Aggódhatnak Putyinért az oroszok?
Vlagyimir Putyin orosz államfő az elmúlt hetekben több ügyben is tőle szokatlanul puha viselkedést tanúsított, aminek magyarázatát csak találgatják a szakértők. Úgy tűnik, az elmúlt években folytatott posztszovjet izmozás Oroszország szomszédaival, nem vált be.
Az orosz parlament lefektette a vörös szőnyeget Vlagyimir Putyin elé, amelyen tovább haladhatott volna azon az úton, amelyen kőkeményen lép fel a volt szovjet tagköztársaságokkal szemben, amikor azok neki nem tetsző módon viszonyulnak Oroszországhoz, ám az államfő nem élt a lehetőséggel – írja háttérelemzésében a Bloomberg.
A törvényhozás részéről nem lett volna akadálya, hogy új gazdasági szankciókat vezessenek be Grúzia ellen, amelyet oroszellenes tüntetéshullám rázott meg. Putyin azonban visszautasította a lehetőséget, mondván, „tiszteljük a grúzokat, elvtársak.”
A szokatlanul puha reakció láttán egyes szakértők feltették a kérdést: csak nem kezdte el újragondolni Oroszország kemény szomszédságpolitikáját az elnök? Erre utalhatott az is, hogy Putyin az elmúlt hetekben az EU-val együtt tudomásul vette, hogy Moldovában Nyugat-barát vezetésű kormány alakult és megfontolta, hogy szabadon engedje azokat az ukrán tengerészeket, akiket tavaly ejtettek foglyul a Fekete-tengeren, amikor megközelítették a Kercsi-szorost.
Itt az idő változásra – véli Salomé Zourabichvili grúz államfő.
A háborúk, az ország egyes részeinek megszállása és a büntetőintézkedések csak megerősítették a grúzokat abban, hogy a Nyugat felé tájékozódva kell keresniük a jövőjüket. A politikus arra utalt, hogy Moszkva éles konfliktusba keveredett Moldovával, Grúziával és Ukrajnával, miután azokban erősödött az EU- és NATO-csatlakozás népszerűsége. A Kreml rutinszerűen vádolja azzal a nyugati országokat, hogy igyekeznek befolyásolni az Oroszország spájzában lévő országokat, és területük egy részének elszakításával, illetve gazdasági szankciókkal torolja meg viselkedésüket. Ennek tudatában meglepte mind az orosz, mint a grúz vezetést, milyen heves tiltakozást váltott, ki a grúzok körében, hogy egy orosz kommunista képviselő, Szergej Gavrilov orosz nyelven köszöntötte a tbiliszi parlament tagjait, miközben a parlament elnökének székében foglalt helyet. Zourabichvili elismeri, hogy a tiltakozás spontán robbant ki, még ha utána rá is akart ülni a politika. Szerinte a társadalom, főként a fiatalok világos jelzést küldtek, hogy nem fogadják el a jelenlegi státus quót, azaz a Grúziához tartozó Észak-Oszétia és Abházia orosz megszállását.
A tüntető fiatalokat a geopolitikai helyzet mellett az is dühíti, hogy a kormányt a háttérből Bidzina Ivanisvili milliárdos üzletember irányítja, aki enyhíteni akarja az orosz-grúz feszültséget. Miután 2013-ban Ivanisvili pártja hatalomra került, Moszkva feloldotta a grúz borral, ásványvízzel és más agrártermékekkel szembeni embargót, és megindult az orosz turisták áramlása. Tavaly 1,4 millióan érkeztek annak ellenére, hogy továbbra is érvényben van a közvetlen orosz-grúz légi járatok indítására vonatkozó tilalom.
Ezek a fejlemények jelzik a grúzok újraéledő függését a nagy szomszédtól. Ivanisvili a napokban azt mondta: bárki, aki azt javasolja, hogy Grúziát szigeteljék el az orosz piactól, bolond és saját országa ellensége.
Nem világos, hogy kire gondolt.
Az orosz politika változóban van Moldovával, Grúziával és Ukrajnával szemben, mivel az eddigi stratégia nem igazán vált be – mondta Vlagyimir Frolov, volt orosz diplomata, jelenleg politikai elemző. A kemény-kemény vonalat, amelyben Moszkva elutasítja ezeknek az országoknak NATO-csatlakozását, illetve gazdasági önállósulását, egy kemény-puha hozzáállás válthatja fel, amelyben cserébe azért, hogy ezek az ország egyértelműen elhatárolódnak az a NATO-csatlakozástól, nagyobb szuverenitást kapnának gazdasági téren.
Ezt a váltást talán megalapozhatta a brüsszeli European Policy Studies kutatóintézet megállapítása is, miszerint Grúzia és – kisebb mértékben – Ukrajna nagyobb lépésekkel vezeti be az EU-s standardokat, mint a nyugat-balkáni országok annak ellenére, hogy az előbbiek nem deklarálták csatlakozási szándékukat, míg az utóbbiak igen. A orosz fenyegetés arra ösztönzi őket, hogy a lehető legjobban elhatárolódjanak a veszélyes szomszédtól.
Oroszországot mind a grúz, mind az ukrán társadalom ellenségnek tartja, pedig ennek nem szükségképpen kellene így lennie, ám ha már ez a helyzet, nagyon nehéz rajta változtatni – fejtegette Michael Emerson, a térség szakértője. Még Fehéroroszország is vehemens ellenérzéssel reagált arra, amikor Moszkva élesíteni akarta az orosz-belorusz államközösségről húsz éve kötött megállapodást, hogy Putyin annak fejeként folytathassa vezetői pályafutását jelenlegi államfői ciklusa 2024-es lejárta után.
És Grúziának az elmúlt években sikerült kitágítani gazdasági horizontját. Szabadkereskedelmi egyezményt kötött Kínával és az EU-val és vonzóvá tette belső gazdasági szabályozási környezetét a külföldi befektetőknek. Ma már vidáman kereskedik a volt szovjet tagköztársaságokkal, Kínával, az EU-val, Törökországgal, Iránnal és az Arab-öböl országaival, amivel egy összesen 2,3 milliárd lakosú piachoz fér hozzá. Ehhez képest a 140 milliós orosz piac akármilyen nagy is, eléggé halovány.
