Ha a nagypolitika valójában egy pókerjáték lenne, akkor lennének lapok, melyek mindent ütnének. És lennének olyan kártyák is, amik olyan mocskosak, hogy még a nevüket sem illik kimondani.
Az EU geopolitikája, a bizarr Uniós “terepasztal” mindig is egyfajta “Trónok harca” volt. Hatalmi marakodás a brüsszeli skanzenekben… pillanat politizálás.
Látens félelem keltők, ukáz osztás, hazadirigálás, meg az EU-s pénzek – és a megboldogult Kadhafi pénzének – lenyúlása.
Ferenc pápa ebben kulcsember.
Ha belegondolunk, az egyháznak van a politikai pártok, erők mellett a legnagyobb hatalma a társadalom felett. A pápai hatalom olyan, mint egy világhatalmi pozíció. Még Trump, vagy Merkel sem jut el annyira sok emberhez, mint Ferenc pápa, vagy a mindenkori pápák.
Ezért a pápaság, mint tisztség egy cinkelt lap a pókerasztalon…
A legnagyobb hatalmi ág gyakorlatilag olyan, mint egy óriási nagy párt, mely országhatárokon átívelően rendelkezik “szavazókkal”. Itt azonban nem kell szavazni, a reverenda mögé bújt árulónak pedig egyszerűen csak manipulálnia kell a tömeget. A tudat és tömegmanipuláció pedig már évszázadok óta zajlik.
Valójában minden pápa megkötötte a maga piszkos alkuit, paktumait, melyről aztán soha senkinek nem beszéltek. Az egyház szégyenteljes hatalmi sakkjátszmákat vív, sokszor még a saját belső köreiben lévőkkel is.
Ferenc pápa, mint cinkelt lap az egész Európai kontinens kijátszására lett felhasználva. Elárultak vele mindenkit.
A pápa ahelyett, hogy a kereszténység, hogy Rómát, magát Európát képviselte volna, több ízben szólított fel szolidaritásra, miközben félrenézett rengeteg molesztálási ügyben, melyek lelkészek, papok, felsőbb körök szent embereit érintették, valamit nem akart tudomást venni a Közel-Keleten zajló keresztényüldözésről.
Így szólította fel a nyáját, hogy engedje be a fekete bárányt, hogy közben tudta, ez a fekete bárány valójában egy báránybőrbe bújt farkas, aki az egész nyájat kiirthatja. Ez pedig az ő felelőssége és a vétke.
Megbocsátható-e a bűne?
Ne feledjük: ő csak egy eszköz… ha a cinkelt lap metaforában gondolkodunk, akkor lehetett volna jóra és rosszra is használni.
Ő azonban megkötötte a saját kis piszkos paktumát, ahogyan annak idején a második világháború után is megkötötte a Vatikán a piszkos szövetséget a náci német vezetőkkel, akiket aztán aranyért és pénzekért menekítettek ki Európából.
Most pedig épp Európa elárulása zajlik, valószínűleg szintén jó pénzért…