Az évszázad legrejtélyesebb ügye: azonosítatlan rádiójelekről számol be a kapitány
Valami ijesztő van a nyílt vízen. Az óceán mélyén, mely hajók energiáját képes elszívni, és különös rádiójeleket ad ki magából.
Rejtélyes, megfoghatatlan erő, vagy egy eddig még nem látott tengeri szörny lapul a mélyben?
Az óceánok világa nagyon ijesztő még ma is. Ez a félelem talán annak is köszönhető, hogy bár az emberiség eljutott a Holdra, sőt, a Voyager szondák által kijutott a naprendszerből, a tengetek, óceánok mélyén kialakult élővilágról alig tudunk valamit. Egyes becslések szerint még közel 80%-a felfedezésre vár a vízfelszín alatti ökoszisztémának, vagyis rengeteg eddig még fel nem fedezett mélytengeri élőlény élhet az óceánok mélyén.
Egy az Amerikai haditengerészetnél dolgozó leszerelt veterán azt állítja, hogy volt alkalma találkozni valami olyannal a nyílt vízen, melyet azóta se tud megmagyarázni senki. A kormány pedig mélyen hallgat, mióta jelentette az esetet. A férfi úgy gondolja, hogy valami olyannal találkozott, mely nem emberi de mégis intelligenciával rendelkezett, és képes volt hajójának energiaellátását megszüntetni, mintha csak elszívta volna a hajó összes energiáját. Mindezt úgy, hogy közben különös, szinte fülsértő rádiófrekvencia volt hallható a fedélzeten.
10 éves pályafutása alatt soha nem tapasztalt ilyet, élete legrosszabb élményének tartja.
A férfi – aki neve elhallgatását kérte az eset miatt, félve a kormány, vagy más egyéb titkos szervek retorziójától – közel egy évtizede járta a tengereket, tapasztalt róka volt, sokat látott katona. Eskü alatt vallott arról az esetről, mely megváltoztatta az életét, és világszemléletét.
Az Amerikai Haditengerészetnél dolgozott, legtöbbször különféle kommunikációs eszközökkel, és azok javításával, beállításával foglalkozott. Rengetegszer pásztázott különféle frekvenciák között, így nagyon jól ismerte már őket. Néhány évvel ezelőtt azonban valami olyan történt, melyre sem ő, sem a haditengerészet nem adott azóta sem magyarázatot.
A Fülöp-szigetek partjaitól 30-40 kilométerre hajóztak, mely a harmadik nagyobb bevetése volt a nyugati régióban akkoriban. A hajózás közben váratlanul minden elektronikai műszer leállt. A fények kialudtak, a motor elektronikai berendezései leálltak, a hajó teljesen elcsendesedett. Ez önmagában még nem keltette fel a férfi és a hajón tartózkodó személyzet figyelmét, mert elmondása szerint karrierje során hasonló meghibásodás többször előfordult, így nem kerítettek nagy ügyet neki. A vészfények világítottak csupán, miközben a mérnökök és műszerészek keresték a hibaforrást, hogy vissza tudják kapcsolni a hajót működésre kész állapotba. Épp a különféle frekvenciákat pásztázta a kommunikációs műszerekkel, amikor olyan rádiójeleket fogott, melyekhez hasonlót még soha sehol sem tapasztalt. Nagyon érdekesek, egyben riasztóak voltak, az interferencia zaj minden típusa végigfutott a dobhártyáján. Azonban semmi eddigi tapasztalata alapján észlelt dologra nem hasonlított. Hallott már mesterséges objektumok által keltett interferenciát, vagy olyat, amikor meghatározott titkosított kulcs nélkül próbáltak betörni a rendszerbe, ez azonban egyikre sem hasonlított.
Elmondása szerint szó szerint felállt a tarkóján és a hátán a szőr.
Alig 5 perc elteltével aztán a jelkavalkád hirtelen megszűnt, és a hajó visszanyerte az energiaellátását. A férfi természetesen azonnal a haditengerészethez és a kormányhoz fordult magyarázatért, de azt soha nem kapott. Mintha meg sem történt volna az eset, nem foglalkoztak vele. A rádiójel amit a férfi észlelt, egyértelműen nem emberi forrásból érkezett. Elmondása szerint olyan volt, mintha valami primitívebb intelligencia próbálta volna valahogyan kifejezni magát a jeleken keresztül.
Rengeteg teória született arra vonatkozóan, hogy vajon mivel találkozhatott a férfi azon az ominózus napon a nyílt víz közepén. Az egyik elmélet szerint a kormány és a haditengerészet azért nem mondott semmit az ügyben, mert nem másról volt szó, mint egy szupertitkos katonai technológia kísérletről. Egy olyan speciális szerkezetet, esetleg járművet teszteltek a mélyben, mely képes megzavarnia a hajókat, vagy leblokkolni az elektronikai rendszereket. Ennek azonban némileg ellentmond a férfi vallomása, miszerint a rádiójel jellemzői arra utaltak, hogy nem emberi, nem mesterséges forrásból jön.
Természetesen ennek kapcsán az is felmerült sokakban, hogy óceán mélyén élő fejlett technológiával rendelkező idegen lények állnak a rejtélyes frekvencia kavalkád mögött.
Több jel utal arra, hogy az idegen csészealjak egy jó része a tengerből jön elő, és oda is távozik. Vagyis elképzelhető, hogy egy rejtett mélytengeri civilizáció formájában élnek az idegenek a saját bolygónkon, tudtunk nélkül.
Egy másik elképzelés szerint egy hatalmas, mélytengeri szörny lehetett a rádiójelek forrása. Erre utal az, hogy a jelek primitívnek hatottak, és sokkal inkább biológiainak, mint mesterségesnek. Korábban is észleltek megmagyarázhatatlan hangokat az óceánokban.
1997-ben a híres Nagy Buggy egy olyan máig azonosítatlan hangként bukkant elő az óceán mélyéről, melyet azóta sem tudnak megmagyarázni. A tengert fürkésző hidrofonok időnként megmagyarázhatatlan hangokat is rögzítenek. A rejtélyes hang a mai napig nem ismétlődött meg, és az eredetével kapcsolatban is csak találgatások léteznek, de abban sokan egyetértenek, hogy biológiai eredetről van szó. Ez esetben az óriás bálnánál is sokkal nagyobb állatról kellene beszélnünk.
Ha már a kollektív egészről beszélünk, a tengeri élővilág számtalan olyan egyszerű életformát rejt, melyek sokkal kevésbé bonyolultak, mint hinnénk. Az is elképzelhető, hogy egy gigantikus méretű – akár, több száz méteres, vagy egy-két kilométeres átmérővel rendelkező óriási egysejtű létformáról van szó. Ez megmagyarázná a biológiai eredetet, és azt, hogy miért tűnt primitívnek a fogott jel. Mivel az eset azóta sem ismétlődött meg, és a haditengerészetnél dolgozó férfi le is szerelt azóta, így az igazság valószínűleg titkos akták, hivatalosan nem létező jelentések rabja marad hosszú időkig.
