Adam Bodnar, Tusk-kormány igazságügyi minisztereként keményen bírálta Magyarországot. Bodnar szerint problémák vannak a magyar jogállammal, és a magyar kormány leváltását szorgalmazta.
„Lengyelország példája azt mutatja, hogy ha nem történik vezetőváltás, akkor rendkívül nehéz lehet visszafordítani [a] jogállamisággal kapcsolatos irányt és visszanyerni a demokratikus értékeket” – ajánlotta a magyarok figyelmébe a lengyel „jogállamot” a miniszter.
Emellett persze azt sem felejtette el, hogy kampányoljon kicsit Magyar Péter mellett. De vessünk is egy pillantást, hogyan működik Lengyelországban a „liberális jogállam”.
Idén októberben volt egy éve, hogy Donald Tusk balliberális kormánya átvette a hatalmat Lengyelországban. Tuskék nem is vesztegették az időt és azonnal elkezdték üldözni politikai ellenfeleiket.
Emlékezetes, hogy Marcin Kamińskit korábbi belügyminiszter és helyettesét Michał Wąsikot a köztársasági elnöki hivatalba jogellenesen betörő rendőrök tartóztatták le, annak ellenére, hogy az államfő korábban kegyelmet adott nekik.
Marcin Romanowski ellenzéki képviselőt mentelmi jogát figyelmen kívül hagyva, jogellenesen tartóztatták le. Romanowski az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja, így mentelmi jog illeti meg. A politikust csak azután engedték el, hogy a Közgyűlés elnöke tiltakozását fejezte ki a mentelmi jog megsértése miatt, majd egy bíróság is megerősítette, hogy a képviselő letartóztatásának nincs jogalapja.
A parlament és a kormány szándékosan nem veszi figyelembe az alkotmánybíróság döntéseit,
súlyosan megsértve ezzel a hatalommegosztás és a joguralom alapelveit, valamint a lengyel alkotmány rendelkezéseit.
A balliberális parlamenti többség ráadásul egy olyan állásfoglalást, amely szerint érvénytelenek a testület határozatai. A kormány maga alá igyekszik gyűrni a bíróságokat is. Az igazságügyi miniszter több tucat bírósági vezetőt menesztett politikai meggyőződésük miatt, köztük a Varsói Fellebviteli Bíróság elnökét is.
Továbbá a kormány „függetlenségi és részrehajlás-mentességi” tesztnek tervezik alávetni a bírák egyharmadát, mellyel valójában politikai engedelmességre kívánják őket szorítani.
Az igazságügyi miniszter törvénytelenül váltotta le Darius Barski államügyészt, és szintén törvénytelenül nevezte ki Barski utódját.
A kormány a rendőrség és magán biztonsági szolgálatok segítségével erőszakkal elfoglalta a közmédiát, és jogsértő módon eltávolította annak vezetőit, majd szintén törvénybe ütköző eljárással nevezett ki új vezetőket.
Nemcsak a bíróságok, a média, de a lengyel sem úszta meg politikai támadás nélkül. A Lengyel Központi Bank elnöke, Adam Glapiński törvénytelen leváltására is kísérletet tett Donald Tusk miniszterelnök a koalíciós pártok segítségével a Szejmben. Ezt egyelőre az alkotmánybíróság akadályozta meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kormány felhagyott volna a próbálkozással.
A rendőrség aránytalan és erőszakos módon lepett fel egy márciusi gazdatüntetésen Varsóban, ezzel megsértve a gyülekezési szabadságot.
A rendőrség a békés tüntetők ellen könnygázt vetett be, és erőszakot alkalmazott.
A hatóságok egyértelmű célja volt, hogy eszkalálják a helyzetet, hogy aztán a később politikai leszámolások során hivatkozni lehessen a „jobboldali erőszakra”.
Az Európai Unió és annak szervei, amelyek egyébként oly sokszor aggódnak például a magyar jogállamiság helyzete miatt, valamint aggódtak a lengyel jogállami helyzetet miatt is a konzervatív kormány regnálása alatt, az elmúlt egy évben nem csak hallgatással kísérték a Tusk-kormány ténykedését, de még meg is jutalmazták.
Májusban maga Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság azóta újraválasztott elnöke jelentette be, hogy „több mint hat év elteltével úgy gondoljuk, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárás lezárható”. Ez szerinte
Lengyelország kemény munkájának és határozott reformtörekvéseinek eredménye”.
Most pedig az Európai Unió egyik legbefolyásosabb lapjában, a Politicóban oktatja ki „jogállamból” a magyarokat, és kampányol Magyar Péter mellett a lengyel igazságügyi miniszter.
Mandiner