Brüsszel retteg, ezért akarják elhallgattatni a békepárti véleményeket
Brüsszel háborúpárti, progresszív vezetői, politikusai – és a mögöttük álló kiterjedt gazdasági érdekkörök – attól tartanak, hogy az eltérő vélemények túlzott térnyerése esetleg jelentősebb tömegeket is képes lenne meggyőzni – mondta az Origónak ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász. A Századvég tanácsadója azt is mondta: Magyarországon a baloldal minősíthetetlen stílusban nyilatkozhat a kormány tagjairól és a kormánypárti szavazókról, Magyar Péter pedig súlyos – bizonyítékokkal nem alátámasztott – vádakkal illethet vezető politikusokat és állami szerveket, ezek mégsem járnak politikai megtorlással, retorzióval vagy akár „csak” elhallgattatással. A szakértő az EP-választás tétjéről is elmondta a véleményét.
Ma Magyarország nélkül, a magyar emberek nélkül, a magyar kormány hangja nélkül nincs szabadság Európában – mondta Orbán Viktor kormányfő a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. Mire gondolhatott a miniszterelnök?
Magyarország ma a véleménynyilvánítás szabadságának utolsó bástyájaként működik Európában. Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptv.) és a hétköznapok is bizonyítják: hazánkban még szabad a szólás és a véleménynyilvánítás. Az Alaptv. (1)-(2) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, valamint Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
Hazánkban az interneten, a televízióban és a nyomtatott sajtóban is érdemben jelen vannak a kormánnyal szembeni kritikus, balliberális hangok, sőt az interneten elmondhatjuk, hogy még mindig – ha már nem is aránytalanul – az ő hegemóniájuk érvényesül.
Magyarországon a baloldal minősíthetetlen stílusban nyilatkozhat a kormány tagjairól és a kormánypárti szavazókról, Magyar Péter pedig súlyos – bizonyítékokkal nem alátámasztott – vádakkal illethet vezető politikusokat és állami szerveket, ezek mégsem járnak politikai megtorlással, retorzióval, vagy akár „csak” elhallgattatással.
A kizárólagos következmények jogi jellegűek lehetnek, amennyiben a független bíróságok jogerős ítéletükben bárkinek megállapítják a felelősségét. Ez egy demokráciában csak így lehet, azonban nehezen tudjuk elképzelni, hogy fordított esetben, ha Nyugaton az ellenzékben lévő jobboldal viselkedne így a balliberális kormányokkal szemben, ne lenne semmilyen politikai következménye. Az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 4. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét.
Amennyiben valamelyik országot vagy politikusát a kormánya álláspontja miatt éri diszkrimináció, úgy Brüsszel a saját működésére vonatkozó demokratikus alapelveket tagadja meg.
Ha egy Magyarországot képviselő politikusnak – kiemelten vonatkoztatva ezt a miniszterelnökre – nem biztosítják a szólás szabadságát, azzal az egész közösségben sérül a szólásszabadság – aminek a megléte egyébként a Brüsszel által a szavak szintjén oly nagyra tartott jogállamiság immanens kritériuma.
Orbán Viktor úgy fogalmazott: a szólásszabadság Nyugat-Európában rossz bőrben van. A Brüsszelben rendezett konzervatív NatCon rendezvényének betiltása kapcsán kiemelte, hogy ez a szólásszabadság korlátozásának csupán egy példája. Mi az oka, hogy ennyire rossz a helyzet? Mitől tart ennyire a brüsszeli vezetés?
Az EUSZ 2. cikke szerint az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.
A szólásszabadság garantálása esszenciális tartozéka a szabadságnak, a demokráciának, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogoknak. Ezek mindegyikében deficit keletkezik, amikor valamely tagállam vagy politikai nézet képviselőit a származásuk vagy meggyőződésük miatt nem hagyják véleményt nyilvánítani.
Brüsszelben félnek a migrációt ellenző és a nemzeti szuverenitás mellett nyíltan kiálló politikusoktól, hiszen tudják, hogy a nyugati emberek többsége, a nép zöme látja, sőt a saját bőrén tapasztalja, hogy az illegális bevándorlás milyen károkat okoz, és minden eszközzel igyekeznek elkerülni azt, hogy ezek az emberek megtudják, van alternatíva, és a június 6-9-én esedékes EP-választásokon esetleg a konzervatív oldali politikusok listájára voksoljanak.
