Csintalan megborult: elfoglalt Országházról és felrobbantott zsilipekről fantáziál
Úgy tűnik, hétről hétre folyamatosan romlik Csintalan Sándor állapota, ezúttal ugyanis az Országház elfoglalásáról és a gazdák által felrobbantott víztározókról és zsilipekről beszélt.
Csintalan Sándor (67) állapota egyetlen hét leforgása alatt jelentősen romlott. A Tourette-szindrómára utaló heveny káromkodások helyét ugyanis átvették az erőszakos, posztapokaliptikus látomások.
„Amúgy a parlamentből ki kell akkor jönni? (…) Nem kijönni… Na, hát ez az! Egy f*szt! Nem kijönni kell a parlamentből, hanem elfoglalni! De nekik [a képviselőknek – a szerk.] kell kezdeni, te!” – osztja meg a parlamentfoglalás gyötrő vízióját Sándor a csoportfoglalkozáson.
Sándor megkínzott elméje lényegében nem mást követel tehát, mint hogy az ellenzéki képviselők újrajátsszák az MTVA-székházfoglalós akciójukat. Ámde ezúttal az Országház impozáns, történelmi díszletei között. Mert bár az sem volt habkönnyű, délutáni teazsúr, ahogyan Kunhalmi Ágnes nekiszaladt az önmagából ridegséget árasztó, indusztriális ajtónak. De képzeljük el ugyanezt a jelenetet egy faragványokkal gazdagon díszített, ódon faajtóval! Annyit mondhatunk, hogy az ütközés erejétől még a Karmelita kolostor vasbetonaljzata is megrepedne. És ugyanígy borzolnák fel a nyugati közvélemény kedélyállapotát azok a képkockák, melyeken Varju László a darutollas parlamenti őrséggel dulakodna. Az ülésterem páholyai között pókembereset játszó Hadházy Ákos légtornászmutatványainak látványától pedig azonnal megindulnának az ENSZ kéksisakosai Hegyeshalom irányába.
És hogy a parlamentfoglalásból egy demokráciában mégis mi következne? Mikor nem egészen öt hónappal ezelőtt ez az ellenzék történelmi vereséget szenvedve eddigi legrosszabb eredményét érte el? A balos pártok népszerűsége pedig azóta is csak folyamatosan csökken, így aligha lehetne azt állítani, hogy bármiféle választói többség állna mögöttük? Ó, ilyen apróságokkal nem szabad felzavarni a zaklatott elme lázálmait. Helyette inkább nézzük a következő, erősen a Mad Maxből táplálkozó látomást.
„Ugye azért van sok 10 ezer ember, aki nem a zöldbáró kategóriájába tartozik, ámde azért van valami birtoka meg vagyona. Viszont a vízből ki lett szorítva (…). És én azt hallom meg azt látom, hogy bizony ezek szervezkednek, na, ők szervezkednek! Vagy azért, hogy megnyissák a tárolókat meg a zsilipeket, vagy politikai következményt is vállalnak. Ha úgy tetszik, ez a jelszó most egyébként ezekben a körökben, hogy gyűjtsük a gázolajat arra, hogy vagy megnyitjuk a tárolókat és leromboljuk a zsilipeket, vagy megnyitják, ha ez nem történik meg, akkor politikai akció fog következni.”
Felrobbanó víztározók, az elpusztított zsilipek fogságából kiszabaduló víz hömpölyögve árasztja el a földeket, a gazdák – mint Michel Houellebecq Szerotoninjában – fegyveres összetűzésbe keverednek a rendőrséggel az eltorlaszolt autópályán – csak úgy pörögnek a viharvert pszichében az erőszak képkockái. Amivel semmi gond nem lenne, ha mindezt a négy fal között, a saját koponyája köré húzott szögesdrótkerítés határain belül csinálná. De nem, ezt a megborultság lidérceitől űzött, nettó uszítást a Magyar Hang szabadjára engedi. Igen, az a Magyar Hang, amely önmagára a visszafogott, polgári attitűd és a mértéktartó igazi konzervativizmus szócsöveként tekint. Hiteles, na, mint Csintalan Sándort megtenni a mentális makkegészség plakátarcának.
Forrás: drot.info
