Míg más országokból tankromboló és légvédelmi rakétavetőket küldenek az ukrán frontra, addig a világ egyik legnagyobb fegyvergyárosa, Németország továbbra sem hajlandó érdemben támogatni az országot. Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy tétlenségük mennyiben magyarázható gazdasági érdekeikkel.
Anémet kormányt rengeteg kritika érte az utóbbi időben azért, mert nem áll ki határozottabban az Ukrajnát fenyegető orosz előrenyomulással szemben. Ugyan politikusaik rendszeresen azt nyilatkozzák, hogy minden szankció az asztalon van, kommunikációjuk és tetteik messze elmaradnak a többi nyugati országéhoz képest. Több dologra is előszeretettel hivatkoznak, de sejthető, hogy a ki nem mondott legfontosabb indok, az oroszokhoz fűződő szoros gazdasági kapcsolat.
Az egyik leggyakrabban emlegetett szankció, amit számonkérnek Németországon, az Északi Áramlat 2. földgázvezeték, ami közvetlen hozzájuk van becsatornázva Oroszországból. A vezetéket egyelőre még nem helyezték üzembe, de az Északi Áramlat 1. vezeték már 2012 óta lehetővé teszi, hogy Ukrajnát megkerülve is eljuthasson a földgáz Európába. Ez természetesen gyengíti Ukrajna stratégiai fontosságát is, de nem az oroszok szempontjából, akiknek az elhelyezkedése miatt fontos az ország. A gazdasági szankciókról azért is folyik komoly vita, mert elképzelhető, hogy Európa jobban megsínylené ezeket, mint az orosz vezetés.
A szankciók bizonytalan kihatásain túl, az viszonylag széles körben elterjedt vélemény, hogy van az a katonai felkészültség, aminél már Vlagyimir Putyin orosz elnöknek nem fogja megérni lerohanni Ukrajnát. Katonákat egyelőre nem, de az USA és az Egyesült Királyság modern fegyvereket küldtek, hogy azzal javítsák a helyi erők védekezési esélyeit. Még a kis balti országok is fegyverfelajánlásokkal biztosították Ukrajnát támogatásukról, de például Észtország lövegjeit nem tudta elküldeni, mivel azok német gyártmányúak, a németek pedig ennek okán blokkolták a jelképesnek mondható felajánlást.
A DW News a Német Szabaddemokrata Párt (Freie Demokratische Partei, FDP) frakcióvezető-helyettesét, Alexander Lambsdorffot kérdezte, hogy a világ negyedik legnagyobb fegyverexportőrjeként Németország, miért nem hajlandó felajánlásokkal támogatni az ukránokat. Lambsdorf természetesen elmondta, hogy történelmi okok miatt tiltva van a kormányának, hogy konfliktuszónákba küldjön fegyvereket, de ezúttal arról is szó esett, hogy mikor és miért tehetnek kivételt.
Kettő példát hozott, egyszer a kurd pesmergák esetében az Iszlám Állam ellen Irakban, korábban pedig amikor a koszovóiakat védték a szerbek ellen. Németország komoly problémának tekinti az ukrán helyzetet, de amíg az nem fajul tettlegességig, addig csak ártana a fegyverek szállítása. Lambsdorf hangsúlyozta, hogy míg a kivételek esetében lehetetlen volt szót érteni az agresszorokkal, addig az oroszokkal aktív tárgyalások folynak. „Lehet velük beszélni, még ha nehezen is” – magyarázta a tétlenség okát.
A fegyveres felajánlások amúgy sem segítenének Lambsdorf szerint, hiszen az orosz haderőnek akkora a túlereje, hogy Ukrajna képtelen volna megvédeni magát. Fegyverek helyett, más támogatásokkal igyekeznek kifejezni szolidaritásuk, így például jelenleg is segítik őket a kiberbiztonság terén, anyagi támogatásokat juttatnak Ukrajnába, és kinyitják termékeik előtt az európai piacokat.
Mindenesetre hozzátette, hogy azért a katonákat is támogatják, „nem halálos felszerelésekkel.” Itt arra az 5000 rohamsisakra gondolt, amit az elmúlt héten ajánlott fel a német kormány. A sisakok kapcsán többen is úgy érezték a németek gúnyt űznek a helyzetből. Vitalij Klicskó bokszlegenda, és Kijev jelenlegi főpolgármestere például viccnek nevezte a dolgot, „…mit fognak küldeni legközelebb? Párnákat?”