Dmitro Marcsenko vezérőrnagy a közösségi oldalán egészségügyi állapotára hivatkozva bejelentette, kilép az ukrán fegyveres erők kötelékéből – erről itthon a 444.hu írt. Mint a tábornok írta, „semmilyen nyomás vagy kihívás nem tántorított el eddig attól, hogy rendíthetetlenül harcoljak Ukrajnáért, éppen ezért ez most életem legnehezebb döntése volt”. Marcsenko arról számolt be, hogy át kell esnie a szükséges gyógykezeléseken, emellett közzétett egy fotót is, amelyen vélhetően kórházi ágyban fekszik.
Azért árnyalja a képet, hogy a bejelentés szűk két héttel azután következett, hogy Marcsenko egy interjúban kifejtette a véleményét a donbaszi helyzetről. Október 27-én így fogalmazott: „Mindannyian tudjuk, nem számít ez katonai titoknak, hogy a front széthullott.” Ez két nappal azelőtt történt, hogy az előrenyomuló oroszok elfoglalták Szelidovo városát.
A tábornok három okot nevezett meg, amelyek közrejátszanak a helyzet jelentős romlásában: kevés a fegyver és a lőszer, kevés a katona, megbicsaklott a parancsnoki irányítás egyensúlya. Dmitro Marcsenko az orosz–ukrán konfliktus 2014-es kezdete óta részt vett a harcokban, a totális orosz invázió elején Mikolajiv város védelméért felelt.
Csak a hülye nem veszi észre, hogy egyre több magas rangú és kevésbé magas rangú katona számol be arról, hogy az ukrán hadsereg elképesztő nehézségekkel küzd. Ezért adja meg magát egyre több egyenruhás az oroszoknak, mind többen dezertálnak, és mint látszik, most már egészen magas rangban is bedobják a törülközőt, és veszik a kalapjukat.
Én még azt sem kétlem, hogy Dmitro Marcsenko vezérőrnagynak vannak egészségügyi gondjai, tíz év óta vesz részt a harcokban, ennyi idő alatt nyilvánvalóan sok mindenen keresztül mehetett. Azt viszont senki ne mondja nekem, hogy ha a tábornok karnyújtásnyira érezné a győzelmet, akkor elmenne kúráltatni magát. Mese habbal…
S mi következhet most?
Olyan lehet a helyzet, mint amikor egy hógolyó elindul egy hegy tetejéről. Az elején lassan halad, minden kisebb akadály lassítja. Aztán ahogy nő, egyre gyorsul, és egy ponton túl nem lehet megállítani, mert idővel akár az útjába kerülő fát is kidönti. Ha az ukrán hadseregben egy bizonyos szint fölé megy a dezertálások száma, nem lesz utánpótlás, és egymást érik a harctéri vereségek, akkor nemcsak Marcsenko, hanem a teljes Zelenszkij-kurzus talpa alatt forró lesz a talaj. Közel lehet a végjáték!
bekezdesek.hu