Site icon Mai Világ

Amerikai elemző: ha Orbán most kilépne az unióból, lebonthatná a globális elit új világrendjét

Hirdetés

Tom Luongo volt kutató vegyész, amatőr kecsketenyésztő, anarcho-libertáriánus és ellenszegülő közgazdász még a magyar választás napján tette közzé írását a blogján, ahol kijelentette: „Ma a magyarok azért mennek szavazni, hogy döntsenek a jövőjükről. Talán észre sem veszik, hogy eközben döntenek az európai kontinens nagy részének jövőjéről is”.

Tom Luongoval a Makronóm még 2019-benkészített interjút, amelyben elmondta: szerinte Soros a tőlünk lopott pénzből manipulál minket, de Orbán Viktor nemet mondott arra, hogy Soros leváltsa őt a székéből, mert ő egy oroszlán, aki igazságbombákat szór Brüsszelre. 

Orbán Viktor hivatalban lévő miniszterelnök a negyedik hivatali időszakáért verseng, és heves ellenerőkkel néz szembe mind belül, mind kívül. Nyílt titok, hogy Orbánt igencsak bírálják Brüsszelben. A józan tisztesség és a nemzeti értékek iránti alapvető érzéke miatt Brüsszelnek az az érdeke, hogy eltávolítsa hivatalából, hogy az Európai Bizottság és az Európai Tanács a teljes hatalom konszolidációját tudják biztosítani.

Ez csak akkor sikerülhet, ha elmozdítják, és egy Soros György és a davosi elit által irányított, Brüsszel-központú bábot ültetnek a helyére. Az Orbán eltávolítására tett kísérletet azonban most valódi kétségbeesés övezi. Egy nevetséges és kétségbeesett, nem kevesebb, mint hat pártból álló Orbán-tagadó koalíciót hoztak létre, amelyek közül egyik sem oltana, ha a másiknak égne a háza ̶  írja Luongo.

Ez a davosi stratégia apoteózisa, hogy olyan gyenge koalíciókat juttassanak hatalomra, amelyeket szét lehet szakítani a gyenge varratoknál, de közben a koalíció tagjai annyira ragaszkodnak a hatalomhoz, hogy még akkor sem omlasztják össze a kormányt, ha a közvélemény ellenük fordul.

Így a hatalmat vágyó, de erővel nem bíró sokpárti koalíciókon keresztül uralkodhatnak a nemzetközi erők a nemzetállamok felett.

Így tervezte meg Davos Mario Draghi olaszországi hatalomátvételét is, miután Matteo Salvini 2019-ben kilépett az Öt Csillaggal kötött koalícióból. Az Öt Csillag Mozgalom alkut kötött a demokratákkal a Liga leváltására, annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások szerint az emberek teljesen más kormányt szerettek volna.

Hirdetés

A német “közlekedési lámpa” koalíció tagjaiban sincs szinte semmi közös, de arra semmiképpen ne számítsunk, hogy például az FDP a süllyedő, most már csak 8 százalékos támogatottságával kilépne belőle, pedig akár meg is tehetné. Ehelyett azt látjuk, hogy Christian Lindner pénzügyminiszter, az FDP vezetője pontosan azt teszi, amiért a hatalomba került: előkészíti a terepet ahhoz, hogy Németország hatalmát minél inkább átruházza az EU-ra.

Mindez azonban szertefoszlik, ha Orbán kap még négy évet, hogy szabadon megvétózhasson minden ostoba és harcias ötletet, amelyet megszülnek az Európai Tanács ideológusai.

Az EU már most is finanszírozási szankciókkal sújtja Magyarországot a gyermekvédelmi törvénye miatt, és azzal fenyegetőzik, hogy blokkolná az uniós költségvetésből történő elosztást is, emlékeztet az elemző.

Az EU már rávette a lengyeleket, hogy engedjenek, mert a lengyelek Németországtól függnek a gázáramlás tekintetében, amit csak saját hajthatatlanságuknak köszönhetnek, az Oroszországgal kötött energiaügyi megállapodások megszakítása miatt.

Magyarország viszont energia tekintetében nem függ Brüsszeltől, mivel közvetlenül a Gazprommal kötött szerződést a földgázra a Török Áramlat Szerbiába és Magyarországra tartó vezetékén keresztül. Ez ad némi magyarázatot arra, hogy az EU miért próbálja szankcionálni Szerbiát, és miért próbálja elvágni a gázvezeték áramlását ott, ahol a vezeték az EU területét Bulgáriában keresztezi.

