Nagyon érdekes kifutása lett az Európai Bizottság és az Orbán-kormány egy menekültügyi eljárásokról szóló vitájának: miután az Európai Bíróság (EB) megállapította, hogy Magyarország az EU Alapjogi Chartájával ellentétes módon hajtja végre a kérelmek kezelését a déli határon. A kormány a döntést megtámadta az Alkotmánybíróságon is, azonban a magyar testület szerint sem mondható ki, hogy az EB ítéletét nem bírálhatja felül, vagyis az uniós bíróság ítélete magasabb rendű, mint a hazai döntések. Így nem történik az meg, mint Lengyelországban, ahol a nemzeti hatáskört az uniós felé rendelték.
Az ügy előzménye, hogy még 2015. december 11‑én az Európai Bizottság felszólító levelet küldött Magyarországnak azzal kapcsolatban, hogy megsértette az uniós irányelveket, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét a határon folytatott menekültügyi eljárásokkal, a menekült jogállás megadását megtagadó határozatokkal szemben benyújtott fellebbezések automatikus felfüggesztő hatályának hiányával, a kérelmeket mint elfogadhatatlanokat elutasító határozatok és a gyorsított eljárásban hozott határozatok bírósági felülvizsgálata keretében történő személyes meghallgatás biztosításával, a bírósági felülvizsgálati eljárások keretében részt vevő bírák önálló eljárási jogkörével, végül pedig a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogra vonatkozó uniós jogszabályok tiszteletben nem tartásával kapcsolatban.
Az Európai Bíróság a jogi alapokat figyelembe véve megállapította, hogy az Európai Bizottságnak van a kérdésben jogilag igaza. A tranzitzónákba lényegében őrizetben voltak az emberek, az eljárás pedig nem felelt meg az uniós szabályoknak. Viszont csak látszólag maradt meg az eljárás a migrációs vitánál.
Varga Judit igazságügy-miniszter ugyanis a magyar Alkotmánybíróságnál kezdett eljárást. Érvelése lényegében úgy szólt, hogy a Magyarországon jogellenesen tartózkodó nem magyar állampolgár – akinek esetenként a személyazonossága sem ismert – előre nem meghatározható ideig Magyarország területén marad, ezáltal de facto az ország népességének részévé válik. Az igazságügyi miniszter álláspontja szerint mindaddig, amíg a hatékony visszafogadás érvényesülését az Európai Unió nem éri el, az ítélet szerinti kötelezettség teljesítése a népesség megváltoztatásához vezet, ami közvetlenül érinti Magyarország Alaptörvényben rögzített szuverenitását, a történeti alkotmányon alapuló önazonosságát és a népességére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
Az Alkotmánybíróság viszont a panaszt elutasította: egyrészről az Igazságügyi Minisztérium lényegében azt érhette volna el, hogy kimondják a magyar jog felsőbbrendűségét az uniós közös döntések felett, amit nem is vizsgálhatott az Alkotmánybíróság épp az Alaptörvény egy pontja miatt. Másrészről az a körülmény sem áll fenn, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos lenne. Ebben a helyzetben ugyanis Magyarország a fenntartott szuverenitás vélelmének megfelelően jogosult az adott, nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására mindaddig, amíg az Európai Unió intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedése. Csakhogy itt volt uniós szabályozás, aminek helyességét az EB meg is állapította a korábbi ítéletében.
A kormány lengyel mintára az Alkotmánybíróságot akarta eszközként használni arra, hogy kibújhasson az uniós bíróság neki nem tetsző ítélete alól. Az Alkotmánybíróság ma közzétett határozatával azonban nem adta meg a kormánynak, amit kért. A helyzet egyértelmű: az uniós bíróság döntését végre kell hajtani, a menedékkérőkkel szembeni embertelenségnek pedig véget kell vetni – kommentálta a helyzetet a Magyar Helsinki Bizottság.
A szervezet szerint az EB ítélete nem csak a menekülők jogainak, hanem a jogállam egészének védelme szempontjából fontos, mert megerősíti: egy állami hatóságnak a törvényeknek megfelelően kell bánnia a hozzá forduló emberekkel, nem pedig önkényesen. Varga Judit igazságügyi miniszter indítványa pedig azt mondatta volna ki, hogy az uniós bíróság ítéletét nem lehet végrehajtani Magyarországon, azonban ezt most az Alkotmánybíróság nem engedte.
„A kormány kísérlete nagyon veszélyes volt. Megpróbálta ugyanis kimondatni az Alkotmánybírósággal, hogy Magyarországon még az uniós jog is lényegében a hatalom kénye-kedve szerint változhat. Az európai integráció alapjait rombolja az, aki arra törekszik, hogy itt ne legyen ugyanolyan erős az uniós jog, mint a többi tagállamban” – kommentálta a döntést a Helsinki Bizottság.
Ha az Alkotmánybíróság átengedte volna a panaszt, akkor hasonló helyzet alakult volna ki, mint Lengyelországban: a lengyel alkotmánybíróság nemrégiben olyan döntést hozott, amelyben kimondta a nemzeti alkotmány elsőbbségét az uniós joggal szemben azokon a területeken, amelyeken az utóbbinak nincs kizárólagos hatásköre, valamint azt, hogy az Európai Unióra átruházott hatáskörök csak az alaptörvénynél alacsonyabb jogszabályokra vonatkoznak. A vita a lengyel és az uniós bíróságok között arról szólt, hogy a kormány 2018-ban létrehozott egy fegyelmi kamarát az igazságügyi dolgozók által elkövetett, a szolgálati erkölcsöt, illetve törvényt sértő kihágások vizsgálatára, ami az EB álláspontja szerint veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét, mert a megrovást a bírók által meghozott ítéletek miatt is alkalmazhatják, és a testület tagjait nem független szereplők, hanem a varsói kormány választja.
A lengyel bírósági döntés miatt napi egymillió eurós büntetést kapott Lengyelország.
Forrás: napi.hu