Site icon Mai Világ

Az orosz légideszant, amelytől igazán félnie kell az ukránoknak

Hirdetés

A VDV/SzpecNaz elit csapatai roppant gyorsak és már a levegőből támadnak. Egész speciális arzenált fejlesztettek ki nekik, amely egyedülálló a világon.

Még nem tudjuk, megjelenik-e Ukrajnában a világ egyik legfélelmetesebb erőt képviselő katonai szervezete az Oroszországi Föderáció (OF) gyakorlatilag önálló fegyvernemet alkotó légideszant-hadereje.

A VDV/SzpecNaz-ról, az elit-csapatok gyűjtő erejéről van szó. Egyik „alvállalkozása” a még elitebb Különleges Erők, a hétköznapi nyelvben SzpecNaznak nevezett kommandósok.

Most az ukrajnai válság idején a nyugati és az ukrán katonai elemzők rémálma volt-van a Kijevben megjelenő „kis zöld emberek”, akik zajtalanul közlekednek, csak a legszükségesebb esetben használnak fegyvereket, géppisztolyokat, pisztolyokat és azokat is alig lehet hallani, mert hangtompítóval vannak felszerelve.

Már a 2008-as Oroszország-Grúzia villámháborúban felbukkantak, gyors különleges járműveikkel elfoglalták a főváros, a tengerparti kikötők stratégiai pontjait.

Hirdetés

Igazán 2014-ben, a Krím vértelen elfoglalásakor figyeltek fel rájuk. Mai technikai szintjük szerint a határtérségből Kijevig légi úton, harci járműveikkel együtt ejtőernyővel akár 40-50 perc alatt is elérnek.

Saját nehézfegyverzetük van a VDV/SZpecNazosoknak, amit a putyini időszak nagy hadseregfejlesztési programja a 2000-es évtized végén felgyorsított. Nem számított a pénz, noha az orosz gazdasági helyzet nem volt rózsás, a többi országénál jobban sújtotta őket a 2008-as világgazdasági válság.

Roppant gyorsak és már a levegőből támadnak.

Egész speciális arzenált fejlesztettek ki nekik, amely egyedülálló a világon. Levegőből, több kilométer magasan repülő nagy szállítógépekből dobják ki harcjárműveiket úgy, hogy bennük ül a legénység is. Különleges ejtőernyő-, és fékezőrakéta rendszerek biztosítják a sima földet érést.

Talán a legfélelmetesebb tűzerejű fegyverük a mindössze 13,5 tonna súlyú, de egy 100 milliméteres és egy 30 milliméteres löveggel, géppuskával továbbá irányítható páncélelhárító rakétákkal felszerelt BMD-4M.

Hirdetés

Összehasonlításul, a Magyarországon is gyártandó és a hadseregben rendszeresítendő Lynx KF 41-es hasonló jármű súlya 41 tonna és „csak” egy 30 mm-es gépágyúja van. Persze más-más kategóriájú harcjárművekről van szó, és a Lynx 41 tonnája első sorban a benne ülők védelmét szolgálja.

Mint a BMD (Bojevaja Masina Gyeszanta – Deszant Harcjármű) neve is jelzi, ezt nekik, a köznyelven kommandósoknak nevezett csapatoknak alkották meg.

A fő szempont a viszonylag könnyű súly, a vízen és szárazföldön való gyors mozgás – és a nagy tűzerő.

A 2016 óta hadrendbe állított BMD-4M-et katonai szállítógépekből, Il-76MD-kből, vagy az An-124-es Ruszlánokból dobják le, „deszantírozzák” különlegesen erős ejtőernyőkkel. Nyolc katona, a háromfős kezelőszemélyzet és öt kommandós ül a páncélozott harcjárműben, amikor azt a szállítógép hátsó rámpájáról a nyolc kilométeres mélységbe dobják, de akár 800 méter magasból is leereszkedhetnek.

Egy brit lap tudósítója, akit az OF 2017-ben meghívott egy hadgyakorlatra, szinte pánikba esve tudósított: az égből mindenünnen orosz tankok potyognak.

Hirdetés
Hirdetés

Ha benn ülő legénységgel dobják le a szállítógépből, akkor a földet érés előtt még segédrakéták fékezik le a tíz hatalmas főernyővel és további tíz segédernyővel leereszkedő harcjárművet. Amely rögtön harckész, hiszen stabilizált lövegei menet közben is tűz-készek. Azaz, feltételezve, hogy az Il-76-osok az ukrán határtérségben cirkálnak, fedélzetükön a BMD-4M-ek, a kommandósok (gyeszantnyikok), a parancs kézhez vételétől számított negyven-ötven percen belül már Kijev meghatározott pontjain jelenhetnek meg.

