London várakozásához képest két hónapos késéssel, de megszületett a brit kormány által várva várt döntés: az Európai Unió pénteki csúcstalálkozóján az unióban maradó tagállamok állam- és kormányfői úgy döntöttek, hogy el lehet kezdeni a brit EU-tagság megszűnéséről folyó tárgyalássorozat második szakaszát, amelynek elsődleges célja a Brexit utáni kapcsolatrendszer kialakítása.
Theresa May brit miniszterelnök hétfőn számol be a londoni alsóház képviselőinek a múlt heti brüsszeli EU-csúcsról. A Downing Street hétfő hajnalban néhány részletet előre ismertetett a jelentésből. Az előzetes tájékoztatás szerint a brit kormányfő hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság már „a szigorúan korlátozott időtartamú” bevezetési időszakban sem lesz az EU egységes belső piacának és vámuniójának tagja, mivel addigra kilép az EU-ból is.
A brit kormányfő alsóházi tájékoztatóján hangsúlyozza azt is, hogy a brit kormány szándékai szerint azoknak a külföldi EU-munkavállalóknak, akik ebben az átmeneti időszakban érkeznek Nagy-Britanniába, már regisztrációs kötelezettségük lenne. Theresa May szerint ez is a majdani új brit bevándorlási rendszer előkészítésének része lesz.
A brit kormány többször megerősített szándéka szerint viszont azok a külföldi EU-állampolgárok, akik a brit EU-tagság megszűnésének várható időpontjában, 2019. március 29-én már öt éve folyamatosan és törvényesen Nagy-Britanniában tartózkodnak, jogosultak lesznek a letelepedett státusra, és ezt egyszerű, szinte automatikus hatósági eljárással megszerezhetik.
London az EU-val elért megállapodásban rögzítette azt is, hogy akik a brit EU-tagság megszűnésének napjáig öt évnél kevesebb ideje, de szintén életvitelszerűen és törvényesen Nagy-Britanniában tartózkodnak, ugyancsak maradhatnak, amíg nagy-britanniai tartózkodási időtartamuk eléri az öt évet, és onnantól ők is jogosultak lesznek állandó tartózkodási engedélyre. Az új regisztrációs kötelezettség azokra vonatkozik majd, akik Nagy-Britannia kilépése után érkeznek.
Theresa May hétfői alsóházi tájékoztatójában a Downing Street előzetes ismertetése szerint kijelenti: Nagy-Britannia az átmeneti időszakban már elkezdi saját független jövőbeni kereskedelempolitikájának előkészítését, kereskedelmi egyezményekről kezd tárgyalásokat leendő partnerországokkal, és ha lehetséges, alá is írja e megállapodásokat, amelyek az átmeneti időszak vége után lépnének érvénybe. London az Európai Unióval is szabadkereskedelmi megállapodást szeretne kötni a Brexit utáni időszakra. Az eredeti elképzelések alapján már az EU előző, októberi csúcstalálkozóján dönteni kellettt volna erről, de az uniós tárgyalópartnerek akkori megítélése szerint ehhez nem volt elégséges az addig elért haladás a brit kilépés feltételrendszeréről szóló első tárgyalási szakaszban, amelyben mindenekelőtt a külföldi EU-állampolgárok jogosultságainak szavatolásáról, a brit pénzügyi kötelezettségekről, valamint az Ír Köztársaság és Észak-Írország közötti fizikai határellenőrzés újbóli megjelenésének elkerüléséről volt szó.
Még a legutóbbi napokban is többször úgy tűnt, hogy a mostani EU-csúcson sem sikerül meghozni a döntést a továbblépésről. Theresa May brit miniszterelnök és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke december 4-én munkaebéden tartott egyeztetést Brüsszelben az első tárgyalási szakasz még nyitott kérdéseiről, és az általános várakozás akkor az volt, hogy aznap sikerül is lezárni e kérdéseket. Az utolsó pillanatban azonban Észak-Írország legnagyobb britpárti protestáns politikai ereje, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) közölte, hogy nem támogatja az Írország és Észak-Írország közötti határ nyitva tartására kidolgozott akkori megoldási tervet. A DUP fő kifogása az volt, hogy a tervezetben olyan kompromisszum szerepelt, amelynek alapján valamilyen köztes megoldással Észak-Írországra a Brexit után is vonatkoznának az EU egységes piacának egyes szabályozási elemei.
