Ferenc pápa a római Colosseum előtt tartott meditációja során szomorúnak nevezte, hogy a hazájukban háborúk elől menekülőket a világ sok országában ellenségeskedés fogadja.
Külön sajnálatát fejezte ki, hogy egyesek mindezt hűvös politikai számításból teszik, és hogy a menekülőket
„ZÁRT AJTÓK ÉS POLITIKAI SZÁMÍTÁSOK MIATT PÁNCÉLBA BURKOLT SZÍVEK VÁRJÁK.”
A katolikus egyházfő bírálta a haszonlesőket és a hatalommal visszaélőket. A világ egyik keresztjének nevezte, hogy lehetnek emberek, akik „éheznek a kenyérre és a szeretetre”, és hogy az igazságára és békére szomjazó népek sokaságának nincs meg a hit vigasza. Ferenc pápa bírálta az emberiséget, amely szerinte a bizonytalanság és a pillanatnyi örömök, a pillanat kultúrájának sötétségében tévelyeg.
Innentől kijelenthető tehát, hogy ez a pápa, a fehér faj ellen harcol nyíltan.