A vasárnapi boltzár helyett plázastop-törvény
A korábbi évekhez képest jóval megfontoltabb lett a kormány a multinacionális élelmiszer-láncok „rendszabályozását” illetően, amelyet egy új, kényszermegoldásnak tűnő javaslat is tükröz.
Maradt azonban még egy lehetőség: a nemrég módosított plázastop-törvény jelzi, hogy kabinet nem adta fel határozott szándékát, hogy megnehezítse a nagy láncok terjeszkedését.
Mit lépnek a szereplők?
Az egyik utolsó, még élő szabályt is hatályon kívül helyezte a kormány abból a 2012 és 2015 között bevezetett rendelkezéssorozatból, amelyet a kiskereskedelem „hét csapásaként” is emlegettek. A multiláncok erőfölényének megtörése indokával bevezetett szigorításokat – egyebek közt a reklámadó, az élelmiszerlánc-felügyeleti díj és társaik – korábban az Európai Bizottság nyomására sorra megszüntette a kabinet.
Idén nyárig még talpon maradt az a rendelkezés, mely szerint egy olyan cég, amely nettó árbevételének több mint felét napi fogyasztási cikkek kiskereskedelemből szerzi, és két egymást követő üzleti évben árbevétele külön-külön eléri a 15 milliárd forintot, de mérleg szerinti eredménye mindkét évben nulla vagy negatív, nem folytathatja többet napi fogyasztási cikk kereskedelmi tevékenységet.
A kabinet azonban júliusban úgy döntött, hogy e veszteségszabályként emlegetett passzust is eltörli: a kapcsolódó javaslat indoklásában pedig már világosan elismerik, hogy az Európai Bizottság álláspontja szerint a szabályozás nincs összhangban a letelepedés szabadságára és a tőke szabad mozgására vonatkozó alapelvi uniós rendelkezésekkel.
Vélhetően presztízs-okokból mégsem hagyták annyiban, hogy a veszteségszabályt ki kellett vezetni, ezért az őszi adócsomag 143. paragrafuságban egy olyan javaslattal álltak elő, mely szerint kötelező adóellenőrzést lefolytatni annál a vállalatnál, amelynek két egymást követő üzleti évben elért nettó árbevétele mindkét üzleti évben külön-külön eléri a 60 milliárd forintot és az adózott eredménye mindkét üzleti évben nulla vagy negatív.
Ez annyiban jelentene változást 2019-től, hogy immár nem kizárólag a kiskereskedőket, hanem az ország legnagyobb vállalatait helyezik fókuszba – körülbelül 100-110 cég tartozhat az érintett körbe – sorukban például a nagy autógyártókat és telekom-szolgáltatókat.
A kisker-láncok szempontjából ez az új szabály jelentős enyhítést hoz a korábbihoz képest, hiszen az abból a szempontból „rémisztő” volt, hogy elvileg be kellett szüntetni a tevékenységet két veszteséges év után – bár gyakorlatban erre nem akadt példa. Most azonban már nincs kilátásban semmilyen szankció: az adóhatóságnak mindössze meg kell vizsgálnia, hogy mi volt a veszteséges működés oka. A kérdés, hogy milyen eredményre jut majd a NAV – hiszen sokan lehetnek a társasági adófizetés megkerülésének szándéka nélkül is veszteségesek, aki pedig könyvelési trükkel akarja megkerülni a szabályozást, az elvileg könnyűszerrel mutathat ki páros évben veszteséget, páratlanban pedig nyereséget. A törvény ugyanakkor szükségtelen, abból a szempontból, hogy az adóhivatal a saját jogkörében is kimondhatná, hogy a veszteséges cégeket helyezi célkeresztbe.
Az új szabály ugyan adóügyileg szigorításként értelmezhető, nem gondolom, hogy túlzottan nagy jelentősége lenne – értékelt lapunknak H. Nagy Dániel a Mazars Kft. adóigazgatója. Felhívta a figyelmet, hogy már ma is megvannak azok a megfelelő rendelkezések – például a társasági adóról szóló törvényben -, hogy minek kell történnie az esetben, ha az üzleti év végén veszteséggel zár egy cég. Például a minimumadóra vonatkozó szabályok alapján a társaság választhat, hogy legalább egy minimális adóalap – a bevétel 2 százaléka – után fizet valamekkora adót, máskülönben vállalja, hogy nem adózik és akkor részletes nyilatkozatot kell tennie a NAV felé, illetve el kell fogadnia, hogy az adóhatóság ezt ellenőrzi.
