Az Európai Tanács ülésén kiemelt téma volt az EU–Kína kereskedelmi kapcsolat fenntarthatatlansága: a napi egymilliárd eurós uniós kereskedelmi deficit és a kínai állami támogatásokkal megtámasztott túlkapacitások egyre nagyobb nyomást helyeznek az európai iparra. Az Európai Bizottság szóvivője a Portfolio-nak arról beszélt, hogy Brüsszel párhuzamosan folytat diplomáciai egyeztetéseket Pekinggel és készít elő védintézkedéseket, miközben méltányosságot és kölcsönösséget vár a piaci hozzáférésben. Az OECD friss adatai alátámasztják az uniós aggályokat: a kínai iparvállalatok árbevétel-arányosan átlagosan nyolcszor több állami támogatást kaptak, mint OECD-beli versenytársaik. Brüsszel egyre inkább a belső piaci korlátozások felé fordul, amely a Magyarországra érkező kínai beruházásokat is fenyegeti.
Az Európai Tanács mostani csúcstalálkozóján – bár kevésbé volt a fókuszban a sajtóban – az EU–Kína kereskedelmi kapcsolat lett az egyik legfontosabb gazdasági téma: a tagállami vezetők arról tárgyaltak, meddig tartható fenn az egyre nagyobb kereskedelmi hiány, a kínai túlkapacitások nyomása és az a versenyhelyzet, amelyben több stratégiai ágazatban – az elektromos autóktól az akkumulátorokon és napelemeken át az acélig – állami támogatásokkal megtámasztott kínai vállalatok jelennek meg az európai piacon.
Olof Gill, az Európai Bizottság szóvivője egy újságírókkal folytatott háttérbeszélgetésen azzal kezdte az uniós helyzet leírását, hogy
az EU–Kína kereskedelmi kapcsolat gazdasági szempontból túl régóta fenntarthatatlan, és Brüsszelben most azt vizsgálják, hogyan lehet egyszerre párbeszédet folytatni Pekinggel és erősebben védeni az európai ipart.
Ismertetése szerint az Európai Unió a tavaly júliusi EU–Kína-csúcson már jelezte Pekingnek, hogy a kereskedelmi és beruházási kapcsolat kiegyensúlyozatlan, és újra kell hangolni, amit jól jelez, hogy mostanra már napi 1 milliárd euróra nőtt az ázsiai országgal szembeni uniós kereskedelmi deficit.
Olof Gill hangsúlyozta, hogy az Európa Bizottság nem rendkívüli engedményeket kér, hanem méltányosságot és kölcsönösséget: azt, hogy az európai vállalatok Kínában hasonló piaci hozzáférést, védelmet és üzleti kiszámíthatóságot kapjanak, mint amilyet a kínai cégek élveznek az Európai Unióban.
Gill azt is közölte, hogy nem véletlen, hogy az uniós csúcstalálkozón folytatott gazdasági egyensúlytalanságok miatt a vita középpontjában ezért a kínai túlkapacitás állt: azok az ipari kapacitások, amelyek állami támogatások, kedvezményes finanszírozás és stratégiai iparpolitika révén globális piaci túlsúlyt eredményeznek.
Az uniós érvelésben fontos elem, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályait sem tartja be az ázsiai ország, tehát míg Németország a kutatás-fejlesztési támogatásokat, beruházási ösztönzőket vagy infrastrukturális segítséget a WTO-szabályokon belül nyújtja, addig a kínai támogatási rendszer nem fér bele ezekbe a keretekbe.
Gill azt mondta Brüsszel a tárgyalásokon két párhuzamos pályán mozog, egyrészt diplomáciai megoldást keresnek, másrészt uniós védintézkedéseket, belső piaci reformokat terveznek.
Az intenzívebb, strukturált párbeszéd részeként az elmúlt hetekben magas szintű technikai egyeztetések zajlottak a Bizottság Kereskedelmi Főigazgatóságának (DG Trade) vezetése és kínai partnerei között, a következő héten pedig újabb magas rangú technikai delegáció utazik Kínába. A sajtóhírek szerint a cél egy későbbi találkozó előkészítése az uniós kereskedelmi biztos és a kínai kereskedelmi miniszter között, bár Gill ezt még nem erősítette meg hivatalosan.
