Furcsának, de „véletlenek” is mondhatjuk azt az egybeesést, hogy Trump és Zelenszkij washingtoni találkozója időben majdnem egybeesett a Török Áramlat elleni sikertelen ukrán támadással. Ez már a negyedik kijevi akció volt a Magyarország számára létfontosságú gázvezeték ellen. Kijev minden esetben azt a célt tűzte ki, hogy ellehetetlenítse az orosz gáz Magyarországra szállítását, remélve, hogy ez olyan társadalmi feszültséget okoz, amely megbuktathatja a magyar kormányt.
Szinte majdnem egy időben, hogy Zelenszkij hisztériás rohamot kapott a washingtoni Fehér Házban, amikor Donald Trumppal találkozott, Ukrajna Oroszország területén dróntámadást intézett a Török Áramlat ellen. A vezeték, Ukrajnát elkerülve, orosz gázt szállít Közép-Európába. Az energiahordozó létfontosságú hazánk számára, főleg azok után, hogy Kijev az év elején leállított azt a gázvezetéket, amely területén keresztül szállított földgázt térségünkbe. Jelenleg a Török Áramlat az egyetlen „csatorna”, amely orosz gázt juttat az Európai Unióba.
A csővezeték teljes hossza 1100 kilométer, ebből 935 kilométer a Fekete-tenger felszíne alatti szakasz. A gázvezeték a török–görög határon csatlakozik rá az európai ellátórendszerre. A Török Áramlat kapacitása elérheti az évi 31,5 milliárd köbmétert. A gázvezetéket 2020 januárjában helyezték üzembe.
Nem ez az első eset, hogy Ukrajna nehéz helyzetbe akarja hozni Magyarországot. Eddig összesen négy támadást hajtottak végre, az ezt megelőző január közepén volt. Az ukránok minden esetben a csőhálózat legérzékenyebb pontjait vették célba, de az orosz légelhárításnak sikerül időben megsemmisíteni a drónokat.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ismételten a magyar szuverenitás elleni támadásnak minősítette az akciót.
Térjünk vissza a Trump–Zelenszkij-találkozóra. Nehéz elképzelni, hogy Ukrajna a dróntámadást tévedésből időzítette a két elnök találkozójának idejére. Csak az abszolút naiv ember gondolhatja, hogy az ukrán vezetés „véletlenül” nem vette számításba az amerikai fővárosban a számára létfontosságú tárgyalások tényét.
Magyarország számára a tét óriási.
Ha ugyanis az ukránoknak sikerül a gázvezetéken olyan roncsolást végezni, mint amilyen 2022 szeptemberében az Északi Áramlat infrastruktúráján történt, akkor hazánknak komoly gondokkal kellene szembenézni.
Kijevnek az előző támadásoktól, csak úgy, mint a mostanitól is, azt remélte, hogy a magyarországi gázellátás okozta feszültségek megingatják hazánkban a társadalmi stabilitást, ami kormányválságot okozhat.
A mostani támadás időpontja nem lehetett véletlen.
A magyar titkosszolgálatok február elején felfedték, hogy Ukrajna lejárató kampányt indít Orbán Viktor ellen. Az akció célja, hogy a magyar miniszterelnök nemzetközi megítélését aláássák, valamint gyengítsék hazánk érdekérvényesítő képességét. Kijevben azért lettek idegesek, mert az ottani vezetés úgy látja, hogy Trump az Ukrajnáról kialakított álláspontját a magyar miniszterelnök befolyásolása révén alakította ki.
Feltételezhető, hogy a mostani Török Áramlat elleni dróntámadás valamifajta összefüggésben van a vele majdnem egy időben zajlott washingtoni amerikai–ukrán tárgyalásokkal. Kérdés viszont, ha a feltételezésnek van valós alapja, akkor ki adhatta ki a dróntámadásra a parancsot?
Ugyanis nem egyértelmű, hogy Kijevben ki az „úr a házban”. Azt már itt megírtuk, hogy a katonai vezetés és a hadsereg titkosszolgálata a „markában” tartja Zelenszkijt, arra kényszerítve, hogy ne fejezze be a háborút, és ne adjon fel ukrán területeket a béke érdekében.
Azt is mondhatnánk, hogy Ukrajnában kettős hatalom van, egyfelől az elnök, másfelől a fegyveres erők. Talán a szimbiózis kifejezés jobban illene a kialakult viszonyra. A fegyveres erőknek szüksége van Zelenszkijre, mert rajta múlik, hogy mikor és mennyi pénzt és fegyvert kapnak. Viszont az ukrán elnöknek nélkülözhetetlen a fegyveres erők támogatása, ezen belül is a legszélsőségesebb nacionalista, sőt a második világháborúban a megszálló német csapatok oldalán harcoló akkori ukrán nácik szellemi örököseiből álló elit egységek lojalitása.
Zelenszkij számára egyáltalán nem veszélytelen ez a helyzet.
Az oroszok 2022-es teljes körű orosz invázió előtt, az ukrán neonácik állítólag a feszült helyzetet ki akarták használni, hogy megragadják a hatalmat az országban. A puccskísérletre nem került sor, már csak azért sem, mert a szélsőséges csoportok addigra beépültek a hatalomba, és azóta belülről befolyásolják Ukrajna politikáját.
A legszélsőségesebb csoport az Azov ezred, amelynek tagjai egyenruháikon előszeretettel viselik a náci szimbólumokat. A zászlóalj neonáci beállítottságú múlttal rendelkezik, amelyet nem oltott ki teljesen az ukrán hadseregbe való integrálása sem. Az Azov ezred fehér felsőbbrendűséget hirdet és a neonáci ideológiát tette magáévá. Annak ellenére, hogy az Azov ezred idővel integrálódott az ukrán fegyveres erők kötelékébe, továbbra is viszonylag autonóm egységként működik.
Az Azov szinte büntetlenséget élvez a kisebbségek elleni erőszakért, és Ukrajna magas rangú vezetői mentegetik az elkövetett brutális cselekményeiket. A szélsőséges csoport már egy évtizede az ukrán katonai és politikai élet részét képezi, és az egység közvetlenül az elnöknek, vagyis Zelenszkijnek van alárendelve.
Vagyis, pontosan éppen az a kérdés, hogy ki kinek van alárendelve?
Mert, ahogy gyengül Zelenszkij hatalma, úgy nő a szélsőségesek befolyása a kijevi politikai életbe, a fegyveres erők és a katonai hírszerzés lassan önálló életet kezd el élni. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: egyáltalán nem biztos, hogy Ukrajna politikai vezetői adtak parancsot a Török Áramlat elleni ismételt támadásra.
Egy esetleges sikeres merénylet a Török Áramlat ellen, éppen akkor amikor Zelenszkij a Fehér Házba igyekszik, azzal a következménnyel járt volna, hogy be sem engedik Trumphoz, hanem már a küszöb előtt kirúgják.
Ezt talán még az ukrán elnök is felismerte.
Magyar Hírlap