Brüsszel megint leszerepelt – Elég volt az ilyen EU-ból!
Mind a Covid-vírus elleni vakcinák uniós tagállamok közötti szétosztása körüli botrány, mind az európai őshonos kisebbségek jogi védelmét megalapozni kívánó Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés bizottsági elkaszálása immáron feketén-fehéren megmutatta, hogy az unió jelenlegi állapotában egy elitista, antidemokratikus, a globalista gazdasági körök által irányított, a nemzetállamokat tehetetlenségre kényszerítő nemzetközi szerveződés.
De menjünk sorjában!
Először is, a Covid elleni vakcinák – egyelőre a Pfizer–BioNTech és a Moderna – megvásárlása minden uniós tagállam számára sürgető, hiszen emberi életekről van szó. Úgy alakult azonban, hogy az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság (a továbbiakban: bizottság) arra késztette-kényszerítette a tagállamokat, hogy azok ne külön-külön vásárolják meg, szerezzék be a vakcinákat, hanem bízzák ezt a bizottságra, amely az Európai Gyógyszerügynökség által engedélyezett vakcinákat beszerzi az érintett cégektől, és igazságosan szétosztja a tagállamok között – természetesen gyorsan, hatékonyan. Orbán Viktor erre azt mondta, hogy bár nagyon nem tetszik neki ez a megoldás, mert az eddigi uniós tapasztalatok alapján nem biztos a sikerben, de a kompromisszum érdekében belemegy ebbe a megoldásba.
Vegyük észre, hogy mindezek alapján e témakörben – a vakcinaelosztás terén – létrejött az unióban egy működési modell, amelyet a brüsszeli balliberális fősodor már régóta dédelget magában, s már régóta ezt kívánja az unió egészére kiterjeszteni, ez pedig nem más, mint a szuperföderális, felülről, a bizottság által irányított európai egyesült államok modellje, amelyben a tagállamoktól megvonják az önálló, szuverén döntések lehetőségét.
Azt pedig már most látjuk: a föderális modell eddigi bizonyítványa lesújtó: ami a vakcinák megrendelése és szétosztása körül eddig lezajlott, az kifejezetten botrányos.
De ez egy folyamat folytatása: a bizottság negatív, mondhatnánk, az európai polgárokra nézve életveszélyesen rossz teljesítményt nyújtott már tavaly január, a vírus megjelenése óta. Stella Kyriakides asszony, a bizottság egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős biztosa, Von der Leyen elnök asszony beosztottja az utolsó utáni pillanatig képtelen volt felismerni, hogy a koronavírus milyen veszélyekkel jár Európára nézve, hiszen még február 24-én, amikor Olaszországban már ötvenezer ember került vesztegzár alá, 350 fertőzöttet és tíz halottat tartottak számon (!), Franciaországban pedig már tizenegy fertőzött volt és meghalt egy beteg, képes volt azt mondani, hogy nincs szükség semmilyen korlátozásra az unióban, sem az utazásra, sem a kereskedelemre vonatkozóan.
Itt jegyezném meg, hogy Kyriakides biztos asszony tavaly tavasszal arra az újságírói kérdésre, hogy az unió miért nincs felkészülve a járványra, azt válaszolta: „Az egészségügy a tagállamok kompetenciája.” Nos, ugyanez a biztos néhány nappal ezelőtt, látva a tagállamok morgolódását a katasztrofálisan lassú vakcinabeszerzés miatt, sietve szólította fel a tagállamok vezetőit arra, hogy ne tegyenek semmilyen önálló lépéseket a vakcinák beszerzése ügyében, mert ez a bizottság dolga. Szinte konokul következetes magatartás, nem?
A mostani helyzet azonban még lesújtóbb: a bizottság látványosan lemaradt a vakcinák megszerzése és beadatása körüli világversenyben; Izrael, Kína, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia körökkel vezet Brüsszel előtt, mert gyorsan és hatékonyan, de főleg szuverén módon cselekednek, hiszen tudják, hogy emberéletekről van szó. Ami azonban még fontosabb, nem köti meg a kezüket egy olyan bonyolult adminisztratív gépezet, mint a brüsszeli bürokrácia.
