Az európai vezetők hangulata 180 fokos fordulatot vett
Korábban szívesen hozzájárultak a brexit időpontjának meghosszabbításaihoz, mostanra azonban elegük lett belőle.
Boris Johnson brit kormányfőt, akit az unió esküdt ellenségének tartanak, nem meg akarják buktatni, hanem kezelni akarják, mint egy problémát.
Felejtsük el a leveleket, amelyeket, amelyeket Boris Johnson brit miniszterelnök írt az EU-nak, az egyikben arra kérve az Európai Unió vezetőit, hogy halasszák el a brexitet október 31-éről, a másikban arról fecsegve, hogy szerinte erre nem lesz szükség. A brexit határidejét szinte biztosan ki fogják tolni, ám szigorúan technikai okokból. Az uniós vezetők hangulata ugyanis gyökeresen megváltozott az elmúlt fél évben: míg korábban szimpatizáltak a brit parlament remainereivel, azaz az EU-ban maradást támogató képviselőivel, addig mostanra elvesztették a hitüket abban, hogy meg lehet kötni egy olyan válási megállapodást, amely de facto fenntartja a szigetország EU-tagságát – véli Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) európai uniós ügyekkel foglalkozó szakírója.
Látva, hogy az előző kormányfő, Theresa May háromszor bukott el a parlamentben azzal a brexitmegállapodásával, amely az EU-s vámunióban tartotta volna a szigetországot és a brit gazdasági szabályozás alakításakor figyelembe vette volna az európai egységes piac standardjait, kedvüket vesztették. Johnsontól még kevesebbet várnak. Lényeges különbség azonban a korábbi és a mostani helyzet között, hogy úgy tűnik, a Johnson-kormánynak meglehet a többsége ahhoz, hogy elfogadtassa a saját képére formált brexitegyezséget. Még meg van a lehetősége, hogy összejön a brexit október 31-én, ám ez egyre halványabb. Két valószínű forgatókönyv látszik tíz nappal a határidő lejárta előtt. Közös bennük, hogy mindkettő hosszabbítással jár. Ha a brit parlament elfogadja a brexitmegállapodást, akkor néhány hetes csúszás következhet, hogy az Európai Parlamentnek legyen ideje ratifikálni az egyezményt. Ha nem lesz meg a többség, akkor az Európai Tanács megkérdezi: miért kéri a brit kormány a hosszabbítást? Mivel az újabb függetlenségi referendumot várhatóan nem szavazza meg a londoni képviselők többsége (becslések szerint fél évre lenne szükség ennek előkészítéséhez és lebonyolításához), ezért marad az előrehozott parlamenti választás.
Az EU nézőpontjából valójában nagyon sima döntésről van szó. Mivel Johnson is el akarja kerülni a válási megállapodás nélküli (kemény) brexitet – hiába mondja ennek az ellenkezőjét, nem érdeke, hogy rövid úton belesétáljon egy gazdasági válságba, ami ezzel járna – valójában nagyon közel állnak egymáshoz az uniós és a brit a érdekek.
A dolog logikája egyszerű: az EU-s vezetőket is elsősorban a saját hatalmuk megtartása érdekli. Tudnak nagyon brutálisak lenni, ha valaki az útjukban áll. Például az első adandó alkalommal megtették, ami tőlük telik, hogy megbuktassák a tíz évig regnáló Silvio Berlusconi olasz kormányfőt vagy Jorgosz Papandreu miniszterelnököt, az első kormányfőt, aki belebukott a görög adósságválságba. Johnson azonban – legalábbis egyelőre – még nem tart itt, sőt, pillanatnyilag ő brit politika erős embere. Az uniós vezetőknek szükségük van rá, hogy a brexit után kézben tarthassák a brit-EU kapcsolatokat.
Az elmúlt fél évben sok minden megváltozott. Az FT publicistája szerint az EU-s politikusok továbbra is jobban örülnének annak, ha vissza lehetne csinálni a brexitet, de az elmúlt hónapokban elviselhetetlenül nagyra nőtt a kemény brexit kockázata. Németország fél lábban a recesszióban van, aminek egyik oka a brexit fenyegetése. A kemény válás olyan gazdasági hatásokkal járna, hogy Angela Merkel kancellár és más uniós vezetők inkább elfogadtak egy messze nem tökéletes egyezséget Johnsonnal, mint hogy egy kockáztassák.
Az EU felső régióinak hangulatváltozását jól foglalta össze Donald Tusk, az EU-tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács elnöke. Azt mondta: keserűen veszi tudomásul a brexitet, és reméli, hogy a következő generációk majd visszacsinálják a britek kilépését. Úgy tűnik, a szigetország remainerei is jobban járnának, ha belátnák, hogy a nagy csatát a brexit elszabotálásáért elvesztették, és az alapokról kell újraszervezniük magukat.
Az is hozzájárul, hogy az EU végre le akarja zárni a brexitet, hogy vannak más megoldatlan problémái. Egyes uniós vezetők felvetették, hogy fel kéne venni az EU-ba Albániát és Észak-Macedóniát – egy taggal kevesebb, kettővel több. Franciaország elutasította ezt, mert a párizsi kormány szerint az uniónak előbb át kell esnie egy alapos reformon, mielőtt nekilátna a következő bővítési körnek.
Gondokat okoz, hogyan reagáljon az EU Törökország szíriai inváziójára, továbbá az a döntés, hogy Németországban engedélyezik a Huawei kínai távközlési óriásnak az 5G-s mobilhálózatok fejlesztésében való részvételt, azt mutatja, hogy nehéz megtalálni a Kínával szemben folytatandó egységes politikát. Az Európai Parlament elutasított a francia jelöltet az új Európai Bizottságba, ami azt mutatja, hogy immáron bárkit visszadobhatnak Ursula von der Leyen megválasztott bizottsági elnök jelöltjei közül. Egy szóval a brexiten kívül vannak más nagy játszmák is az EU-n belül.
Egy oka lehetne még az EU vezetőinek, hogy további brexithatáridő-hosszabításokat adjanak. Nevezetesen az, hogy imádják addig halogatni a döntéseket, amíg azok végül a körmükre nem égnek. Az FT szakírója szerint ez a rossz szokásuk ugyan nem változott meg, de az érdekeik megváltoztak, immáron abba az irányba mutatnak, hogy az Egyesült Királyság és az EU viszonyait, az unió falain kívül célszerű menedzselniük.
Forrás: napi.hu
