Drámai hangú cikkben ítéli el Theresa May brit miniszterelnök hazárdjátékát a brexit előtti végjátékban a Financial Times vezető publicistája, aki úgy véli: itt az ideje kivenni az irányítást a kormányfő kezéből, mielőtt vaskalapos magatartásával a szakadékba vezeti az országot.
Nagy-Britannia Theresa May hiúságának túsza, semmi nincs a miniszterelnök politikai stratégiájában, ami a nemzeti érdek érvényesítését segítené – kezdi cikkét Philip Stephens, a Financial Times (FT) vezető publicistája.
Az Egyesült Királyság március 29-én elhagyja az Európai Uniót, vagy úgy, hogy a parlament támogatja a kormány és az EU kiforratlan válási megállapodását, vagy úgy, hogy egyezség nélkül kizuhan a semmibe az EU-ból – ismerteti a dolgok jelenlegi állása szerint az ország előtt álló alternatívákat. A brexit időpontjáig vezető út, amelyet a kormányfő választott átverésekkel vannak kikövezve – semmi elkerülhetetlen oka nincs annak, hogy ezeknek a lehetőségeknek bármelyike bekövetkezzen.
A cikk írója éppen azért azt gondolja: az ország a miniszterelnök hiúságának túsza, mert ő csinál hiúsági kérdést abból, hogy a kilépés időpontját köbe vésett dátumként kezeli. A kormányfő ezt világossá tette, amikor azt mondta: „szent kötelessége”, hogy tartsa ezt a határidőt. És a kamikaze brexiter konzervatív képviselők, akik azt akarják, hogy az ország válási megállapodás nélkül zuhanjon ki az EU-ból (s így bármi áron egy csapásra visszaálljon teljes függetlensége), egyetértenek ezzel. Szerintük az ország nem változtathatja meg a véleményét: ha két és fél éve a kilépés mellett döntött, akkor ennek meg kell történnie. Eközben az akkor kezdődött károk egyre szaporodnak. Ez nem meglepő: végül is a függetlenné válással az kapott többséget, hogy protekcionista határok épüljenek fel a kereskedelemben és a befektetésekben Nagy-Britannia és az ország legnagyobb piaca közé. Ez eleve rontja a gazdasági tevékenységek feltételrendszerét, ám a rossz helyzetet tovább súlyosbítja May makacs ragaszkodása ahhoz, hogy akkor is kivezeti országát az unióból március végén, ha ez azt jelenti, hogy védőháló nélkül ugrik az ismeretlenbe.
Nem egyszerűen az EU-27 és a szigetország jövőbeni kapcsolatai billegnek a szakadék szélén, hanem azzal a tucatnyi országgal folytatandó kereskedelem is, amelyekkel az EU-nak kereskedelmi megállapodásai vannak. Olyan nagyágyúkról van szó, mint Japán, Kanada, Dél-Korea és Brazília. A brit ipar jelentős része szabályozási vákuumba kerülhet a rendezetlen kilépéssel, a cégek egy része nem tudja, hogy jogilag lehetséges-e, illetve gazdaságilag megéri-e kipakolnia a címére feladott konténereket március 29-e után. Sok vállalat készleteket halmoz fel az importált termékekből, ami nem olcsó mulatság, vagy azt tervezi, hogy üzemeket zár be.
A gazdaság a fal felé menetel: az üzleti befektetések a negyedik egymást követő negyedévben estek az elmúlt év vége előtt, a 2018-as GDP-növekedés a pénzügyi összeomlás óta a legalacsonyabb volt, a Bank of England csökkentette 2019-es előrejelzését. A cégvezetők bizalmas beszélgetésekben az üzleti bizalom összeomlásáról beszélnek – a Nissan döntése, hogy máshol kezdi gyártani új modelljét csak a jéghegy csúcsa. A menedzserek állami tisztviselőktől nem hivatalosan azt a tájékoztatást kapták, hogy a kormány nem tudja megvédeni a cégeket a brexit következményeitől, de azt várják tőlük, hogy hallgassanak erről.