Brüsszel háborúpárti, progresszív vezetői, politikusai – és a mögöttük álló kiterjedt gazdasági érdekkörök – attól tartanak, hogy az eltérő vélemények túlzott térnyerése esetleg jelentősebb tömegeket is képes lenne meggyőzni.
A baloldali többség Brüsszelben tart a jobboldal előretörésétől, így igyekszik elnyomni a jobboldali hangokat és minden, számukra fontos jogszabálytervezetet (pl. migrációs paktum) még a választások előtt keresztülvinni. A felmérések szerint a következő ötéves ciklusban is a Néppárt (EPP) lesz a legnagyobb pártcsalád, azonban szignifikáns megerősödésre kizárólag az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és az Identitás és Demokrácia (ID) számíthat, esetükben 30, illetve 60%-os mandátumszám-növekedést várhatunk.
Miután a brüsszeli önkormányzat betiltotta a NatCon rendezvényét, a szervezők jogi kifogást nyújtottak be, a Conseil d’État, Belgium közigazgatási ügyekkel foglalkozó legfelsőbb bírósága pedig engedélyezte a konferencia megtartását. A bíróság az indokolásában a belga alkotmány 26. cikkére hivatkozott, amely mindenkinek biztosítja a békés gyülekezés jogát. A polgármesternek jogában áll rendőrségi tiltást kezdeményezni azon esetekben, amikor a köznyugalom megzavarása fenyeget, de esetünkben ez nem állt fenn. A Conseil d’État kimondta, nem lehet arra következtetni, hogy magának a konferenciának rendbontó hatást lehet tulajdonítani. A döntés szerint „a közrend fenyegetése pusztán azokból a reakciókból származik, amelyeket a szervezet kiválthat az ellenzők körében”.
„Ukrán ügyben viszont háborús hangulat van Brüsszelben” – mondta a miniszterelnök a Kossuth Rádióban. Hozzátette: amíg mi orosz-ukrán háborúról beszélünk, addig a brüsszeli vezetők úgy beszélnek erről, mint a saját háborújukról. Min múlik, hogy Magyarország ki tud-e maradni a háborúból?
Rendkívül fontos lesz a június 6-9-i EP-választás, ahol az embereknek lehetőségük lesz leváltani a háborúpárti elitet. Az, hogy hazánk ki tud-e maradni a háborúból, egyrészt a nemzeti kormányon, másrészt a nemzetközi közösségen múlik.
A magyar kormány azon kevesek közé tartozik az EU-ban, amely az orosz-ukrán háború kezdete óta konzekvensen békepárti álláspontot képvisel, illetve a kabinet többször felajánlotta, hogy hazánk adott esetben kész a béketárgyalások helyszíneként szolgálni.
2023. március 31-én elfogadta az Országgyűlés a békepárti határozati javaslatot, amelyet az orosz-ukrán háború egyéves évfordulója kapcsán nyújtottak be a Fidesz és a KDNP képviselői. A határozattal – amelyet 130 igen és 24 nem szavazat mellett szavaztak meg a képviselők – az Országgyűlés kifejezi elkötelezettségét a béke mellett, és rögzíti: azt várja el a nemzetközi közösség minden tagjától, hogy a mielőbbi béke érdekében lépjen fel, és kerülje azokat a lépéseket, amelyek a háború kiterjedésével járnak. A dokumentum elítéli Oroszország katonai agresszióját, és elismeri Ukrajna jogát az önvédelemhez. Leszögezi, hogy csak azonnali tűzszünettel, tárgyalásokkal és békével lehet életeket menteni.
A Gyurcsány Ferenc vezette háborúpárti baloldal nem szavazta meg a békepárti határozatot. Ami a nemzetközi közösséget illeti, a Nyugat ma egyfajta háborús pszichózisban szenved; Charles Michel 2024. március 21-én elmondta, hogy a tagállami vezetőknek az uniós szankciók hatékony végrehajtására és érvényesítésére, valamint a lefoglalt orosz vagyonból származó nyereség felhasználására irányuló erőfeszítések előmozdítására kell összpontosítaniuk. „Itt az ideje a biztonságunkkal és a védelmünkkel kapcsolatos valódi paradigmaváltásnak, valamint annak, hogy az EU gazdaságát háborús alapra állítsuk”.
