A felszólaló az AFD frackió vezetője, Dr. Alice Weidel:
Tisztelt Elnök úr, Hölgyeim és Uraim, nagyra becsült munkatársak!
Kancellár asszony Ön arról a bizonytalanságról beszélt, amelyet a Brexit fog hozni. Nem arról, hogy valami újat tanultunk meg. Ez csak az Ön szokásos megfűszerezett beszéde volt. Egy dolog már tiszta: Ez a Brexit sokba fog kerülni. Sokba fog kerülni az EU-nak, ami annyit jelent, hogy sokba fog kerülni a német adófizetőknek. Sokba fog kerülni a bankok kisegítése, Görögország kisegítése, a Zöld energia politika, a határok megnyitása, az automobilok és egyéb kulcsfontosságú iparágak megsemmisítése, és a mi egyedüli valutánk masszív inflációja. Ez nem hosszú-távú tervnek tűnik, Hölgyeim és Uraim. A Brexitre térve, azért amiért részben Önök a felelősek, az Egyesült Királysággal szemben tanúsított a hanyagságuk és a kisegítésük kudarca miatt. Ennek következtében az Egyesült Királysággal fennálló történelmi kapcsolatainkat fenyegeti.
Annyira szörnyű volt az, amit David Cameron kért?
Nincs több azonnali szociális jólét senki számára. Erősebb nemzet gyűléseket. Kevesebb EU-s bürokráciát. De, Brüsszelben falakba ütközött. Ez egy nagy lehetőség volt arra, hogy szerényebb szervezetté reformálják az EU-t, amely arra fókuszál, hogy elsődleges legyen a munkahelyek teremtése és piac megőrzése.
De nem, ez ki volt zárva. Ehelyett elhatározták Önök, hogy kockára teszik az EU egységét.
És most már a költségeket számoljuk. 15 milliárd euró fog hiányozni a költségvetésből Nagy-Britannia részéről. Minden család tudja, hogy meghúzták a nadrágszíjakat, amikor az Önök bevétele csökkent. De nem az EU-é. Neki nem kell, amíg Németországnak kell fizetnie a számlákat. Sokkal többe fog Németország gazdaságának kerülni ez, mint a lyuk az EU költségvetésében.
Az Egyesült Királyság a második legnagyobb gazdaság az EU-ban, olyan nagy mint a 19 legkisebb országé egybevetve. Egy gazdasági előrejelzésből, az EU nem huszonhét tagállamra zsugorodik össze, hanem kilencre. A nemtörődömség, a közöny, amiket bemutatott Brüsszel és Berlin a hatalmas esemény előtt, a valóság teljes megtagadásával küzd. Németországnak az Egyesült Királyság a második legnagyobb kereskedelmi partnere az EU-ban. A gazdasági kötelékek sokkal mélyebbek mint más országokéval. Ez egyértelmű, hogy Németország érdeke az, hogy ezek a kereskedelmek és beruházások akadálytalanul folytatódjanak.
A német jólét és munkahelyek tétjéről van szó. De Önök vakon Franciaországot követik, amely megakarja tagadni, hogy Nagy-Britannia hozzáférjen a szabadpiachoz. Igen, Önök ezen gondolkodnak…, hogy nem engedik hozzáférni Nagy-Britanniát az európai gazdasághoz, mert Párizs nem akarja. Ez nagyon sokba kerülne, a szabad kereskedelemnek, túl sokba kerülne a piacoknak, túl sok versennyel, túl sok rivalizálással a legjobb piaci pozíciókért.
Nem is említve a Nemzeti önrendelkezést Aacheni Kereskedelmi egyezményben, amit Önök írtak alá, amit úgy dicsértek, hogy az Élysée Kereskedelmi Egyezmény koronája.
Micsoda Arrogánsok!
Aachen Franciaország ujjlenyomataival van tele. Ezt az Európát, amelyet központilag szervezi Franciaország, a bukott ipari politikája a tervek szerint hamarabb jön, mint az emberek gondolnák. Legközelebb az Európa Tanács megszavazza és megfogjuk látni, hogy mi lesz a Brexit legdrágább következménye:
Az, hogy Németország többé nem tudja elérni a blokkoló kisebbséget a tanácsban.
A jelenlegi EU-ban 28 tagállam van, Németország az EU lakosságának 16 százalékát teszi ki, Britannia meg a 13 százalékát. Együtt majdnem 30 Százalékot. Egybevetve kisebb országokkal mint Dánia, Hollandia, Ausztria blokkoló kisebbsége 35 százalékot mindig is biztosított. Megtudnánk állítani a válság-irányította Mediterrán Klubnak az államait és Franciaországot, elérve a közösségi alapokat.
Ez hamarosan a múlthoz fog tartozni, a Britek kilépése miatt. Ez már egyre nyilvánvalóbb, hogy reformok nélkül az EU nem működhet tovább.
Hol van az Önök stratégiája? Nincs is ilyen!
Kezdjük a kilépés 50. cikkelyével, teljesen bizonytalan. Az egyetlen specifikus információ az, hogy hogyan kell elbánni a renegátokkal és az árulókkal…
A 218. cikkely szerint, úgy kell kezelni őket, mint bármely harmadik világbeli államot. Egy partner, akikkel 40 évet éltünk együtt, a jó és rossz időkben, és tényleg úgy fogják kezelni, mint Paraguay-t vagy Pápua Új-Guineát.
Hölgyeim és Uraim? Micsoda megcsúfolás!?
Csodálkoznak azon, hogy a britek rosszhiszeműek minden brüsszeli manőverrel szemben?
A Brexit tárgyalója Barniert is barátként kellett volna kezelni, idézem:
„Az én küldetésem sikeres lesz, amikor a feltételek egyre durvábbak a briteknek, hogy inkább maradni akarnak az unióban.”… Ilyen barátokkal.. (Heckle: „Megalapozatlan ostobaság” ).
Hiányzik az önreflexió a kontinensen, Brüsszelben, Berlinben, mindenek felett Párizsban. A Brexit azt mutatja meg, hogy mennyire elérhetetlen Brüsszel és ahol Európai valódi ellenségei ülnek, kezdvén itt a kormány padsoraiban ülőkkel. Európa túl fontos ahhoz, hogy elhagyja őket. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt vagy fussunk el. Az EU-t meg kell reformálni! Ez magába foglalja a nemzetállamok vétójogát a brüsszeli szabályok ellen.
Az 50. Reformációs cikkely kimondja: biztosítani kell a hozzáférést a szabadpiachoz a kilépő országok számára és biztosítani kell az EU külső határait, olyat, amit már évek óta akartunk. És Európa magába foglalja a brit barátainkat is, hölgyeim és uraim.
Köszönöm!