A londoni kormány környezetében azon a lehetőségen lamentálnak, hogy az Egyesült Királyság az év végén megállapodás nélkül szakítana végleg az EU-val, mondván: a koronaválság okozta visszaesésben alig tűnne fel a durva elválás okozta további gazdasági csapás. Nem ezt az ultrakemény brexitet ígérték a népnek.
Úgy tűnik, a brit kormány arra készül, hogy a januári EU-s kilépést követő egyéves átmeneti periódus után, amelyben még változatlanok az unió és az Egyesült Királyság gazdasági kapcsolatai, idén december végén kereskedelmi megállapodás nélkül vágja el az utolsó köldökzsinórt is, ami még a szigetországot a kontinenshez köti. Ez elképzelhetetlen lenne, ha nem Boris Johnson lenne a brit miniszterelnök. Az ő kormányában viszont komolyan mérlegelhetik azt az ötletet, hogy a koronavírus-válság okozta felfordulásban senki sem venné észre a kemény brexit okozta további gazdasági bajokat.
Ez az ultrakemény brexit szégyenletes, mégpedig legalább hét ok miatt – véli Martin Wolf, a Financial Times vezető publicistája. Az első mindjárt a legnyilvánvalóbb: nem ezt ígérték a brexiterek a 2016. júniusi függetlenségi referendumon a szavazóknak. Arról beszéltek, hogy könnyen össze lehet hozni egy kitűnő szabadkereskedelmi egyezményt az EU-val, mert a britek kezében van minden adu, hiszen az eurózóna adósságválságától és a bevándorlási válságtól megtépázott unió nem viselné el, hogy még a brexit is rontson gazdasági-politikai helyzetén.
Egyes közgazdászok azt javasolták, hogy a britek egyoldalúan adjanak szabadkereskedelmi hozzáférést brit piachoz az EU-nak, amire hasonló választ kapnának, ám az Egyesült Királyság a napokban tette közzé vámtarifa-tervezetét, azaz ahogy az előre látható volt a „spontán kialakuló” szabadkereskedelem egy álom. Arról nem beszélve, hogy a kereskedelmi tárgyalásokon kellenek olyan vámlehetőségek, amelyek meglebegtetésével a felek alkura tudják szorítani a partnerüket.
A harmadik ok, ami szégyenletessé tenné az ultrakemény brexitet az, hogy Johnson 2019. őszén aláírta azt a megállapodást az EU-val, amelyben kormánya nevében megígérte, hogy Észak-Írország az EU-s vámunió és az egységes piac része maradhat. Vállalta, hogy ez azzal jár, hogy az Ír-tengeren vámhatár jöhet létre Nagy-Britannia és Észak-Írország között, amelyen a brit kormány az EU megbízásából ellenőrzi az egységes piacra szánt árukat, továbbá beszedi az esetleges uniós vámokat. Így az ultrakemény brexit azt jelentené, hogy a brit miniszterelnök vagy agyalágyult, aki elfelejtette, mit írt alá tavaly novemberben, vagy tudatosan hazudott.
Az akkor aláírt politikai deklaráció azt is tartalmazta, hogy a felek törekednek a korrekt gazdasági verseny feltételinek betartására, azaz nem vágnak alá egymásnak például a cégek állami támogatásával, vagy a termékek minőségi standarjainak felvizezésével. Ha felmerül a szabványok és a versenyszabályok betartásának megszegése, akkor kölcsönösen elfogadott joghatósághoz fordulnak. Ez elsősorban az EU kérése volt, ám az Egyesült Királyság belement az egyezségbe.
Az ötödik gond az év végi hazárdjátékkal, hogy az a globalizáció, ami a 2016-os függetlenségi népszavazás idején még létezett, immáron a múlté. Az USA és Kína között kirobbant kereskedelmi háború és a koronavírus-járvány egyaránt azzal járt, hogy a globális szállítói láncok sok helyen szétszakadtak, ezért az úgynevezett „global Britain” megjelenése a nemzetközi színtéren, amiről a brexiterek beszéltek, amelyben a szigetország kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások sorára alapozta volna gazdaságát, megvalósíthatatlan. Sőt az ellenségessé vált környezetben a nagyobb országok rákényszeríthetik akaratukat a nemzetközi porondon szerény nagyságú britekre.
A hatodik probléma, hogy a keménybrexit bizony észrevehető lesz a koronaválság okozta nehézségek közepette is. Az Egyesült Királyságban az év végén várhatóan még mindig nyomás alatt lesz a gazdaság és jelentős lesz a munkanélküliség, amire rátennének még egy lapáttal, azaz sokkolnák a még részben az előző sokk hatása alatt álló gazdaságot.
Végül a hetedig gond, hogy a pandémiának várhatóan hosszú távú következményei lesznek, ahogy a 2008-2009-es válság is ilyen hatással járt. A hozzáértő közgazdászok egyhangú véleménye szerint egy ultrakemény brexit olyan kereskedelmi lehetőségek elvesztésével járna az EU-s partnerekkel, a szigetország legfontosabb kereskedelmi partnereivel, amelyeket nem lehet rövid időn belül pótolni, következésképpen ez is hosszú távon visszavetné a termelést és a termelékenységet.
Az FT cikkírója szerint immáron nyilvánvaló, hogy a brit kormány, kivéve a pénzügyminisztert, híján van a szakpolitikai hozzáértésnek. Az egészségügyi válságot bizonytalanul kezeli, aminek eredményeként többen haltak meg koronavírus-betegségben Nagy-Britanniában, mint Spanyolországban vagy Olaszországban, annak ellenére, hogy ezeknél az országoknál később csapott le a járvány a szigetországra. Az ultrakemény brexit mérlegelése arra utal, hogy a londoni vezetés felelőtlen és alattomos. Csak holdkórosok és fanatikusok fontolhatnak meg egy ilyen lehetőséget – véli az FT publicistája.
Forrás: napi.hu