Ursula von der Leyen bizottsági elnök pedig 2022 áprilisában nyitóbeszédet tartott a „Kiállás Ukrajna mellett” elnevezésű globális adományozói rendezvényen, amelyen így fogalmazott: „A mi háborúnkat vívják. A mi küzdelmünk frontvonalán állnak. Hiszen Ukrajna nemcsak saját szuverenitásáért és integritásáért harcol: a küzdelemnek az is a tétje, hogy győzedelmeskedik-e végül az emberség, az emberiesség, vagy a korlátlan pusztításnak leszünk-e a tanúi.”
Brüsszel azonban éppen nem a pusztítás, az öldöklés megfékezése ellen tesz, hanem teljesen eluralta a háborús pszichózis: ezért a júniusi választás tétje az, hogy a békepárti, békét akaró, szuverenista, jobboldali erők kapjanak minél nagyobb képviseletet az Európai Parlamentben.
Európában a szuverenista jobboldali erők – így a Magyarország kormányát adó politikai közösség is – a véres ukrajnai háború mielőbbi befejezését eredményezni képes tűzszünetet és béketárgyalásokat sürget, ahogyan már a 2022. februári invázió előtt is a párbeszédet szorgalmazta a felek között.
A NATO-ból és az EU-ból is érkeznek háborúpárti hangok, ezen felül a kormányfő szerint a Közel-Keleten mindent meg kell tenni, hogy a konfliktus ne csapjon át háborúba, mert az már nemcsak az ott élő népek ügye lesz, hanem a miénk is, mert abból menekültek lesznek, háborús pusztítás lesz, újabb gazdasági kiadások és költségek jelentkeznek Európa számára. Miért a magyar kormány a zászlóshajója a béke iránti vágynak, és a többiek miért erőltetik a háborút?
Nyugat-Európában is sokkal inkább a háborúellenes politikai álláspontot támogatja az emberek többsége, ez azonban önmagában nem hozhatja el a békepárti fordulatot Brüsszelben, ugyanis nehezíti azt a médiaviszonyok ottani állapota – a magyar sajtó valójában sokkal inkább mondható sokszínűnek és demokratikusnak, mint a nyugati –, továbbá
az igazi probléma az, hogy Brüsszel, az európai intézmények világa ma már valójában a globális Soros-birodalom progresszív, háborúpárti hálózatának fogságában van.
Magyarország azért is békepárti, mert itthon bevonják a polgárokat a közös döntésekbe, a stratégiai nemzeti álláspontok kialakításába, a demokrácia sokszor talán fáradságos folyamataiba, és a magyar kormány polgárai hangját meghallva és az ő békét, biztonságot támogató véleményüket szilárdan képviselve lép fel az európai és más nemzetközi fórumokon.
Orbán Viktor felidézte, hogy Soros György 2015 szeptemberében leírta a hatpontos tervét a migrációs válságról, és ebben az szerepel, hogy évente egymillió embert kell beengedni, valamint biztonsági zónákat kell létrehozni. Közben Brüsszel elfogadta a migrációs paktumot. Merre tart Európa, vissza lehet még fordulni erről az útról?
Orbán Viktor 2018. január 20-án rámutatott beszédében, miszerint „Soros György azt mondta, hogy a probléma a kerítés, Európa jövőjére a megoldás a migráció. Mi azt mondjuk, hogy a probléma a migráció és a megoldás a kerítés”. 2023-ban egymilliónál is több ember kért menekültstátuszt az Európai Unióban, a Nyílt Társadalom Alapítványok programja szerint pedig évente pont ennyi migránsra van szükség, vagyis Brüsszel és a migrációt menedzselő szervezetek eleget tesznek a milliárdos spekuláns és fia vezette hálózat követelésének, és végrehajtják a Soros-tervet. A migrációs paktum tökéletesen beleillik a Soros-tervbe. A migrációs paktum elfogadását csak az európai föderalizmus hívei tekinthetik igazán történelmi, nélkülözhetetlen lépésnek, valójában azonban arról van szó, hogy a külső uniós határok szükséges „megvédését” – de valójában inkább menedzselését – úgy akarják megvalósítani, hogy
egyre gyengítenék a nemzetállamok önálló hatalmának gyakorlását, például azáltal, hogy a tagállamokra erőltetnék a „kötelező szolidaritást”, mégpedig a brüsszeli uniós vezetők migrációt pártoló (és bátorító) politikája kapcsán.
