Az ember, aki akkora hatalmat kaphat, amivel még senki nem rendelkezett ezen a bolygón
Tedros Adhanom Ghebreyesus – amellett, hogy ő az első olyan WHO-igazgató, aki nem rendelkezik orvosi diplomával – elődeihez képest némileg eltérő politikai háttérrel rendelkezik. A WHO oldalán az online elérhető életrajzában az szerepel, hogy 2005 és 2010 között Etiópia egészségügyi minisztere volt.
Az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója 2017 óta.
Tedros az etiópiai politikai karrierje során a kínai kormánnyal jó kapcsolatot épített ki, odavan a szociális kreditrendszerért, a média irányításáért és propagandáért.
A WHO két legnagyobb anyagi támogatója a Kínai Kommunista Párt és Bill Gates. Segített Kínának a kezdetekben elhallgatni és bagatellizálni a koronavírust.
Jelenleg azon dolgoznak, hogy a WHO egészségügyi vészhelyzetet hirdethet, akár az államok hozzájárulása nélkül, és átveheti az irányítást a nemzetállamok felett.
Eltekintve az orvosi képesítése hiányától, Tedros történetesen a Tigray Népi Felszabadítási Front (Tigray People’s Liberation Front TPLF) tagja, amely szervezet nagyjából annyira békés, amennyire a neve is sugallja. Az 1991-ben hatalomra került kommunista forradalmi pártként alapított szervezet gerillahadjáratot vívott a Mengistu-diktatúra ellen, majd a Mengistu száműzetése után két másik etnikai párttal koalícióra lépett.
Idővel a TPLF egyre nagyobb befolyást szerzett a két másik párt fölött. A legtöbb katonai tábornok és a kormányon belüli kulcsfontosságú vezető tigrai származású volt, beleértve a miniszterelnököt is, aki 21 évig kormányozta az országot mielőtt meghalt. A tigrák viszont Etiópia lakosságának mindössze 6%-át teszik ki, míg az egyik legnagyobb etnikai csoport az amhara, főleg ők uralták a Mengistu rezsim idején az országot.
A Megistu alatti kedvező bánásmód sok ellenérzést váltott ki az amhara népcsoportokkal szemben a más etnikumú népek, például az oromok részéről. Tedros maga is a Tigray régióból származik, és a párt vezető tagja volt, és Mengistu eltávolítása után került kapcsolatba a TPLF-fel. Ez a párt, amely 1968-as kiáltványában az amhrara népet „örök ellenségének” nevezte.
A TPLF-et az 1990-es években az amerikai kormány terrorista szervezetként tartotta nyilván, és a Global Terror Database továbbra is ilyen szervezetként jegyzi, mivel a vidéki területeken rendszeresen fegyveres merényleteket folytat.
Az amhara nép szisztematikus diszkriminációról és emberi jogi visszaélésekről számolt be a jelenlegi kormány részéről. A Humans Rights Watch 2010-ben jelentést írt arról, hogy a helyi amhara falusiaktól élelmiszer és műtrágya formájában nyújtott segélyeket megtagadják az ellenzékhez való kötődésük miatt. A segélyek megtagadásának más formái közé tartozik az, hogy az egészségügyi minisztérium dolgozói megtagadják tőlük a sürgősségi egészségügyi ellátást; ennek a minisztériumnak volt ebben az időben a vezetője Tedros Adhanom.
Az Amhara People’s Union, egy washingtoni székhelyű aktivista csoport számos más vádat is megfogalmazott a TPLF vezette kormány ellen az emberi jogok megsértése miatt, többek között megjegyezve, hogy az Amhara régióban a születési arányszámok sokkal alacsonyabbak a más régiókban tapasztaltaknál. Az etióp parlament egyik ülésén megjegyezték, hogy a népszámlálás szerint mintegy 2 millió amhara „eltűnt”.
Tedros nem elégedett meg azzal, hogy megtagadta a segélyeket a politikai ellenzékiektől, hanem egészségügyi miniszter is volt egy olyan időszakban, amikor a rendszert járványok eltitkolásával vádolták. 2007-ben kolerajárvány terjedt el a régióban, amely több ezer embert fertőzött meg a szomszédos országokban. Amikor a járvány Etiópiába is átterjedt, a kormány egyszerűen átnevezte a járványt, és akut vizes hasmenésnek (AWD) nevezte el. Nyomást gyakoroltak a nemzetközi szervezetekre, hogy ne nevezzék kolerának (annak ellenére, hogy az ENSZ megvizsgálta a fertőzötteket, és kolerát talált), és a kormány alkalmazottai részéről is kényszerítették őket, hogy ne hozzák nyilvánosságra a fertőzöttek számát. Ezzel az egészségügyi miniszter, Tedros újabb megdöbbentő győzelmet aratott.
