Azoknak az uniós állampolgároknak, akik a brexit után is az Egyesült Királyságban szeretnének élni, kérelmet kell benyújtaniuk, hogy továbbra is megmaradjon hivatalos státuszuk, különben a deportálás veszélye fenyegeti őket. De van egy kis gond a számokkal: a brit statisztikai hivatal adatainál jóval többen folyamodtak letelepedési engedélyért. Szakértők amiatt aggódnak, hogy így azok kérelmét is visszautasíthatja a kormány mindenféle felelősség felvállalása nélkül, akik egyébként jogosultak lennének a letelepedésre.
Amennyiben egy uniós állampolgár Nagy-Britanniában legálisan élne a brexitet követően, letelepedési engedélyt kell kérnie a brit hatóságoktól, amelynek beadására elvileg jövő év június 30-ig lenne lehetősége.
A Financial Times azonban most arról ír, hogy a hitelesnek és megbízható iránymutatóként szolgáló brit statisztikai hivatal majdnem félmillióval kevesebb uniós állampolgárt tart nyilán, mint ahányan egyébként élnek a szigetországban.
Az elmúlt hónapban kiadott adatok szerint május végén 3,6 millió letelepedési kérelmet nyújtottak be azok az uniós állampolgárok, akik a brexit után is az Egyesült Királyságban szeretnének élni. Eközben a brit statisztikai hivatal becslései szerint 3,4 millió EU-állampolgár él az Egyesült Királyságban. Az FT az Egyesült Királyságban lévő uniós nagykövetségek becslései alapján végzett felmérése szintén arra utal, hogy a brit statisztikai hivatal (ONS) által közölt adat több mint 500 ezerrel becsli alá az Egyesült Királyságban élő uniós állampolgárok számát. Ez azonban azt is jelenti, hogy szinte lehetetlen megbecsülni, hogy hány olyan kérelmező lehet, akiknek nem sikerül a legális státusát biztosítani az országban a kérelmek benyújtására rendelkezésre álló időszakban, ami 2021. június 30-án zárul – figyelmeztetnek szakértők az FT szerint.
A pontos számok ismerete nélkül egyesek attól tartanak, hogy annak a veszélye is fennáll, hogy a brexit után a legális státusukat olyanok is elvesztik egyik pillanatról a másikra, akik egyébként jogosultak lennének a letelepedésre, így a határidő lejárta után a deportálás veszélye is fenyegetheti őket. Ha a kérelmezők száma a kormányzati becslések felett van, akkor a kormány sikerként könyvelheti el az egész letelepedési programot és minden felelősség alól mentesítheti magát, annak ellenére, hogy sok ember esetleg kiesik ebből a védőhálóból – figyelmeztetett Maike Bohn, a the3million elnevezésű EU állampolgárokért kampányoló csoport társalapítója.
Az FT szerint annak a veszélye, hogy ebből a lehetőségből még többen csúsznak ki, csak fokozódott a koronavírus-járvány miatt, miután bezárták a nagykövetségeket és a dokumentummásoló központokat, ahol egyébként a kérelmek benyújtásához kapcsolódó ügyeket intézhetik az érintettek.
Elvileg az ONS adatai adnák a legmegbízhatóbb képet arról, hogy hány EU-s és az Európai Gazdasági Térség (EGT) területéről származó állampolgár él az Egyesült Királyságban (Írországot kivéve), ám az említett 3,4 milliós adatban nincsenek benne bizonyos csoportok, mint például a diákok, azok, akik átmeneti szállásokon vagy egyszobás apartmanokban élnek, illetve az EU-s és az EGT-ből származó állampolgárok családtagjai, akik szintén jogosultak lennének kérelmezni a tartós letelepedésüket. Az ONS az FT szerint elismerte, hogy vannak „statisztikai bizonytalanságok” az adataiban, de azt is hozzátették, hogy a kérelmek magasabb számában olyan európaiak is szerepelnek, akik már elhagyták az Egyesült Királyságot, de még jelentkezhetnek a programra, hogy biztosítsák a lehetőségüket a visszatérésre.
A brit belügyminisztérium szintén elismerte, hogy a letelepedési programban résztvevők számát nem lehet teljesen összevetni az ONS becsléseivel, részben, mert a kérelmet benyújtók száma tartalmazza az EU-állampolgárok nem uniós családtagjait is, illetve azokat, aki ugyan jelentkezhetnek a programra, de nincsenek az Egyesült Királyságban.
A külügyminisztérium az FT-nek azt mondta, hogy becsléseik szerint körülbelül 4 millió uniós állampolgár élhet az Egyesült Királyságban, ami több mint félmillióval több, mint az ONS becslése. A statisztikai hivatalnak viszont a legtöbb minisztérium különféle számokat szolgáltat erre vonatkozóan. Az FT példaként említi, hogy a legfrissebb ONS-adatok szerint körülbelül 88 ezer holland élhet az Egyesült Királyságban, míg a holland nagykövetség becslése 150 ezerre teszi ezt a számot. Az ONS például 37 ezer cseh, 109 ezer magyar állampolgárt tart számon, ami messze elmarad a cseh nagykövetség által becsült 100 ezer, illetve a magyar nagykövetség által becsült 150-200 ezer ott élő magyartól. Az eltérés oka a metodológia – írja az FT. A brit belügyminisztérium egy napokban kiadott közleménye szerint a 2020. május 31-i állapot szerint a magyarok közül 101 700-an kértek tartós letelepedési engedélyt.
Továbbá néhány nagykövetség megköveteli az állampolgároktól, hogy egy adott országba költözéskor regisztráljanak, de ugyanezt már nem követeli meg akkor, ha elköltöznek onnan.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a letelepedett jelentkezők száma mesterségesen is feltupírozott, bár a belügyminisztérium szerint ez csak kismértékű, ugyanis azok, akik az újrajelentkezéskor a státusukat akarják megváltoztatni ideiglenesen letelepedőről állandó letelepedőre, kétszer számít bele a statisztikába.
Az Oxfordi Egyetem migrációs központja a kormányt arra szólította fel, hogy találjon más módot az Egyesült Királyságban élő uniós állampolgárok mérésére. A belügyminisztérium pedig azt nyilatkozta, hogy rugalmas és pragmatikus megközelítést fog alkalmazni és bárki, akinek megalapozott oka van a jövő évi határidő elmulasztására, egy további lehetőséget kaphatnak a jelentkezésre.
Forrás: napi.hu