A DUP közölte: nem fogad el olyan szabályozási eltérést, amely a Brexit utáni időszakban gazdaságilag vagy politikailag elválasztaná Észak-Írországot az Egyesült Királyság többi részétől. Drámai fordulatok, éjszakába nyúló maratoni egyeztetések és tartalmukban egyelőre részletesen ki nem érlelt – vagyis a gyakorlati tennivalók kidolgozását sok kérdésben valójában a második fordulóra áttoló – kompromisszumok után azonban a múlt hét végére megszületett a Brexit feltételrendszeréről szóló előzetes megállapodás. Ennek alapján az Európai Bizottság javasolta az állam- és kormányfők alkotta Európai Tanácsnak a továbblépés jóváhagyását, amelyet a brüsszeli csúcs résztvevői pénteken hivatalosan meg is tettek.
A januárban kezdődő második szakasz napirendjén először a brit kormány által javasolt átmeneti időszakról szóló tárgyalások szerepelnek.
A brit kormányfő először október végén, a Brexit utáni időszakra szóló brit kormányzati tervekről tartott firenzei beszédében szólt részletesen erről a szándékról. Theresa May indoklása szerint az átmeneti időszakra azért van szükség, mert a brit EU-tagság megszűnésének várható időpontjában, 2019 márciusában még sem az Egyesült Királyság, sem az Európai Unió, sem az EU-tagállamok nem lesznek abban a helyzetben, hogy zökkenőmentesen meghonosíthassák az új kapcsolatokat megalapozó feltételrendszer számos elemét.
May két évre taksálta az új szabályok bevezetéséhez szükséges időt. London elfogadta, hogy e bevezetési időszak alatt Nagy-Britannia és az Európai Unióban maradó országok még a jelenlegi szabályok alapján férhetnek hozzá egymás piacához, jóllehet a brit kormány ki akar lépni az EU egységes belső piacáról és vámuniójából is.
Az Európai Unió a jelen helyzet szerint ragaszkodik ahhoz is, hogy az átmeneti időszakban az EU-bíróság joghatósága változatlanul kiterjedjen Nagy-Britanniára, és ahhoz is, hogy ebben az időszakban London érvényesítse az új uniós jogszabályokat.
A brit gazdaság számára a legnagyobb tétje azonban annak lesz, hogy milyen kereskedelmi megállapodást sikerül elérni a második tárgyalási szakaszban az Európai Unióval. Ugyanis ha Nagy-Britannia átfogó kereskedelmi egyezmény nélkül lép ki az unióból, az EU-val folytatott brit kereskedelemre a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai lépnek életbe. A WTO-szabályozás alapján viszont vám-, illetve nem vámjellegű akadályok emelkednének az évente csaknem 640 milliárd euró értékű, jelenleg teljesen vámmentes kétoldalú kereskedelmi forgalom elé. Ennek elkerülése végett London átfogó szabadkereskedelmi megállapodást kíván elérni az EU-val. Ebben az összefüggésben gyakran felmerül Kanada példája. Kanadának azonban hét évébe telt egy ilyen egyezmény megkötése az EU-val, Londonnak viszont jövő októberre – az EU által szabott határidőre – megállapodásra kellene jutnia az unióval.
Ráadásul a kanadai-EU szabadkereskedelmi szerződés nem terjed ki a szolgáltatások kereskedelmére, márpedig a brit hazai össztermék (GDP) 80 százalékát a szolgáltatási szektor állítja elő, és ezen belül is kivételes súlya van a londoni City pénzügyi szolgáltatási szektorának. London teljes exportján belül a pénzügyi és a kapcsolódó egyéb szolgáltatások exportjának értéke eléri az évi 100 milliárd fontot (csaknem 36 ezer milliárd forintot), a londoni gazdaság teljes exportjának 50 százalékát.
David Davis brit Brexit-ügyi miniszter a BBC-nek nyilatkozva a hétvégén ki is emelte: a kormány a Kanadával kötött uniós egyezménynél jóval szélesebb körű, „Kanada-plusz-plusz-plusz” szabadkereskedelmi megállapodásra törekszik az EU-val, olyanra, amelynek hatálya kiterjed a szolgáltatások kereskedelmére is.
Mindezeket végiggondolva Londonban és Brüsszelben sokan igazat adnak Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének, aki a minap kijelentette: „a neheze még csak most jön”
Forrás: atv.hu