A halálos éhínség, amely az 1980-as években sújtotta Etiópiát, örökre összekapcsolódott az országgal, ugyanakkor mégsem tartozik teljesen a múltba. Maga a WHO, miután oldalakon át áradozott arról, hogy milyen jól megy Etiópia egészségügye, 2016-ban elismerte, hogy legalább 8,6 millió embernek még mindig élelmiszersegélyre van szüksége a túléléshez, és hogy a helyzet legalább négy éve egyáltalán nem javult. Tedros tehát az illusztris hivatali ideje végén azzal büszkélkedhetett, hogy a lakosságnak 8%-a külföldi segélyek nélkül éhen halna.
De az egészségügyben elért fényes eredményei után Tedrosnak ennél sokkal fontosabb teendői is akadtak. 2012-ben kinevezték külügyminiszternek, és ezt követően az országban azonnal lecsaptak az újságírókra és a kormány ellenfeleire, valamint megpróbálták elérni azt, hogy Jemen adja ki a hozzájuk menekülteket. A két ország tárgyalásokat kezdett a jemeni disszidensek felkutatásáról és kitoloncolásáról, majd etiópiai bebörtönzésükről. Ezeket a tárgyalásokat maga Tedros vezette, még egy szép kép is van az orvosról arról, amint a jemeni külügyminiszterrel tárgyalásokat folytat ebben a témában.
Az ilyen ügy volt Andy Tsege brit állampolgár esete, akit a szanaai repülőtéren tartóztattak le, és Etiópiában kétszer is halálra ítélték. Emiatt a brit kormány közbelépett, és azzal fenyegetőzött, hogy megtagadja az Etiópiának nyújtott segélyeket, ha nem adják ki nekik Andy Tseget. Tedros azt válaszolta, hogy Tsege-vel „nagyon jól bánnak. Még laptopja is van, hallottál már valaha olyan politikai fogolyról, akinek laptopja van?”. Andy persze az Egyesült Királyságba való visszatérése után némileg más történetet mesélt arról, hogy több tucat más fogollyal együtt napokon át kínozták, megerőszakolták és megverték.
Egy időben Tedros nem szerepeltette az önéletrajzában a külügyminiszteri tisztségét, aminek az egyik oka talán az országot 2016-ban elárasztó tömegtüntetések lehetnek.
Az etióp kormány néhány évvel korábban nyilvánosságra hozott egy tervet, amely szerint 1000 négyzetmérföldnyi földterületet akar lefoglalni, hogy azt beruházás céljára rekvirálják. Ez 15000 ember kényszerbetelepítésével is járt Oromia régióban, ami a kormány szerint azért volt jó, mert ahol éltek, ott jelenleg „hiányzik az infrastruktúra”.
De a hálátlanok valahogy nem értékelték ezt a hatalmas szívességet, amit a kormány tett nekik, és 2016-ban egy kulturális ünnepségen tömeges tüntetések törtek ki. A rendőrség először könnygázzal, majd később tömeges lövöldözéssel válaszolt. Az erőszak és tömegoszlatás során a Human Rights Watch szerint mintegy 500 ember vesztette életét. A kormány ezután szükségállapotot rendelt el, becslések szerint 70 000 embert tartóztatott le, és több tucat ellenzéki újságírót kényszerített száműzetésbe.
Tedros maga nyilvánosan szóváltásba keveredett a Human Rights Watch-csal az előterjesztésüket követően, előbb tagadta, hogy a számok ennyire magasak lennének, aztán azt állította, hogy a rendőrök fegyvertelenek voltak. Egyébként ezt a videót a tömeget oszlató rendőrök készítették. Mivel magam nem vagyok szakértő, feltételezem, hogy Etiópia biztosan talált egy módszert arra, hogy olyan támadófegyverre hasonlító tömegoszlató eszközöket fejlesszen ki, amelyek teljesen nem halálosak, el kell ismernünk, nagyon ügyesek.
Tehát ez az a tiszteletreméltó férfiú, aki 2017-ben a WHO igazgatói székébe emelkedett. Nem szalasztja el az alkalmakat, hogy védelmezze a tömeggyilkosokat, korábban Uhuru Kenyatta ICC-perének ellen érvelt, akinek kormánya alatt 1300 embert öltek meg a manipulált választások után. Nem meglepő tehát, hogy Tedros egyik első dolga az állás átvétele után az volt, hogy Robert Mugabét – aki szerencsére már halott – jelölte a WHO jószolgálati nagykövetének; egy olyan embert, aki az 1980-as években 20 000 ember meggyilkolását rendelte el Zimbabwében.