A másik pálya leginkább a kockázatcsökkentést jelenti, nem pedig a teljes leválást, tehát az EU nem akarja felszámolni a Kínával fennálló kereskedelmi kapcsolat előnyeit, de csökkenteni akarja azokat a függőségeket, amelyeknél Peking nyomásgyakorlásra használhatná piaci erejét. Gill szerint az EU-nak például a ritkaföldfémek és más kritikus nyersanyagok területén kell csökkentenie a kiszolgáltatottságát. Ezért épít ki Brüsszel kritikusnyersanyag-partnerségeket (critical raw materials partnerships) más országokkal és régiókkal; ezekből Gill szerint jelenleg 16 már élesedett is.
Az Európai Bizottság álláspontját erősítik a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) friss ipartámogatási adatai is – amelyekről részletes elemzésünkben is írtunk –, vagyis hogy 15 vizsgált kulcságazatban a kínai iparvállalatok 2005 és 2024 között árbevételarányosan átlagosan nyolcszor több állami támogatást kaptak, mint az OECD-országokban működő versenytársaik.
A kínai támogatási ráta minden gazdasági komponenst nézve is 2024-ben nagyjából 3 százalék körül mozgott, míg az OECD-régiók többségében – így az EU-ban – jóval 1 százalék alatt maradt.
Ágazati szinten a napelemgyártás, a félvezetőipar, az alumínium, az acélipar és a hajógyártás volt a leginkább támogatott terület 2005 és 2024 között. A kínai napelemgyártók 2024-ben a globális szállítások több mint 90 százalékát adták, miközben az OECD-országok gyártóinak együttes részesedése 10 százalék alá esett a 2005-ös mintegy 80 százalékról. A globális napelemgyártó-kapacitás 2024-ben már több mint kétszerese volt a keresletnek.
A Portfolio kérdésére Gill részletesebben is beszélt arról, hogyan kapcsolódhat a külföldi támogatásokról szóló rendelet (Foreign Subsidies Regulation, FSR): ha az OECD adatai alapján Kína drasztikus mértékben használja a tiltott állami támogatásokat, ezek a cégek pedig már az uniós belső piacon is gyárakat nyitnak, akkor az Európai Bizottság miért nem használja erőteljesebben az FSR-t?
Gill ennek kapcsán elmondta, ha például a BYD Magyarországon, Spanyolországban vagy más uniós tagállamban hoz létre vállalatot, akkor logikailag igaz, hogy az ellátási lánca valamely pontján részesülhet ugyanazokból a tisztességtelen támogatásokból, amelyeket az Európai Bizottság a kínai gyártókapacitásoknál már azonosított. Szerinte éppen ez az a helyzet, amelyre az FSR-t létrehozták: a rendelet célja, hogy az Európai Unióba irányuló beruházásoknál is hasonló mércék és korlátok érvényesüljenek, mint a kereskedelemvédelmi eljárásoknál. Gill ugyanakkor hangsúlyozta, hogy
Brüsszel alapvetően pozitívan tekint arra, ha egy kínai vagy más harmadik országbeli vállalat az EU-ban hoz létre gyártókapacitást, mert ez nagyobb láthatóságot és szabályozói hozzáférést jelent az uniós hatóságoknak.
A szóvivő szerint a szankciós intézkedéseknél a nehézség az autóipari és akkumulátoripari ellátási láncok összetettségéből fakad. A kínai akkumulátoros elektromos járművekkel szembeni szubvencióellenes vizsgálat során a Bizottság szakértői gyáraknál, beszállítóknál, kínai ágazati szervezeteknél és állami ügynökségeknél is vizsgálódtak, hogy feltárják a beruházási, strukturális, zöldmezős és barnamezős támogatások rendszerét. Gill szerint az FSR működésének „építőkövei” lényegében hasonlóak a kereskedelemvédelmi szubvencióellenes vizsgálatokéhoz: azt kell megállapítani, hogy egy harmadik országból érkező támogatás ténylegesen torzítja-e az uniós piaci versenyt.
