Az elmúlt 40 év legjelentősebb REAL-BARCA meccsét játszák

Hirdetés

1714. szeptember 11-én ért véget Barcelona ostroma, melyben V. Fülöp serege bevette a várost. A katalánok rossz oldalra álltak egy örökösödési háborúban, ám a csata azóta a nemzet történetének központi eseményévé vált, a függetlenség elvesztésének napjává.

Éppen ezért hat éve, minden egyes hazai meccsen, amikor a Camp Nou órája 17 perc 14 másodpercet mutat, felcsendül a rigmus: „Függetlenséget! Függetlenséget!”.Október elsején, a függetlenségi szavazás napján azonban nem. A Barcelona a Las Palmasszal játszott (és nyert 3–0-ra), de Európa legnagyobb stadionjában csönd volt. 99787 szék maradt üresen, miközben többszázezer ember állt a kapukon kívül.

A Barcelona kérte, hogy halasszák el a bajnokit, de ezt többórás tanácskozás után a szövetség elutasította – pedig az első hírek ennek ellenkezőjéről szóltak. Végül nézők nélkül játszották le a meccset, mert tartottak a botránytól. A szövetség ugyanis engedélyezte a Las Palmasnak, hogy spanyol zászlót varrjon a mezére, így tiltakozva a függetlenségi népszavazás ellen.

Barcelona utcáin rohamrendőrök zárták el a szavazóhelyiségeket, és távolították el az összegyűlt tömeget, hogy megakadályozzák az alkotmánybíróság által felfüggesztett szavazást. A spanyol rendőrség és csendőrség ráadásul az erőszaktól sem riadt vissza, mivel a felszólítás ellenére az emberek nem hagyták el a helyszínt, és voltak, akik ellenálltak, amikor el akarták vezetni őket. „A képek magukért beszélnek” – mondta könnyes szemekkel Piqué a meccs után. A védő karrierje legrosszabbjának nevezte azt a napot, és a legrosszabb dolognak, ami Katalóniával történt az elmúlt 50 évben.

Katalónia kulturális, nyelvhasználati, oktatási és önkormányzati autonómiája mellé gazdasági függetlenségét is szeretné kiharcolni, melyet a madridi kormány soha nem akaródzott megadni. Tény, Katalónia gazdasági ereje miatt lényegesen többet fizet be a „közös kasszába”, mint amennyit a fővárosból aztán visszaosztanak neki.A régió a spanyol állam egyik legdinamikusabban fejlődő vidéke, mind a mezőgazdaság, mind az ipar (autógyártás, divat) terén kimagasló eredményekkel.Az önálló identitással rendelkező közösség ezért azt nehezményezi, hogy a megtermelt javaik a szegényebb területek, így Andalúzia vagy Extremadura felzárkóztatására fordítódnak, ahelyett, hogy a katalánok fejlődését biztosítanák belőle.

A történetbe itt lép be az FC Barcelona, amelynek sportsikerei nem csak a nemzeti büszkeség megélését szolgálják (Clásico, nemzetközi sikerek, spanyol válogatottsági tagságok, stb.), de sokak szemében a katalán „nemzeti tudat” létezésének kézzel fogható bizonyítéka is egyben. Ahogy a szlogen is mondja (Més que un club), a Barcelona több mint egy klub,a Barcelona reprezentálja Katalóniát.Egy önálló katalán állam létrejötte azonban a sportéletet is újrarajzolhatná. 2015-ben a Spanyol Labdarúgó Szövetség elnöke, Javier Tebas kijelentette, nem gondolkodik független Katalóniában, de ha mégis bekövetkezne az új állam kikiáltása, a Barcelona nem indulhatna a spanyol bajnokságban. „Azt tenném, amit a törvény előír.

Ha a futball reprezentálja a nemzeti hovatartozást, és Katalónia többé nem lenne része Spanyolországnak, akkor a katalán klubok nem indulhatnának a La Ligában.A Barcelona elvesztésével a spanyol liga ázsiója jócskán visszaesne, de ennél talán még fontosabb, hogy a katalán klub élete is gyökeresen megváltozna. A Real Madrid kiesése, amely a pompa és a hatalom jelképe (vagyis tökéletes ellentéte a katalán öntudatnak), azt jelentené, hogy a „Més que un club” mottó, amit a Barcelona-szurkolók büszkén emlegetnek, értelmét veszítené. De nem csak elviekben, gazdaságilag is összeomlana a klub:melyik tévétársaság fizetne a katalán bajnokság közvetítéséért, ahol a Barcelona–Espanyol és a Girona–Gimnástic jelentené a legnagyobb rangadót? Hogyan tartaná fenn a Barcelona a költségvetését a tévés pénzek kiesése után?Sehogy. El kellene adnia a legnagyobb világsztárjait. Maradna a La Masía, a sajátnevelésű futballistákra épülő filozófia és a függetlenségből fakadó melldöngetés, ami előbb-utóbb a holland Ajax szintjére silányítaná a klubot.

A függetlenedés viszont nem csak a Barcelonát tenné tönkre. A madridi szurkolók is aggódhatnának, hiszen a legnagyobb rivális kiválása a Real gazdasági visszaesését is jelentené. Elég csak a Clásicóra gondolni, amia világ legközönségcsalogatóbb meccse a 650 millió potenciális nézőjével, és amit a madridi AS sportnapilap csak a „Föld legnagyobb látványosságának nevez”.

A Clásico nem csak egy futballmeccs, hanem a spanyol-katalán ellentét valódi megnyilvánulása. A szombatira pedig különösen igaz ez. „Maradni fog a Barca a spanyol bajnokságban? Lesz még Clásico? Ez az, ami most a legtöbb embert foglalkoztatja. Miért? Mert senki nem akarja, hogy elvesszen” – mondja Sid Lowe, az ESPN és a Guardian újságírója.Egy biztos, a lefújáskor nem lesz vége. Az igazi rivalizálások örökké tartanak. Ahogyan az egyik Barcelona-játékos megfogalmazta: „Minden egyes meccs az évszázad meccse, még ha nyolc is van belőle egy évben”.

Forrás: origo.hu

Hirdetés