Miért nem tudják elfogadni Nyugaton a magyar választási eredményeket? Miért akarják Magyarországot büntetni azért, mert a nemzet a saját érdekeinek megfelelően, bölcsen döntött? Miért gondolták azt az EU-ban és Amerikában, hogy magyarországi civil megbízottaik hazudozása alapján Magyarországot is bekebelezheti az a beteges és emberiségellenes szellemiség, amely a fél világot, de különösképpen Európát, napjainkban is emészti? Miért hitte az Unió, hogy a gyilkos kommunisták utódaival célt érhetnek hazánkban?
A válasz egyszerű lenne, ha csak annyit mondanánk, hogy: mert nem értik. Az azonban, hogy miért nem értik, egy másik kérdés, amelyre bővebben kell válaszolni.
Európa és a háttérhatalom ugyanis a népet, az embert, a saját társadalmait nem annak megfelelően „kezeli”, mint amit hirdet. A demokráciafelfogásuk és az értékrendjük egészen más, mint a mi demokráciafelfogásunk, és a mi értékrendünk. Mi magyarok ugyanis nem azt a demokráciát tartjuk demokráciának, amelyet ők hirdetnek annak, hanem egy ősi közösségi értékrendben, egy ősi közösségi felfogást tartunk magunkénak, amely – ha olykor nem is látszik –, mégis ott van minden magyar lelkében. Ez a közösségi lélek maga a kereszténység, az Isten-hit, az önvédelmi rendszer, és a bajban való összetartozás lelki kényszere. Mint a kampányban mintegy figyelmeztetésként írtam is, vannak olyan ügyek, amelyekben a magyar nemzet nem ismer politikai hovatartozást, hanem eggyé válik és közösen dönt saját jövőjéről, saját érdekeiről. Ez történt április harmadikán, és ezt nem érti meg a Nyugat. Mert a magyar nem egy pártról, nem egy emberről döntött, hanem egy értékrend mellett tette le a voksát. A magyar nemzet értékrendje mellett, amelyet dr. Orbán Viktor és pártja képvisel, és ami teljes mértékben eltér a ma Nyugaton divatos és kötelező értékrendtől. A Nyugat számára ma kötelezővé tették a gyűlöletet és az Isten elleni „érték”rendet kell követnie, mert ilyen, erre is képes, megvehető, irányítható és jellemtelen vezetői vannak Európának. Ezek az európai vezetők a társadalmaikat, a saját népüket semmibevéve, a nép feje fölött hoznak a társadalmat súlyosan érintő, nyomorba taszító határozatokat, szankciókat, és saját népeiket áldozzák fel a pénzvilág érdekében. Olyan háborút próbálnak generálni, amely emberek millióinak életét veheti el, néhány család (a háttérhatalom) gazdasági céljait szolgálva. Ez súlyos háborús bűncselekmény, amelyért már ítélkezhetne is egy arra hivatott bíráság… Ilyen bíróság viszont nincs a földkerekségen… Ezekre a vezetőkre más, irgalmatlan ítélet vár.
A mai európai értékrenddel szemben, a magyarság értékrendje az ősi magyar és keresztény gyökerű értékrend, amely a nemzeti érdekeket, a szeretetet, az alázatot, és az önvédelmet egyesíti, másokat nem sértve, de lehetőségeinkhez mérten megtorolva azt, ha bárki ellenünk támad. Ez a mi ősi „demokrácia” felfogásunknak is az alapja, ami nem egyezik az 1789. óta romboló demokráciafelfogásokkal.
A negyedszer, kétharmaddal újraválasztott magyar országvezetés pedig, nem alárendeltként, termelőerőként, termelőeszközként, beosztottként kezeli a neki bizalmat szavazó nemzetet, hanem egyenlő partnerként. A legalapvetőbb kérdésekben is kikéri a nemzet véleményét és ennek megfelelően hoz döntéseket. Olyan társadalmi egyetértés ez, mint amilyen magyarság legősibb korszakában lehetett, amikor a törzsi közösség döntött a nép további sorsáról, feladatairól és önvédelméről. A mi demokráciafelfogásunk ősisége évezredekben számolható, emberséges és az egyistenhitre épül.
A közösség ereje pedig, azokon az erkölcsi törvényeken nyugszik, amelyek a magyarság létezése óta változatlanok, és amelyek megegyeznek a később megismert és a magyarság által felvett kereszténység erkölcsi követelményeivel.
A magyar nemzet tehát, nem pártra és nem személyre szavazott, amikor megválasztotta az állandóságot, békét és biztonságot nyújtó politikai erőt, hanem sokévezredes, saját értékrendjére adta a voksát, egy háborúval fenyegető, Isten ellen hadat viselő, ostoba és gyűlölködő korban, egy olyan, gazdaságilag, erkölcsileg és szellemileg elfajzott közösség tagjaként – egyedüliként ragaszkodva e közösség egykori valódi értékeihez, keresztény gyökeréhez –, amely közösség mindenét – múltját és jövőjét is odadobta a gyűlölet és a halál sátáni logikájára épülő „kultúrát” parancsoló háttérhatalom lába elé.
Amikor pedig, a saját értékrendjének megfelelően választott a magyar nemzet 2022. április 3-án, akkor az istenhit és az ősi magyar logika és értékrend mellett voksolt. A választás végeredménye feltételezi – vagy inkább ismét bizonyítja –, hogy a Szent István-i felajánlás él, létezik és segíti a magyar nemzetet! Mert abban a korban, amelyben élünk, isteni segítség nélkül lehetetlenség lett volna ilyen elsöprő mértékű, Európát is felrázó bölcs döntést hoznunk.
Hogyan tovább?
Minden erőnket megkívánó, hatalmas és egységet követelő munka vár ránk itt, a Kárpát-hazában, mert nem csak a magyar nemzet egységét kell tovább erősítenünk a magyarság céljainak és megmaradásunknak az érdekében, hanem Európa jövőjéért is felelősek vagyunk. A mi ősi értékrendünk, hitünk és ősi „demokrácia”felfogásunk, azaz, a közösség mindenek feletti felsőbbségébe vetett hit, amely szerint királyaink is uralkodtak, ezt követeli…
…és ne felejtsünk el hálát adni Istennek azért, hogy a választási győzelemmel újabb lehetőségünk nyílt a megmaradásra, a munkára, a fejlődésre és a teljes lelki megújulásra…
Stojján György
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)