A bizottság fordítva ül a lovon: tavaly tavasszal, amikor kitört a járvány, bambán figyelte az eseményeket, és ahelyett, hogy információs, koordinációs segítséget nyújtott volna a tagállamoknak, azt üzente, hogy a pandémia kezelése tagállami belügy, most pedig, miután a bizottság átvette az irányítást, azaz ő lett ebben a témában a föderális kormány, totálisan tehetetlenné és káoszossá vált a ténykedése – ismét a tagállamok, illetve az európai polgárok életét kockáztatva. Ez így elfogadhatatlan, s ha a következő hetekben végre fel is gyorsul valamelyest a vakcinák szétosztása az országok között, ez a kezdeti késlekedés már nem tehető jóvá, hiszen itt van a nyakunkon a vírus második és harmadik mutációja, a versenyfutásban pedig minden nap számít.
atva várják, hogy mi történik.
Illetve mégsem egészen, mert az Orbán-kormány – nagyon helyesen – szakított a föderális modellel, és önálló útra lépett: megpróbál minél előbb Kínától, Oroszországtól vagy akár Izraeltől is beszerezni vakcinákat, hogy megvédhesse a magyar emberek egészségét. Erre persze rögtön jön a bizottsági intés, hogy „nem szabad” Kínával tárgyalni – s ehhez a hanghoz természetesen azonnal felzárkózik a magyarországi balliberális oldal, élén Gyurcsánnyal és a DK-val –, miközben híre jött annak, hogy más tagállamok is, többek között Németország új utakat keres, utóbbiak a szörnyűséges és megvetett autokratával, Putyinnal tárgyalnak egy lehetséges közös (!) vakcina kifejlesztéséről. Ó, istenem, már megint a régi nóta: amit szabad az európai nagyhatalmaknak, azt nem szabad az „elmaradott keleti” tagállamoknak.
Íme, itt áll előttünk tehát az unió föderális modellje.
Először, a bizottság képtelen az unió kormányaként működni, mert senki által nem választott, a globális elitnek (legelsősorban Soros Györgynek) lekötelezett, másodosztályú politikusokból áll össze, akikben nem bíznak a tagállamok polgárai.
Másodszor, a bizottság láthatóan a globális gigacégek befolyása alatt áll (lásd Sanofi), s ez a befolyás olyan mértékű, ami a döntéseik során még az emberi életek védelmét is felülírja.
Harmadszor, az unióban továbbra is vannak egyenlők (kelet- és közép-európai tagállamok) és egyenlőbbek (magállamok), ami azt jelenti, hogy a föderális modell valójában birodalmi modellt jelent – többek között Magyarország kárára.
A bizottság ezzel immáron sokadszor köpte szembe az európai emberek akaratát, szándékát, törekvéseit. Az európai polgári kezdeményezés az unió egyetlen közvetlen demokratikus intézménye, ami a lisszaboni szerződés által 2012 áprilisában lépett életbe, célja pedig az volt, hogy a demokratikus szellemiség alapján az európai nemzetek polgárai is részt vehessenek a döntéshozatalban. Nos, ítéljék meg önök, kedves olvasók, mennyire volt ez sikeres folyamat: 2012 óta a több mint hetven (!) kezdeményezésből végül öt érte el az egymilliós aláírási határt és vált érvényes kezdeményezéssé, majd került a bizottság elé, mely szervezetnek joga van dönteni a kezdeményezés befogadásáról és a jogalkotási folyamat elindításáról, illetve elutasításáról. A bizottság pedig nagyon következetes volt: eleddig egyetlenegy sikeres polgári kezdeményezést sem fogadott be – a föderális modell nagyobb dicsőségére.
Vicces kedvemben azt javasolnám, hogy a tagállamok kezdeményezzék a 7-es cikkely szerinti eljárást a bizottsággal szemben a demokráciának mint uniós alapértéknek a folyamatos, visszatérő, rendszerszintű megsértéséért.
Summa summarum: a „közös értékekre” épülő föderális modell ismét megbukott. Világossá vált: az unió már csak foszlányaiban értékközösség.
Én már egy jó ideje úgy gondolom: az unió vagy újra szuverén nemzetállamok közötti gazdasági érdekközösség lesz, vagy nem lesz.
Fricz Tamás
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
