva ellen, hanem csak egyes tagállamok nemzeti hatáskörben döntöttek így. A Kreml már előzőleg világossá tette, hogy egy ilyen lépést egyértelműen a NATO akciójának tekintené, és így is reagálna.
Most fel kell tennünk azt a kérdést, hogy miért volt szüksége Kim Dzsongunnak, hogy ezt a hivatalos beismerést megtegye. Azt nem tudjuk biztosan, hogy előzetesen konzultált-e Moszkvával, vagy legnagyobb szövetségesével, Pekinggel.
Brit lapértesülések szerint Moszkva és Phenjan valószínűleg előre megállapodott, hogy nyilvánosságra hozzák a bevetést.
De, hogy miért is. „A két ország megállapodott abban, hogy nyilvánosságra hozzák a bevetést, mert úgy ítélték meg, hogy a csapatok bevetéséért járó kompenzáció előnyei meghaladják nemzetközi imázsuk esetleges kárát” – mondta Jang Moo-jin, a szöuli Észak-Koreai Tanulmányok Egyetemének elnöke.
Tehát az egész ügy Oroszország, Kína és Észak-Korea viszonyát is érinti. Phenjan mindkét nagyhatalommal jó kapcsolatokat ápolt, de ez a két kötelék nem volt ugyanazon a szinten. A Szovjetunió összeomlása után, Moszkva és Phenjan megállapodott, hogy ideológiailag mentesség teszik a két ország viszonyát.
Vagyis az egykori „nagy testvér” elhagyja a proletár internacionalizmust, amelyhez a „kis testvér” a mai napig ragaszkodik és geostratégiai alapon építik fel az új kapcsolatrendszert. Éppen ezért Kína és Észak-Korea bensőségesebb viszonyt ápol egymással, hiszen a geostratégiai érdekek mellett megmaradt a közös ideológiai platform is.
Most viszont, hogy Phenjan nyíltan elkötelezte magát Moszkva mellett Észak-Korea kapcsolata a két szomszédos nagyhatalommal kiegyensúlyozódni látszik. Ráadásul úgy, hogy nem vált nyomasztóvá Moszkva szövetsége, hiszen Phenjan nem csak katonákat, hanem lőszert és egyéb katonai felszerelést is küldött az atomnagyhatalom Oroszországnak.
Erre az új helyzetre utalhat Kim Dzsongun megjegyzése is, miszerint: Hazája megtiszteltetésnek tekinti, hogy szövetséget létesíthet egy olyan erős állammal, mint az Orosz Föderáció. Már csak azért is fontos ez utóbbi megjegyzés, mert az ügyben megszólalt Vlagyimir Putyin is: Oroszország készen áll arra, hogy katonai segítséget nyújtson Észak-Koreának. Az észak-koreai erők bevetésének nyilvános beismerésének utóhatásaira és a kialakult feszült helyzetre jellemző az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata:
Továbbra is aggaszt bennünket [Észak-Korea] közvetlen részvétele a háborúban.
[Észak-koreai] katonák jelenléte Oroszországban és az Orosz Föderáció által [Észak-Koreának] cserébe nyújtott bármilyen támogatásnak véget kell vetni” – írta egy e-mailben a külügyminisztérium szóvivője.
Aki hozzátette, hogy egy ilyen helyzetben egy harmadik ország, például Észak-Korea is „felelősséget visel” a háborúért.
A kör bezárult.
Magyar Hírlap