Az elmúlt évtizedben Svédország biztonsági szempontból jelentős kihívásokkal kellett hogy szembenézzen, elsősorban a nagy volumenű bevándorlás társadalmi következményei és az ezekkel szorosan összefüggő, szervezett bűnözés által elkövetett erőszak exponenciálisan növekvő szintje miatt.
A napjainkban már szinte mindennapossá vált robbantások és lövöldözések miatt egyre súlyosbodó biztonsági helyzet újabb mélypontja volt a február elején bekövetkezett, tömeges lövöldözés egy svéd vidéki város felnőttképzési intézményében. Az alábbiakban rövid áttekintés következik, hogy milyen tényezők járulhattak hozzá az északi ország biztonsági helyzetének romlásához, amelynek kapcsán Ulf Kristersson miniszterelnök januárban úgy nyilatkozott, hogy „nyilvánvaló, hogy nem uraljuk a helyzetet”, és hogy ennek milyen, országhatárokat átívelő következményei lehetnek – írta lapunknak eljuttatott közleményében a Magyar Külügyi Intézet.
Mint emlékeztetnek, a még a múlt század közepén is egynyelvű és etnikailag homogénnek mondható svéd társadalom az ezredforduló végére már erőteljesen multikulturálissá vált; mára már az ország lakosságának mintegy húsz százaléka, azaz több mint kétmillió ember született külföldön. Európai kitekintésben ez az arány leginkább a volt gyarmati hatalmak, például Franciaország és Nagy-Britannia demográfiai összetételéhez hasonlít. A Svédországba irányuló bevándorlás is lényegesen megváltozott az elmúlt több mint fél évszázad alatt; míg a második világháborút követő évtizedekben javarészt a munkaerő-szükséglet volt a meghatározó, és jellemzően Európából történt a munkaerő-behozatal (többek között Magyarországról is), úgy a század vége felé a globális konfliktusok fokozódása miatt már a menedékkérők dominálták a bevándorlást. A munkavállalási célú bevándorlás lassan megszűnt (az északi országok kivételével), miközben a menedékkérők száma nőtt.
Egyebek mellett emlékeztetnek, a 2015-ös migrációs válság idején több mint 160 ezer ember érkezett az országba, amely a legmagasabb egy főre jutó szám Európában. Miközben ez a humanitárius megközelítés minden bizonnyal sok embernek segített, számos biztonsági és társadalmi kihíváshoz is vezetett. Sok menedékkérőnek, különösen az olyan konfliktusövezetekből, mint Szíria és Afganisztán, nehézséget okozott a svéd társadalomba való beilleszkedés. Az olyan problémák, mint a nyelvi akadályok, a munkaerőpiachoz való, korlátozott hozzáférés és a kulturális különbségek társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket okoztak, amely egyes csoportok körében (önkéntes vagy önkéntelen) elszigetelődéshez és frusztrációhoz vezetett.
Ez pedig termékeny talajt teremtett a szélsőséges ideológiáknak és a társadalmon belüli feszültségek továbbgyűrűzésének. Bár korábban sem volt ismeretlen a jelenség, a nagy volumenű, harmadik országbeli migráció emelte a radikalizálódás kockázatát, és – noha Svédországot az eddigiekben elkerülték a nagyszabású terrortámadások – a radikalizálódás megelőzése és visszaszorítása továbbra is kiemelt helyen van a bűnüldöző és bűnmegelőző szervek napirendjén. Az említettek mellett a megnövekedett migráció komoly nyomást helyezett a közszolgáltatásokra, beleértve a lakhatást, az egészségügyet és az oktatást.
Az irreguláris migrációval kapcsolatos kihívásokkal párhuzamosan Svédországban jelentősen megnőtt a bandák által elkövetett, erőszakos cselekmények száma, különösen a bevándorlók által sűrűn lakott külvárosokban. Bár alig telt el néhány hét az új évből, az idei esztendő sem látszik megszakítani az erőszak eszkalációjának trendjét: csak januárban rekordszámú, mintegy harminc robbantás (jellemzően kézigránáttal vagy pirotechnikai eszközökkel) és csaknem ugyanannyi lövöldözés történt.
A robbantások tekintetében érdemes felidézni egy, a dél-svédországi Lundi Egyetemen kutató kriminológus megállapítását, aki szerint Svédország Mexikó után a második helyen áll a világon azon országok között, amelyek területén a legtöbb robbantásos támadás történik, noha nem állnak háborúban.
Hozzátették, az elmúlt héten 48 óra leforgása alatt három halálos lövöldözés történt.
Magyar Hírlap