A vasárnapi választások eredményeképpen két hónapon belül felállhat az új német koalíciós kormány, amelynek számos komoly gazdasági problémával kell szembenéznie. Jelen írásomban e kihívások munkaerőpiaci aspektusait veszem számba, és röviden kitérek arra is, hogy ezeknek milyen hatása lehet a hazai munkaerőpiacra.
A kormányváltás nem meglepő fejleménye annak, hogy Németországban immár második éve recesszió van: míg 2023-ban 0,3 százalékkal, tavaly további 0,2 százalékkal zsugorodott a szövetségi állam gazdasága. Az ipari termelés egyelőre közelíteni sem képes a covid előtti szintet – mintegy 10 százalékos ez az elmaradás –, és az ipart, ezen belül is kiemelten az autóipart sújtó strukturális problémák megoldására nemigen található gyorsan ható orvosság.
A recesszió persze kihat a német munkaerőpiacra is: a munkanélküliségi ráta elérte a 6,4 százalékot, ami az elmúlt tíz év legmagasabb értéke, és alig marad el a 2008-as válság idején tapasztalt szinttől. Mindez hárommillió embert jelent, akiknek a harmada tartós munkanélküli, vagyis már több mint egy éve nem talál állást. További 7,3 százalékot tesz ki az a 3,7 millió alulfoglalkoztatott, akit – bár ilyen szándékai vannak – nem teljes munkaidőben alkalmaznak. Természetesen ők is elégedetlenek, és keresik a kitörési pontokat. Elképzelhető, hogy tovább romlik majd a helyzetük, mivel a gazdasági recesszió az eddig bőkezű szociális ellátások kurtításával is járhat. Amíg Magyarországon 3 hónapig kapható a munkanélküli segély, addig Németországban 1-2 évig is járhat a segély életkortól és más jellemzőktől függően.
Bár a munkát keresők számának növekedése jelentős gond, ennek egy része a recesszió következménye, annak elmúltával várhatóan mindkét mutató akár egy-egy százalékpont feletti mértékben is csökkenhet majd.
Ám a mélyben komolyabb, hosszú távon is ható problémák húzódnak, amit nem old meg egy előbb-utóbb bekövetkező fellendülés sem.
Az egyik ilyen tényező az öregedő német társadalom. A foglalkoztatottak átlagéletkora már 2020-ban elérte a 45 évet, és 100 munkavállalóra immár 42 nyugdíjas jut (húsz éve ez a szám még mindössze 27 volt). Különösen a keleti tartományokban aggasztó ez a tendencia, Türingiában és Szászországban ez az érték már a 48-49%-ot is elérte. Ennek is köszönhető, hogy miközben a munkanélküliségi adatok romlottak, a munkaerőhiány is állandó jelenséggé vált Németországban. Becslések szerint a recessziót követő fellendülés időszakában már legalább másfél millió fő hiányzik majd a munkaerőpiacról – mind a szakmunkások, mind a magasan képzett szellemi munkavállalók szegmensében jelentős számú betöltetlen pozíciók találhatók.
Nem véletlen, hogy Németország az utolsó időkig igen liberális bevándorláspolitikát folytatott (2020 óta több mint 2,5 millió bevándorló érkezett az országba), mert ezt az égető hiányt másképpen nem lehetett enyhíteni.
A külföldi, jellemzően török, ukrán, kelet európai munkavállalók jelenléte kulcsfontosságú, mivel számos, főleg fizikai munkaköröket már lehetetlen német munkaerővel betölteni.
A külföldi munkavállalókért (tehát nem a bevándorlókért, hanem a vendégmunkásokért) Németország is versenyben van a többi országgal, és képes versenyképes feltételeket is biztosítani: azonnal letelepítik azokat a dolgozókat, akik hiányszakmába vagy olyan régióba érkezik, ahol nagy hiány van szakemberekből.
További gond, hogy a termelékenység szintje relatíve alacsony, és nehezen fokozható. Miközben a német munkavállalók dolgoznak a legkisebb havi óraszámban az EU-ban, az EU átlagánál magasabb bérigényeket támasztanak. Ezért aztán komoly feladványt jelent a bérek szinten tartása, ami politikailag az egyik, ha nem a legérzékenyebb ügy. A német minimálbér az elmúlt öt évben folyamatosan emelkedett, mára megközelítve a 2200 euró/hó mértéket. Az átlagbér nagysága 4450 euró/hó. (Jelentősek azonban az eltérések országrészenként: a keleti tartományokban átlagosan 16 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a nyugati országrészben, ami már elegendő különbség egy folyamatos kelet-nyugati belső migráció fenntartásához). Ha a termelékenységet nem sikerül legalább a béremelkedés mértékével fokozni, az egyre súlyosabb versenyképességi lemaradást okozhat.
Hallani már olyan hangokat is, hogy görög mintára Németországnak is el kellene gondolkodnia a hatnapos munkahét bevezetésén legalább néhány szektorban.
A termelékenység növelésének másik módja a high-end szektort képviselő IT piacot, illetve a K+F beruházásokat ösztönzik. Ennek eredményeként települ az országba az Amazon WEB Service EU központja vagy a tajvani TSMC, ami a világ egyik legnagyobb chipgyártója – de legalább másfél tucat további hasonló beruházásról tudni még.
Hogyan hatnak az aktuális munkaerőpiaci folyamatok Magyarországra? Egyrészt az utóbbi években lelassult az ide kivándorló magyarok létszáma, ami már évek óta 220 ezer fő körül mozog. (Ez persze nem statikus állományt jelent: éves szinten 20-30 ezer magyar vándorol ki, és csaknem ugyanennyien jönnek haza is)
A német ipar magyarországi munkahelyteremtő beruházási tevékenysége a HIPA adatai szerint lelassult az elmúlt években. Ennek részben a hazai diverzifikációs törekvések, a keleti nyitás az oka, de a háttérben erősen jelen vannak a német gazdaság nehézségei is. A folyamat leállni biztosan nem fog, hiszen a magyarországi termelés még mindig jóval olcsóbb – erre példa a Mercedes bejelentése, amely költségcsökkentési céllal hazánkba telepíti jó néhány modell gyártását. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy a német szakszervezetek rendkívül erősek (a magyarokhoz képest legalábbis), és a recesszió beköszönte óta még intenzívebben védik saját munkavállalóikat, ami lelassította a termelés keletebbre való kiszervezésének folyamatait is.
Összegezve: nem lesz könnyű dolga a formálódó német koalíciós kormánynak a kedvezőtlen gazdasági folyamatok megfordításában, és ezzel párhuzamosan a negatív munkaerőpiaci tendenciák megállításában, vagy legalább lassításában.
Az olcsó (keleti) energiára és a könnyen elérhető exportpiacokra épített gazdasági modell immár nem működőképes. Ugyanakkor továbbra is Európa legerősebb gazdaságáról beszélünk, ahol a kedvezőtlen jelenségeket felismerve már évek óta zajlik egy korrekciós folyamat, amely egy friss mandátummal rendelkező új kormányzat kezdeti lendületét kihasználva további reformintézkedésekkel gyorsulhat fel. A politikai helyzet további alakulását is alapvetően befolyásoló kérdés, hogy mindezek hatása milyen mértékben és mikor fog lecsapódni a munkavállalók szintjén.
potrolio