Tedros természetesen minden alkalmat megragad, hogy méltassa a kínai kormányzás kiválóságát, és a Népköztársaság emberi jogi teljesítményét tekintve nem csoda, hogy ennyire kedveli őket, különösen tetszenek neki a médiát propagandává alakító központok, a tömeges áttelepítések és a szociális kreditrendszer. Etiópia kormányzásának módja sok tekintetben a kínai autoriter modell másolata, egypárti állammal és az emberi jogok fölé helyezett profitorientáltsággal.
Etiópia egészen a közelmúltig a világon az egyik legaljasabb megsértője volt az emberi jogoknak, a 2018-as emberi szabadság indexen 100-ból 19 pontot kapott, a sajtószabadság tekintetében pedig 180-ból 150 pontot. A kormány az 1991-es hatalomátvétel óta hatalmon van, és látszólag annyira népszerű, hogy több választást is a szavazatok 100-%-ával nyert meg.
Hogyan lett tehát egy olyan előéletű ember, mint Tedros a WHO igazgatója? Igazából nagyon egyszerű. A WHO már jó ideje botrányoktól hangos. Mivel az 1990-es években a WHO-nak szinte egyáltalán nem nőtt a költségvetése, a vállalati szektor felé fordult további finanszírozásért, és 2008-ra a vállalati adományok a szervezet költségvetésének 80%-át tették ki.
Soniah Shah egészségpolitikai kutató szerint a nagy gyógyszergyártó vállalatoknak a globális egészségpolitika alakításában játszott szerepe komoly érdekütközést eredményezett, mivel egyrészt a vállalatok közmegítélésének javítása, másrészt pénzügyi érdekeik védelme volt a céljuk. Ez olyan esetekhez vezetett, mint például az új gyógyszerekre vonatkozó szabadalmi törvények gyengítéséért végzett indiai lobbitevékenység, és olyan dél-afrikai törvények blokkolása, amelyek a HIV-kezelés hozzáférhetőbbé tételét próbálták elérni.
A szervezet súlyos forráshiányos gazdálkodására 2016-ban derült fény, amikor kiderült, hogy a WHO évente 200 millió dollárt költött utazási költségekre, és ebbe még a fogadó ország által fizetett költségeket sem számolták bele. Egy másik, az Associated Press által kiadott elmarasztaló jelentés arról számolt be, hogy a jemeni kolerajárvány enyhítésén dolgozó WHO-alkalmazottak valójában lenyúlták a tisztviselőknek szánt pénzeket. Néhány ilyen dolgozót később még csak el sem távolítottak a munkahelyéről.
A Bill és Melinda Gates Alapítvány nagy szerepet játszott Tedros támogatásában. Miután nagy összegeket fektettek be az olyan etiópiai egészségügyi programokba, amelyek megvalósítását Tedros tette lehetővé, az alapítvány világszinten is támogatni kívánta a hasonló programokat, és e célból milliárdokat adományozott a WHO-nak.
A Tedroshoz hasonló, ennyire alkalmatlan személy kinevezése nagyban köszönhető a WHO kinevezési eljárása szövevényes struktúrájának. Az igazgatót a végrehajtó bizottság választja ki, akiket viszont a világ kormányai által kinevezett egészségügyi miniszterekből álló Egészségügyi Világközgyűlés rotációs kisebbsége nevez ki. A WHO-nak tehát ugyanaz a problémája, mint sok más globális intézménynek, hogy az igazgatója valakinek a kinevezettjének a kinevezettjének a kinevezettje. Tehát mire az igazgatóhoz jutunk, a demokratikus felhatalmazás olyannyira elenyészik, hogy gyakorlatilag nem is létezik.
A média persze Tedrost szent alaknak állította be, aki a világ halálos betegségekből való meggyógyításának erkölcsi küldetését teljesíti. Egy Twitter-kampányszlogen azzal futott, hogy „itt az ideje, hogy egy afrikai vezesse a WHO-t”. Ez csakugyan jó ötelt, mégis, az ember azt szeretné, ha ez az afrikai ne egyolyan afrikai rezsimben jelentős szerepet játszó alak lenne, aki az elmúlt néhány évben több afrikait ölt meg és telepített át, mint a többi afrikai vezető.
Egy épeszű világban egy globális szervezet vezetése helyett Tedrost és cimboráit a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kellene állítani, elszámoltatni a bűneivel, és ha bűnösnek találják, élete hátralévő részét börtönben kellene töltenie.
