Amerikai elnökök jönnek-mennek, Putyin marad
Öt amerikai elnöknek volt dolga Vlagyimir Putyinnal, aki több mint húsz éve áll Oroszország élén, és ahogy az idő halad már biztosnak mondható, hogy ezt az orosz medvét már nem fogják megszelídíteni. A cél az lenne, hogy ne a kínai sárkánnyal együtt pityeregjenek történelmi sérelmeiken.
Acsúcstalálkozók nem olyanok, mint a teniszpartik, ahol gémeket játszanak a játékosok azért, hogy pontokat érjenek el egymással szemben. A felek ritkán érnek el átütő sikert, és ami Joe Biden amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök genfi csúcstalálkozóját illeti, Biden még annyit sem várhatott a tárgyalástól, mint négy elődje, akik szintén megvívták a maguk meccsét Putyinnal. Senkinek nem voltak illúziói azzal kapcsolatban, hogy ezt az orosz medvét már nem fogják megszelídíteni, de már az is sokat érne, ha sikerülne stabilizálni az USA viszonyát legveszélyesebb katonai ellenfelével – kezdi a csúcs háttérelemzését Eward Luce, a Financial Times publicistája.
Biden nem fényezte Putyin képességeit, mint Bill Clinton, aki azt mondta 2000-ben, hogy az akkor új orosz elnök képes erősíteni Oroszország szabadságát és prosperitását. Nem mondta azt sem, amit George W. Bush 2001-ben, hogy érzi orosz kollégájában a lelket, amelyben meg lehet bízni. Nem tűzte ki célul a reset gomb megnyomását, azaz a kapcsolatok újraépítését, mint Barack Obama 2009-ben és nem vett részt az alfa hímek tetszelgésén, mint Donald Trump 2018-ban.
Biden azt a szerény célt tűzte ki maga elé, hogy amennyire lehet kevésbé harapós hangulatba hozza Putyint. Ez a feladat nehezebb, mint amilyennek látszik – véli az FT publicistája. Az amerikai elnököt hazájában sokan azért is bírálták, mert leült tárgyalni orosz kollégájával. A kritikusok úgy vélik, hogy az USA első emberének nem kéne közös fotózási lehetőséget kínálnia egy olyan politikusnak, akinek országa hackerkedéssel megpróbálta eltorzítani az amerikai választások eredményét és propagandaháborút vív az Egyesült Államokkal szemben.
Emellett meg kell birkóznia azzal, hogy a közösségi média elhozta a politikában a türelmetlenség korszakát. A „folyamatos terelgetés” diplomáciája csak hosszú évek alatt hozhat eredményeket. Nem igazán lesznek olyan pillanatok, amikor azt lehet mondani, hogy sikerült látványosan elérni valamilyen célt. És az időtényező Biden esetén, aki nem fiatal az USA szövetségeseinek megnyerését is nehezíti ehhez a politikához.
A világ legfejlettebb országait tömörítő G7 csúcsértekezletén és a NATO-csúcson sikerült elérni, hogy az európaiak támogassák a nyugati szövetségesek egységes fellépését Moszkvával szemben, ám attól tartanak, hogy Biden kora miatt egy cikluson át regnáló elnök lesz és kétséges, hogy az USA külpolitikája a távozása után is folytatódik. Vége annak az időnek, amikor az amerikai nemzetközi politika pontosan előre jelezhető volt. Putyin, eközben, szinte biztosan marad a posztján.
Biden célja az, hogy úgy adja el a világnak az USA és Kína stratégiai küzdelmét a világ irányításáért, mint a demokrácia és a autokrácia harcát. Ebből a szempontból Oroszország mint Kínához hasonlóan illiberális állam az ázsiai óriás kisebb partnereként lép színre. Zbigniew Brzezinski korábbi amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó a sértettek szövetségének nevezte ez a kapcsolatot, amelyben két olyan állam vesz részt, amely úgy érzi történelmi sérelmek érték. (Oroszországot a hidegháború elvesztése, és azt követően a NATO előretörése határai közelébe, Kínát a 100 éves gyarmati lét.)
A gond az, hogy az európai demokráciák azt látják, hogy Trump uralma alá hajtotta az amerikai Republikánus Pártot, és valamilyen revansra készül a demokratákkal szemben. Innen nézve úgy látszik, hogy nem a világon áll szemben a demokrácia és az autokrácia, hanem a két politikai kultúrának előbb az USA-n belül kell lejátszani a meccsét.
Hogy mire jutott Biden Putyinnal, azt olyan jelekből fogjuk látni, mint például, hogy fogja-e Moszkva határ menti hadgyakorlatokkal zaklatni Ukrajnát, vigyáznak-e Alekszej Navalnij ellenzéki vezér épségére a börtönben és kerülik-e a nagy amerikai közüzemek elleni kibertámadásokat. Az igazán nagy eredmény az lenne az USA, a Nyugat szempontjából, ha sikerülne a sértett államok előbb említett barátságán lazítani. Ez azonban nagyon nehéznek látszik.
Biden legalább annyit elért, hogy Putyin kellő tiszteletet tanúsított iránta, nem engedte meg magának azt a lesajnáló mosolyt, amelyet a Trumppal folytatott beszélgetése után láthattak a szája szélén sajtótájékoztatójának nézői.
Forrás: napi.hu