Eddig is volt tehát egy intézményes rendje, hogy miként kell eljárni, ha veszteségesen működik egy vállalkozás, ami most pusztán annyival egészül ki, hogy kötelező lesz a NAV-nak kimennie az érintettekhez. Az pedig, hogy egy adóellenőrzést kötelezővé tesznek, önmagában nem jelent semmit, hiszen nem feltétlenül jár megállapítással.
H. Nagy szerint az érintett kört nézve a szabály nem tűnik félelmetesnek, hiszen kellőképpen magas árbevételű cégekről beszélhetünk, másrészt pedig aki eddig veszteséggel működött, tudnia kellett ésszerű magyarázatot adni az okokra. Mi több, a NAV sem érdekelt, hogy nehéz helyzetbe hozza a cégeket: például az adóellenőrzések lefolytatására nyitva álló határidő jelentősen lerövidült, idén már nem lehet hosszabb 365 napnál, megbízható minősítéssel rendelkező cégeknél pedig 180 napnál.
Összességben úgy látja, hogy a rendelkezés kényszermegoldás, amely csak félig-meddig rendelkezik visszatartó erővel. Az EU-s alapelveket ugyanakkor nem sérti.
A már említett „hét csapás” sorában utolsóként még érvényben van a 2012 óta hatályos, úgynevezett plázastop-törvény. Ez az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény módosítását takarja, amelynek bevezetésekor 2014 végéig hirdettek moratóriumot minden 300 négyzetméternél nagyobb kereskedelmi létesítményre, vagyis kimondták, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal engedélye nélkül – amely a plázastop bizottság előzetes véleménye alapján döntött – Magyarországon nem épülhetnek többé új áruházak, bevásárlóközpontok. (Hogy miért pont ezt a kormányhivatalt jelölték ki, arra eddig nem érkezett magyarázat.) Az Európai Bizottság nyomására azonban 2015-től, az addigi 300 helyett már csak a 400 négyzetméteres alapterületnél nagyobb kereskedelmi egységeket építését kötötték külön engedélyhez.
Eddig azonban a bürokratikus útvesztőket vígan meg lehetett kerülni, a már meglévő ingatlanok átalakításával: például áruházzá lehetett egy irodaház földszinti helyiségét, vagy olyan egységet, amelyet korábban egy másik áruházlánc bérelt. Idén augusztusban azonban ezt a rést is betömték: az új kormányrendelet értelmében a 400 négyzetméternél nagyobb bruttó alapterületű kereskedelmi ingatlanoknál már minden nem építésiengedély-köteles változtatás, vagyis a felújítás is szakhatósági engedélyhez kötik.
Ez a szigorítás nagyon leszűkíti az áruházláncok lehetőségeit a terjeszkedésre, megakaszthatja az üzletbővítéseket – ezen a pályán egyébként a diszkontláncok valamint a Spar és az Auchan a legaktívabbak. Aki a hatályba lépést megelőzően elindította projektjét, az nyilván befejezheti – ilyen például a Lidl, amely hamarosan a XI. kerületben nyithat egy nagyobb üzletet -, de a korábbi engedélyek végigfutása után sokkal nehezebb lesz új boltot nyitni. (Azt ugyanakkor az új határozat nem tiltja meg, hogy egy másik kereskedelmi vállalkozást ne lehessen felvásárolni, a hivatal csak abba szólhat bele, ha valaki építkezik.)
A szigorítás valószínűleg felülírhatja a meglévő bővítési terveket: a láncoknak újra kell gondolniuk, hogy hány új boltot tudnak nyitni. Lapunk tudomása szerint a kiskereskedelmi cégek mégsem törődtek bele teljesen az új helyzetbe és kompromisszumos megoldást keresnek a kabinettel.
Nyitott kérdés az is, hogy az Európai Bizottság előáll-e olyan kifogással, amely a verseny korlátozását kéri számon.
Ezt elvileg megtehetnék, állásfoglalást azonban eddig nem tettek.
Forrás: napi.hu