Igaz, a BMD-4M 100 milliméteres, huzagolt csövű, 2A70-es lövege „alacsony nyomású” fegyver, hogy könnyebb legyen.

Ez azt jelenti, hogy a kilőtt gránát egy hasonlóan 100 mm-es „igazi” ágyúénál csaknem kétszerte könnyebb, és a lövegcső fala is sokkal vékonyabb. És a lövegcsőből távozó gránát sebessége harmada-negyede az „igaziénak”, olyan gyorsan repül, mint egy .45-ös pisztoly lövedéke, de így is 4000 méter a gyakorlati lőtávolság.

Ebben a kategóriában ilyen tűzerejű fegyverrendszer, mint amilyen a BMD-4M, nem ismert a világon.

Hasonlóan érdekes és unikális fegyverrendszer a Polip (Szprut) nevű, 2Sz25-ös (újabb változata az SDM1) önjáró rohamlöveg, gyakorlatilag egy könnyű kétéltű harckocsi.

Óránként 9 kilométeres sebességgel úszik a vízben, vagy a szárazföldön lánctalpain halad. Mindössze 18 tonnát nyom, és a levegőből egy körülbelül két tonna súlyú, 14 óriási ejtőernyőből álló szerkezet segítségével ér földet.

Akár 400 méteres magasságból is kidobható az Il-76-os, vagy An-124-es Ruszlán óriásgépből. Lényeg, hogy a deszantírozás másodperceiben a gép ne repüljön 380km/óránál gyorsabban. Csak a háromfős kezelőszemélyzetnek van helye a Szprutban. A Polip 2A75 jelzésű, 125 milliméteres sima csövű löveggel van felszerelve, azaz nagyobb kaliberű, mint a nálánál több mint háromszor nehezebb német Leopard 2A7-esé, vagy az amerikai Abramsé. És -ellentétben a Polippal – sem a Leopardot, sem az Abramst nem lehet levegőből ejtőernyővel ledobni…

Tavaly az OF hadiipari gyűjtő-óriása, az állami holding formában működő Rostec már kísérleteket kezdett az új Polip-változattal.

A Volgográdi Traktorgyárban kifejlesztett és előállított SMD1-et különleges, magas ejtőtornyokból dobják le, hogy a hozzá gyártott új ejtőernyő-rendszert és a jármű földet érését teszteljék. Mind a BMD-4M, mind pedig a Polip hidraulikus rugózású, azaz a járművek alsó részének a talajtól számított távolságát (ground clearance) a kezelő 100 és 500 milliméter között tudja változtatni – akárcsak a régebbi híres Citroën „Cápa” személyautó modelleknél.

Emellett az SMD1-et ember nélküli, távirányított lövegtoronnyal szerelik fel, hasonlóval (vagy ugyanazzal?) ami az új oroszországi szuper-harckocsinak, az Armata T-14-esnek sztenderd tartozéka.

Még a Szovjetunió idején hozták létre a VDV/SzpecNazt.

Az ő nyakukba szakadtak az afganisztáni szovjet beavatkozás (1979-1989) idején a legnehezebb katonai feladatok – igaz, ott is szerezték tapasztalataikat.

Amit az amerikaiaknak fegyverek, taktikák, harcmodor, harctéri tapasztalat-szerzés tekintetében Vietnám (1955-1975) jelentett, ugyanazt a szerepet játszotta Afganisztán – majd Szíria – a szovjeteknek/oroszországiaknak.

A vietnámi háború, az amerikai beavatkozás több mint ötvenezer amerikai életet (és jóval egymillió feletti vietnámi katonai és civil életet) vett el és az afganisztáni szovjet háborúban is több mint 14 ezer szovjet katona vesztette életét.

Bőséges harci tapasztalatot szerezhettek a VDV-katonák a szíriai háborúban is.

Ott láthatták, vehették át az iszlámista fegyveres csoportoktól a gyorsan mozgó, könnyű, felfegyverzett személyautók, pick-upok ötletét és a sivatagi nyitott, csak a váz által összetartott homokfutókat, a buggykat.

