Ami a skandináv ország koronavírussal való küzdelmét illeti, nem különutasságról vagy alternatív megközelítésről beszélhetünk, hanem konkrétan a járvány szabadon bocsátásáról. Drámai látlelete ez a baloldali svéd kormánynak, amely az egyre növekvő megbetegedések, valamint halálesetek közepette, továbbra is a magyar jogállamiságért aggódik. Sümeghi Lóránt, a Századvég vezető elemzőjének írása az Origónak.
Miközben a világ koronavírussal érintett valamennyi országa drasztikus korlátozásokat vezetett be és embert próbáló önfegyelmet kért az állampolgáraitól annak érdekében, hogy lapítani tudják a megbetegedések görbéjét, addig a svéd kormány ennek éppen az ellenkezőjét teszi. Az iskolák, a vendéglátó- és szórakozóhelyek, valamint a sportlétesítmények egytől-egyig nyitva maradtak, a bevezetett gyülekezési törvény tilalma pedig egyedül az 50 főt meghaladó csoportosulásokra vonatkozik.
Mindez nem egy stratégiai hiba vagy szakértői mulasztás végeredménye, hanem annak a svéd kormánynak a tudatos döntése, melyet egy egyetemi végzettség nélküli miniszterelnök vezet. Stefan Löfven kormányfő filozófiája a következő gondolatban merül ki: „nem tilthatunk be törvénnyel mindent, ez nem a mi módszerünk”.
A józan ésszel teljesen ellentétes, „emberkísérletnek” nevezhető modell sajnos ki is termelte azokat a számadatokat, amelyektől minden ország joggal tart.Az igazoltan koronavírussal megfertőzöttek száma Svédországban jelenleg több mint 6 000, az elmúlt héten átlagosan 250-300 új megbetegedést regisztráltak naponta a hatóságok, a halálesetek száma pedig több mint 300. Ezek a számok már első ránézésre is borús képet festenek a helyzetről, ám szakértők szerint valószínűsíthető, hogy a fertőzöttek száma akár tízszer nagyobb is lehet, hiszen a svédek csupán a legsúlyosabb tünetekkel rendelkezőket tesztelik.
Pedig Svédország több országgal szemben helyzeti előnyből indult, hiszen viszonylag korán, január 31-én regisztrálták az első igazoltan koronavírussal megfertőzött beteget, így a február végi, március eleji, úgynevezett felívelő periódusig, a kormánynak számtalan megelőző intézkedés bevezetésére lett volna lehetősége.
Hogy pontosan mi Stefan Löfven svéd miniszterelnök „módszere”, nehezen definiálható, ám ahhoz, hogy hű képet kaphassunk a Svédországban kialakuló humánkatasztrófa arányáról – ahol az aktív kórházi ágyak száma kevesebb, mint egyharmada a magyar kapacitásnak –, érdemes górcső alá venni a többi skandináv ország adatait.
Talán említeni sem kell, hogy Finnország, Dánia, valamint Norvégia késlekedés nélkül reagált a kialakuló helyzetre, így azonnalivá váltak az iskola- és vendéglátóhelybezárások, továbbá a két hetes kijárási korlátozások, tilalmak. Az intézkedések kulcsfontosságát a számadatok is alátámasztják: egyik említett ország haláleseteinek száma sem közelíti meg a svéd adatot, valamint a fertőzési görbék sem annyira meredekek.
Szemmel látható tehát, hogy egy ellenanyag nélküli pandémia idején a „nyájimmunítással” való kísérletezés nem egyfajta nyugati vagy skandináv kulturális sajátosság, hanem egy olyan végzetes hiba, amely rövid idő alatt számtalan emberéletet követel.
A már kis híján 3 ezer halálesetet számláló Egyesült Királyságnak bő másfél hét kellett ahhoz, hogy ezt a tanulságot levonja, és hogy beismerje, mindennél fontosabb elnyújtani a járvány lefolyását annak érdekében, hogy egységnyi idő alatt a lehető legkevesebb ember fertőződjön meg.
Azonban ha figyelemmel kísérjük a svéd kormány munkásságát – különös tekintettel a koronavírus elleni védekezésről szóló magyar törvény bírálatát, miközben éppen a rendeleti kormányzást készítik elő a svéd miniszterelnök – azt láthatjuk, hogy sajnos Svédországban minden zajlik, csak nem annak a létfontosságú görbének a lapítása.
Szerző: Sümeghi Lóránt, a Századvég Alapítvány vezető elemzője
Forrás: origo