Magyarország a kötelező elosztást a migrációs probléma 2015-ös napirendre kerülése óta következetesen elutasítja, amiként azt is, hogy nemzeti költségvetéséből pénzforrást kelljen biztosítania – kvázi pénzbüntetést kelljen fizetnie – azért, mert nem vesz át migránsokat.
Ez a döntés ebben a formában végrehajthatatlan. Súlyos legitimációs kérdések is felvethetők: alig két hónappal az európai parlamenti (a továbbiakban: EP-) választások előtt született meg a döntés, miközben a paktum intézkedései 2026-ban léphetnek leghamarabb hatályba, miután az Európai Bizottság (a továbbiakban: EB) a következő hónapokban meghatározza a végrehajtás módját.
A migrációs paktum egyik legkritikusabb és legtöbb veszélyt hordozó része a krízisrendelet, amely teljhatalmat ad Brüsszelnek, hogy megmondja, mikor és hány migránst küld egy adott tagállamba.
Az uniós migrációs csomag a tagállamok önállóságát veszélyezteti, ugyanis a brüsszeli adminisztráció nem jelölt meg pontos számot a migránsok tagállamok közötti áthelyezésének felső határától, ami korlátlan betelepítéseket eredményezhet. A krízisrendelet szerinti mechanizmus úgy működne, hogy egy ország jelzi, hogy nála migrációs válsághelyzet (ún. krízishelyzet) van, ezután az EB dönt, hogy kihirdeti-e a krízishelyzetet, és ha igen, akkor Brüsszel maga döntené el, hogy pontosan mely országokba és hány migránst oszt szét. Ebbe a tagállamoknak semmi beleszólásuk nem lenne, ez pedig az éves betelepítési kvótákon felüli egyszeri, ad hoc „többletkvóta” és többletbetelepítés lenne.
Valójában két út áll előttünk: háború vagy béke. A baloldal háborúpárti, mert Brüsszelből kapják a pénzüket. Háború vagy béke, ez a fő kérdés – zárta a kormányfő a Kossuth Rádiónak adott interjúját. Milyen jövő várhat Európára, ha a háborút támogatják továbbra is Európa vezetői?
Háború és béke – világos a két választási opció, és csak utóbbi álláspont minél erősebb brüsszeli képviselete segíthet megakadályozni azt, hogy Európa szélsőséges esetben már akár egy lokális háborúból kialakult, szörnyű világháború kellős közepén találja magát.
Ha továbbra is a háborút támogatják a brüsszeli vezetők, akkor ez következhet be, ezért is fontos a békepárti álláspont jelentős támogatása a júniusi EP-választáson. A konfliktus súlyosan negatív hatásokat gyakorolt az EU gazdaságára: az olaj- és gázárak emelkedése által kiváltott ellátási sokkal, a háztartások bizalmára és a befektetői hangulatra gyakorolt negatív kihatással; továbbá növelni kellett a védelmi kiadásokat, és a menekültek millióinak megsegítéséből eredő terhek is arra figyelmeztetnek, hogy mielőbbi békére volna szükség.
Az uniós tagállamok 2022 végéig 150 intézkedést hoztak, amelyek az Európai Központi Bank becslése alapján 2022-ben hatásukban elérhették az európai országok GDP-jének 2 százalékát, ráadásul a szankciók igen eltérően hatottak régiók szerint; Kelet-Közép-Európára gyakorolták a legkedvezőtlenebb hatást: például Magyarország is a leginkább ráutalt az orosz energiahordozókra. Az is tény továbbá, hogy az EU mindmáig nem heverte ki a negatív hatást: az Európai Unió GDP-je 0,4%-kal bővült 2023-ban a 2022-es 3,4%-os növekedés után, és 2024-re is csak 0,9%-ot irányoztak elő.
origo