Hiúz (Risz) néven könnyebben páncélozott, a városi terepjáróknál valamivel nagyobb, zárt, erősen felfegyverzett járműveket is kaptak a kommandósok. Ezeket a terepjárókat Kornet 9M133M-2-es, lézerrel célra vezérelt, roppant erős páncéltörő képességű rakétákkal és Kord mintájú, 12,7 milliméteres nehéz-géppuskákkal szerelték fel.

Ezek a rakéták kettős, kumulatív robbanófejükkel 1,3 méter vastag acélpáncélt is képesek átütni akár nyolc kilométeres távolságból. Krónikások feljegyezték, hogy Szíriában az iszlámisták a kezükbe került Kornetekkel hat Leopard-2A4-est lőttek ki.

Az oroszországi deszant erők (beleértve a SzpecNazosokat is) létszáma  Tim Ripley, a több mint húsz könyvet megírt brit katonai szak-újságíró szerint nem haladja meg az ötvenezret. Összehasonlításul: az Egyesült Államok haderőiben szolgáló légideszantosok száma körülbelül 35 ezer. Roppant nehéz áttekinteni a gyakran egymással is versengő, különféle fegyvernemekhez tartozó, bonyolult parancsnoki szervezet által irányított amerikai kommandósok tucatnyinál is több egységét.

Amerikában a fegyvernemek szerint különülnek el a speciális képzettségű katonák, az OF-ben nincs ilyen megosztottság.

Ez egyszerűsíti a parancsnoki láncot, az egységek irányítását, növeli a harcértékét.

Még egy különbség (amit az amerikaiak is igyekszenek megszüntetni): az oroszországi különleges erők zászlóalj-, ezredszinten teljesen önállóak, saját tüzérséggel, utánpótlási vonalakkal, felderítéssel, páncélos erőkkel.

Vélhetően már van saját légi erejük is. Az Izvesztyija három évvel ezelőtt megírta, hogy a VDV saját légi dandárt kap, amelybe első sorban a gyors harctéri csapatmozgatást szolgáló helikopterek tartoznak. A lap szerint tavalyig, 2021-ig a légi dandárt már bevetésképes állapotba hozhatták.

Jegyezzük meg, hogy az oroszországi Mi-26T2-es nehéz helikopterek kötelekre függesztve külső teherként szállítják a BMD-4M-eket és a Polipokat is. A VDV légi dandár a lap szerint a Mi-26T2-esek mellé Mi-35M-eseket, nagy tűzerejű, páncélozott csapásmérő helikoptereket is kap.

Amelyek előnye, hogy hét kommandóst is szállíthatnak a pilótákon kívül. Felszerelik a VDV légi dandárt emellett Mi-8AMTSh-V közepes szállító-, és harci helikopterekkel is. Ez utóbbiak a Hiúzok szállítására specializálódtak, amelyeket kötelekkel a négy tonna külső terhet elbíró Mi-8-as helikopterek oldalán lévő fegyverrendszer-felfüggesztőkhöz rögzítenek.

Az USA haderejében a különleges erők a szárazföldi hadsereghez tartozó zöld sapkások (Green Berets), az Éjszakai Zaklatók (Night Stalkers) vagy a Rangers. A haditengerészet legismertebbje a Navy SEALs (amely több alcsoportra tagolódik, a 6-os csapat a legismertebb).

A tengerészgyalogság különleges erői a felderítők (RECON) és a MARSOC-osok, a tengerészgyalogos-kommandósok. Az egyik legismertebb elit-egység, a Delta Force valamennyi fegyvernemből toborozza a legrátermettebbeket. A Navy SEALs csak a haditengerészek közül válogat. Nagy a versengés közöttük, melyik a jobb? A Delta Force találta meg, fogta el Szaddám Husszein iraki vezetőt, a Navy SEALs 6-osok pedig bin Laden likvidálását végezték.

Ripleyről csak annyit, hogy 2019-ben ő írta meg a Kis Zöld Emberek című, a Krím 2014-es puskalövés nélküli, vértelen elfoglalását végrehajtó oroszországi kommandósokról is szóló könyvet.

Azóta a „kis zöld emberek”, – akiket az epés nyugati sajtótudósítók „marslakóknak” is hívtak, mert Moszkva kezdetben tagadta még a létezésüket is – fogalommá váltak. Ha a világban valahol rejtélyes katonai erők bukkannak fel, rögtön előkerül a „kis zöld emberek” szóösszetétel – és mindenki érti, miről is van szó…

tudas.hu

Hirdetés
loading...
Exit mobile version