A Portfolio ezután konkrétan a magyarországi kínai akkumulátor- és autóipari gyárakra kérdezett rá: ha a Bizottság az elektromosautó-vizsgálat során már bizonyítékokat talált arra, hogy a BYD és ellátási láncának több eleme kínai állami támogatásokból profitált, miért nem indít FSR-vizsgálatot a vállalat magyarországi beruházása miatt. Gill erre azt válaszolta, hogy az érvelés „egy pontig” helyes, de hiányzik belőle egy fontos elem:
sem a szubvencióellenes kereskedelemvédelmi vizsgálatok, sem az FSR szerinti belső piaci eljárások nem indulnak politikai okból, nem indulnak légüres térben, és nem indulnak pusztán azért sem, mert egy vállalat jelen van vagy növeli az eladásait Európában.
Az eljáráshoz világos uniós iparnak bizonyíthatóan kárt kell szenvednie, vagy kárveszélynek kitett, ez pedig Gill szerint magas küszöb.
Gill példaként a kínai hibrid autókat említette: miután az EU kiegyenlítő vámokat vetett ki a Kínából érkező akkumulátoros elektromos járművekre, jelentősen nőtt a kínai hibridek exportja az Európai Unióba, amelyekre az eredeti vizsgálat nem terjedt ki. Logikailag ugyan feltételezhető, hogy ugyanaz a vállalat a hibrid autók gyártásánál is hasonló támogatási háttérből profitál, de a Bizottság egyelőre nem jutott arra a következtetésre, hogy a hibridexport növekedése már vizsgálatot indokoló kárt vagy kárveszélyt jelentene az uniós iparnak.
Gill szerint ugyanez a logika érvényes az FSR-re is: önmagában az, hogy egy támogatott kínai vállalat gyárat épít az EU-ban, még nem implikál automatikus vizsgálatot.
A szóvivő hozzátette, hogy a Bizottság ezért szigorúbb importmonitoringot vezetett be, hogy korábban észlelje a kereskedelmi mintázatok változását, különösen a vámok, az amerikai intézkedések vagy más piaci sokkok miatt kialakuló kereskedelemeltérülést. Több ágazatban is látnak növekedést, köztük a hibrideknél, de Gill szerint a Bizottság jelenlegi értékelése alapján ezek egyelőre nem elég problémásak ahhoz, hogy vizsgálatot indokoljanak.
Hozzátette: ez később változhat, aminek akár a magyarországi beruházásokra is hatása lehet.
Az Európai Tanács csütörtök–pénteki ülésén ugyanakkor a tagállamok egyelőre nem jutottak közös álláspontra arról, hogy pontosan milyen új eszközökkel vagy intézkedésekkel reagáljanak a kínai túlkapacitásokra és az egyre növekvő kereskedelmi egyensúlytalanságokra. A vezetők további egyeztetéseket irányoztak elő, miközben az EU már több lehetséges lépést is vizsgál. Stéphane Séjourné, az Európai Bizottság iparpolitikáért felelős ügyvezető alelnöke korábban arról beszélt a Portfolio-nak, hogy az uniós ipar védelme érdekében erősebb belső piaci eszközökre lehet szükség.
Ennek egyik eleme lehet egy európai részarány-minimum bevezetése az uniós közbeszerzéseknél, amely előnyben részesítené az Európában gyártott termékeket és az európai beszállítói láncokat.
Séjourné szerint a Bizottság már a közbeszerzési szabályrendszer júliusra tervezett felülvizsgálatakor javaslatot tehet erre, ami jól mutatja, hogy Brüsszelben a kínai kihívást egyre kevésbé kizárólag kereskedelempolitikai, és egyre inkább iparpolitikai, versenyképességi és gazdaságbiztonsági kérdésként kezelik.
portfolio