Tom Luongo itt merész kijelentést tesz. Szerinte az energiafüggetlen, és sem fiskálisan, sem monetárisan (eurótagság) nem függő Magyarországnak kevés érv szól az EU-ban maradás mellett, amennyiben Brüsszel továbbra is másodosztályú tagként kezeli őt.

Hirdetés

Orbán és kormánya határozottan megtagadta az orosz-ukrán konfliktusba való bekapcsolódást annak ellenére, hogy a NATO komoly nyomást gyakorolt ​​rá. Ez segített Orbánnak a választásokon. Ahogy maga a háború is, mert természetes tendencia, hogy válság idején nem változtatjuk meg a vezetést. Ezért nem is számolt Luongo azzal, hogy Orbánnak túl sok gondja lenne megnyerni a választásokat.

Ezt tartja a konfliktus lényegének. Tom Luongo szerint Orbán következő győzelmével a magyarok erős ösztönzést kapnának, hogy megfordítsák az EU-tagságuk támogatottságát. Orbán győzelme után rámutathat, hogy Magyarország nem jár jobban az EU-ban, mint azon kívül. Ezzel erős felhatalmazást kap, hogy ha nem is megállítsa, de lelassítsa az EU agresszív oroszellenes intézkedéseinek további erőltetését. .

Davos a birodalma egybentartása érdekében válaszul megpróbálja felerősíteni az Oroszország nyugati terjeszkedésétől való nemzetközi rettegést, és felidézni a Varsói Szerződés alatti élet emlékeit, ami sok kelet-európai számára az EU tagság támogatásának elsődleges motivációja és forrása.

Putyin világossá tette szándékait. Számára a választóvonalat a volt Szovjetunió köztársaságai jelentik, nem pedig a volt Varsói Szerződés országai. Oroszországnak amúgy sincs meg a terjeszkedéshez az ereje.

Tehát az orosz terjeszkedésről szóló narratíva nem más, mint puszta félelemkeltés, politikai célból.

Luongo szerint egy Orbán-kormány újabb négy évig állhat ellen a külső erők további beavatkozásának. Mivel az EU már most sem hajlandó megadni Magyarországnak azt a pénzt, amivel tartozik neki az uniós szabályok szerint, így ez egy könnyű érv lesz Orbán számára, amit a választások után felhozhat  majd.

Ha Magyarország kiállna a további európai integráció ellen, miközben Oroszország megtartja ukrajnai területi nyereségét, az felnyitná a visegrádi országok szemét is. Megmutatná nekik, hogy van lehetőség egy olyan életre, ahol sem Oroszország, sem az EU nem irányítja a jövőjüket és nem uralkodik felettük. Ezzel Luongo szerint egy új blokk kialakítására nyílna lehetőség, amennyiben leküzdik félelmüket Oroszországgal, illetve a Brüsszelből érkező fenyegetésekkel szemben.

Hirdetés
Hirdetés

Ez egyben Brüsszel populizmus elleni háborújának határpontját is jelentené, amit még ebben a hónapban befolyásolhat egy esetleges politikai földrengés lehetősége is Franciaországban. Azt még ő sem meri megjósolni, hogy mi lesz, amikor Emmanuel Macron az elnökválasztás második fordulójában szembeszáll az erősödő Marine LePennel.

Tom Luongo írásában még felveti, hogy a magyar választások után, amennyiben nyer Orbán, számosan fognak választási huncutságokat keresni.

Az EBESZ az ő tipikus játékával, az elfogult “exit pollok” felhasználásával megkérdőjelezi az eredményeket, hogy felszítsa az Orbán-ellenes hangulatot Budapesten.

Visszautal a 2020-as minszki zavargásokra, amelyek a fehéroroszországi választási eredmények miatt törtek ki. Nem azt állítja, hogy Orbán úgy megtömi majd az urnákat, mint azt valószínűleg tette Lukasenko (akinek nem is volt rá szüksége), de ez lesz a narratíva, amelyet az egész nyugati sajtó előre felépített.

Luongo a választások napján a legrosszabb fajta Orbán-ellenes dezinformációs kampányra számított. Olyanra, ami nagyságrendekkel rosszabb lesz, mint bármi, amit a múltban tapasztalt. Csak reménykedni tud, hogy maga Orbán Viktor tisztában van ezekkel a fenyegetésekkel, és készenlétben vannak a tervei ezek kivédésére a következő időszakra.

Azért van ilyen véleménye, mert szerinte

itt az EU jövője a tét, és olyan erők állnak a háttérben, amelyeknek fontos az egész davosi nagyszabású terv, hogy a világot biztonságossá tegyék az „eurotrash” (hulladék) technokraták számára.
Forrás: Mandiner
Hirdetés
loading...
Exit mobile version