A cikk még folytatja a káosz sorolását a gazdaságon kívüli területekkel, kezdve attól, hogy az állambiztonsági szervezetek elveszthetik a hozzáférésüket a terroristákat és a köztörvényes bűnözőket tartalmazó adatbázisokhoz egészen addig, hogy az EU-ban élő brit állampolgárok státusa, ezen belül egészségügyi ellátása bizonytalanná válhat. Szerinte ezt a pánikhelyzetet a Downing Street 10. idézte elő azzal, hogy a miniszterelnök erőlteti a kormánya és az EU között kialkudott brexitmegállapodás elfogadtatását annak ellenére, hogy a parlament január közepén óriási többséggel elutasította.
A kaotikus kilépés egyedül May választásán múlik, ha bekövetkezik, annak oka az ő vaskalapos viselkedése és hozzá nem értése lesz – fogalmaz élesen az FT cikkírója. Két évvel ezelőtt, amikor benyújtotta a brit kormány kilépési kérelmét az EU-nak, anélkül cselekedett, hogy bármilyen terve vagy stratégiája lett volna a folyamat lebonyolítására. Ehelyett kijelölt egy sor átléphetetlen „vörös vonalat”, azaz mindenképpen teljesítendő elvárást, illetve tett egy üres ígéretet arra, hogy a kormány egyedi megállapodást köt az EU-val. Ezután a kilépés időpontját még törvénybe is foglaltatta, amivel még inkább megkötötte a saját kezét.
Két évvel később, azaz jelenleg azt látjuk: May azzal fenyegetőzik, hogy bezárja a brit társadalmat abba az autóba, amelyet éppen a szakadék felé vezet. Pusztán azért, mert úgy gondolja, hogy a parlamentnek meg kellene gondolnia magát, és miután kétharmados többséggel elvetette a kormány brexitmegállapodását, egy újabb szavazáson a támogatnia kellene azt. Az egyetlen cél, amelyet mindezekben felismerhetünk, az, hogy elnyerje a szélső jobboldali, fundamentalista brexiter kormánypárti politikusok támogatását.
A brexit előkészítésével töltött két évben a kormány és a kormányfő nem gondoskodott arról, hogy megvédje az országot annak a sokktól, hogy szétszakad több mint négy évtizeden át kiépített és elmélyített kapcsolatrendszere a szomszédaival. Nem tettek semmit annak érdekében, hogy megválaszolják a kérdést: milyen viszonyt kellene kialakítania Nagy-Britanniának a saját kontinensével. A miniszterelnök arra használta ezt az időd, hogy hiábavaló erőfeszítéseket tett a brexiterekre és Európa-pártiakra bomló Konzervatív Párt egységének biztosítására. Ezzel támasztotta alá saját kormányfői hatalmát.
Néhány vezető tisztviselő a kormány háza tájáról azt mondja: May blöfföl.
Olly Robbins, a kormány EU-s főtárgyalója egy nyilvános helyen Brüsszelben kifecsegte, hogy az a miniszterelnök az utolsó pillanatban félre fogja rántani a kormányt a szakadék előtt, azaz kérni fogja az EU-t a kilépés időpontjának elhalasztására március 29-éről. Állítólag arra számít, hogy a brexiterek ezt mindenáron el akarják majd kerülni, ezért inkább megszavazzák az EU és a kormány válási megállapodását, amit a pokolba kívántak.
Lehet, hogy így lesz, ám vezető tisztviselők felhívják a figyelmet arra, hogy a miniszterelnök kormányzása két és fél éve alatt semmi jelét nem mutatta annak, hogy a nemzeti érdeket saját hiúsága elé helyezné. Nem adta jelét, hogy ez fontosabb lenne neki, mint hogy egyben tartsa a torykat.
Akárhogy is van, az FT publicistája úgy véli: nem szabad tovább kockáztatni. A parlamentnek azonnal ki kell erőszakolnia az európai alapszerződés 50. cikkelye alapján benyújtott brit EU-s kilépési kérelem felfüggesztését vagy visszavonását.
https://maivilag.com/2019/02/theresa-may-az-eu-nem-ugyanaz-mint-a-kommunista-szovjetunio-hanem-sokkal-rosszabb/
https://maivilag.com/2019/02/brexit-varatlan-lepest-tettek-a-britek/