Amerikai politikai elemző: Miért beszél hirtelen a nyugat a tűzszünetről és az engedményekről?

A közelmúltbeli fejleményekből az a következtetés vonható le, hogy az Egyesült Államok vezette Nyugat már nem hiszi a retorikáját Kijev elkerülhetetlennek tűnő győzelmével kapcsolatban, de úgy tűnik, ez a proxyháború odáig fajult, hogy még Amerika sem képes teljes mértékben kontrollálni dinamikáját mivel képtelen, mindkét oldalon tűzszünetet vezetne be.

Az Egyesült Államok vezette Nyugat ragaszkodik ahhoz, hogy Kijev legyőzze Oroszországot az utóbbi folyamatban lévő különleges katonai beavatkozása során, de a legújabb fejlemények arra utalnak, hogy ez a civilizációs blokk nem hisz igazán a saját retorikájában. Macron francia elnök óva intett attól, hogy Európa „alázza meg” Oroszországot Kijev győzelme esetén, sőt állítólag azt is javasolta, hogy Kijev engedje át területének egy részét Moszkvának ennek megelőzése érdekében, amit Zelenszkij elnök nyilvánosan kritizált, és így cáfolatára késztette partnerét. Ugyanebben az időben Austin amerikai védelmi miniszter felhívta orosz kollégáját, hogy azonnali tűzszünetet követeljen, annak ellenére, hogy a múlt hónapban kijelentette, hogy Ukrajna „nyerhet”. Végül a Politico éppen most közölt egy cikket, amely felhívta a figyelmet arra, hogy Németország, Franciaország és Olaszország állítólag hogyan nyitna Oroszország felé.

Meggyőzően úgy tűnik, hogy megtörténik, hogy a Nyugat nagyjából 80 nappal a konfliktus után végre rájön, hogy Oroszország nem „veszít”, ahogyan azt várták, hanem szilárdan tartja magát azzal, hogy lassú, de folyamatos győzelmet ér el, annak ellenére, hogy a NATO vezet proxy háborút ellene Ukrajnán keresztül. Attól tartva, hogy az Ukrán Fegyveres Erők (UAF) összeomlik, ami az orosz áttöréshez vezethet Kelet-Ukrajnából annak középső részébe a Dnyeper teljes bal partjára, és a legszélsőségesebb forgatókönyvek szerint még azon túl is, mindkét felet meggyőzni próbálják, hogy beleegyezzenek a tűzszünetbe. Az Egyesült Államok Oroszországgal szembeni megközelítése feltehetően egy elhúzódó és költséges proxyháborúra figyelmezteti, míg Nyugat-Európa Kijevvel szembeni álláspontja talán azt akarja mondani, hogy a terület elvesztése a „győzelem ára”, hogy megakadályozza a „weimari Oroszországot”.

Egyik spekulatív narratíva sem működött, mióta Oroszország biztos abban, hogy képes maradéktalanul megvalósítani humanitárius, katonai és stratégiai céljait a konfliktusban. Eközben Kijev meg van győződve arról, hogy „túl nagy a kudarchoz”, ezért még a „legrosszabb forgatókönyvet” is túléli, amikor Moszkva jelentős áttörést hajtana végre a keleti és a középső fronton a NATO támogatásának köszönhetően, amely a lengyel katonai beavatkozást is magában foglalhatja Nyugat-Ukrajnában, hogy megállítsanak minden orosz előrenyomulást, és ezáltal olyan „nemzeti redoutot” hozzanak létre, amely de facto az Egyesült Államok nukleáris ernyője alá kerülne. Ebben a helyzetben a konfliktus legközvetlenebb résztvevői nem mozdulnak meg, és valószínűleg egyhamar még akkor sem, ha orosz katonai áttörés történik, mivel azt gondolnák, hogy bármilyen tűzszünet ellentétes lenne saját érdekeikkel.

A közelmúlt fejleményeiből az a következtetés vonható le, hogy az Egyesült Államok vezette Nyugat már nem hiszi el a saját retorikáját Kijev állítólag elkerülhetetlen győzelmével kapcsolatban, de úgy tűnik, hogy ez a proxyháború odáig fajult, hogy még Amerika sem képes teljes mértékben kontrollálni dinamikáját mivel képtelen, ezért mindkét oldalon tűzszünetet vezetne be. Oroszország azt gyanítja, hogy a harcok bármilyen leállítása időt adna a NATO-nak arra, hogy Kijevet még halálosabb fegyverekkel lássa el, míg Kijev azt gyanítaná, hogy a konfliktus bármely leállítása azt eredményezné, hogy meghatározatlan időre befagy, és így a területi veszteségei valósággá válnak. Ez arra utal, hogy a különleges hadművelet vagy Kijev teljes vereségéig folytatódik, vagy ha végre rájön, hogy jobb csökkenteni veszteségeit, és így eleget tenni Moszkva ezzel kapcsolatos kéréseinek.

Írta: Andrew Korybko

amerikai politikai elemző