Demokrácia? Jobboldali tartalmakat tiltogat a Facebook
Megalakulásakor a Facebook azzal a céllal hirdette önmagát, hogy eljut a legkisebbekhez, a legszegényebbekhez is, és demokratizálja a világot. A techóriások azonban a valós életben felzabálják a körülöttük lévő univerzumot.
Az már nagyon régen volt, hogy az internetet az igazi, határtalan szabadság új világának kiáltották ki. Értelemszerűen, ahogy egyre többen kezdtek weboldalakat létrehozni, majd fórumokba és később közösségi oldalakra írogatni, terítékre került az összes olyan téma, ami a „való életben” is ingoványos talaj. Szexualitás, perverziók, vallási és világnézetbeli túlkapások jelentek meg mindenfelé, és a helyzet csak bonyolódott, amikor népszerűvé vált a Facebook.
Tetszik vagy sem, az életünk meghatározó részévé vált ez az internetes felület: a politika, a közélet terepe lett néhány év alatt. Mára eljutottunk oda, hogy a minőségi sajtó is ezen a platformon találja meg leginkább az olvasóit.
Az ősközösséghez képest, ma az ún. több közösség korát éljük. A közösségek száma megnőtt, és megjelentek az olyan közösségpótlékok is, amilyenek a különféle virtuális csoportok. A távolság fogalma megváltozott. Megnyílt a lehetőség arra, hogy ha egy ember valamilyen speciális szakmai vagy egyéb igényekkel rendelkezik, és a tevékenysége folytatásához hazánkban nem talál megfelelő társat, akkor a világ bármely pontján élő emberrel megteremthesse a maga kis közösségét. Ezzel megjelenik egy újfajta kapcsolatforma, amit úgy hívnak a tudósok, hogy hálózat. Már nem is újkeletű a kifejezés, hogy a mi korunk a hálózatok kora.
Az állami és más határoktól független hálózatok jöttek (jönnek) létre, sőt a Facebook nem titkolt célja, hogy a felhasználók lehetőleg minél hosszabb időt töltsenek el a felületen. Ezáltal az egyén felelőssége óriási mértékben megnövekszik. Ma már az is lehetséges, hogy akár egyes emberek, tőzsdei spekulánsok, akár tőzsdei guruk döntései milliárdok sorsát befolyásolják.
Világszerte és Magyarországon is számos kritika érte már a nagy technológiai cégeket, hogy túl nagy befolyásuk van a közbeszédre, miközben működésüket nem a demokratikus elvek, hanem az üzleti érdek alakítja. Ezek között a kritikák között van olyanok, amelyeket pártállástól függetlenül mindenki többé-kevésbé jogosnak tart. Van azonban egy vitatott elmélet is, miszerint
a Szilícium-völgy nagyvállalatai tudatosan cenzúrázzák a jobboldali, konzervatív tartalmakat,
és az Egyesült Államokban a demokrata félnek (lásd: Donald Trump letiltása), Európában pedig a baloldali és liberális üzeneteknek kedveznek.
A közelmúltban a ma7.sk portál arról tudósított, hogy a Facebook letekerte oldaluk elérhetőségét, így drasztikusan visszaesett az oldal megjelenése a közösségi médiában. Mint írták, 90%-kal esett vissza az hetilap facebook-oldalának elérési aránya.
(A maivilag.com ezt már régebb óta tapasztalja, így a Magyar7 munkatársaival teljes mértékben együtt tudtunk érezni.)
Minap az anyaországi Megafon egyik tagját, Deák Dánielt is letiltotta a Facebook. Nem először döntenek valahol, valakik úgy, hogy megbüntetnek bennünket. Tavaly nemzetközi hekkertámadás érte a Fidesz honlapját. A Mi Hazánk elnémítása után a kormánypártra került a sor. Az időzítés sem volt véletlen. Az utóbbi időben a jobboldali tartalmak véletlenszerűen állandó jelleggel a cenzúra áldozatai, ugyanis sok esetben akadályozzák, olykor kifejezetten megtagadják azok hirdetéseinek közzétételét (lásd: a magyarországi 2019-es önkormányzati választások), és mondvacsinált okokra hivatkozva tiltanak le jobboldali újságírókat (lásd: Laura Loomer), vagy éppen bevándorlásellenes tartalmakat törölnek, amivel értelemszerűen politikai szerepet vállalnak.
Az előbb említettek már a biztos jelei annak, hogy hatalmuk túl nagyra nőtt. Ma már nem valamelyik nagyhatalom törekszik világuralomra, hanem magáncégek akarják megvalósítani azt. Ne legyenek illúzióink, nem változik ez majd a jövőben sem. A kérdés csupán az, hogy hagynak-e kiskapukat az őáltaluk irányított felületeken.
Hazánktól eltekintve világszinten ember legyen a talpán, aki egyrészt nyomon tudja követni a legújabb és legfelkapottabb platformokat, ugyanakkor még arra is van ideje, hogy egyiken-másikon tevékenyen fent is legyen. Itt gondolok az Instagramra, Snapchatre, és a különböző „kistesókra”.
A közösségi hálózatok, közülük is különösen a Facebook, belépnek az emberek mindennapi életébe. Az általuk és segítségükkel nyújtott rendszeres tájékozódási lehetőség kiaknázása mellett a polgárok kiteregethetik magánéletüket, szexualitásukat, megvitathatják a társadalmi és politikai eseményeket. A közösségi média ennélfogva tudatot formál, egészen pontosan: a közösségi média révén annak felhasználói nap mint nap formálják saját közösségi tudatukat, mégis mindenekelőtt önmagunkban kell tudatosítanunk, hogy a Facebook elsődleges szempontja mindig a haszon. Abból származik a bevétele, hogy az emberek a tartalmakat fogyasztják.
Gondolhatnánk, hogy ha valóban nagyon sok jó minőségű tartalom jelenik meg és ezek nemzeti hangok lesznek, akkor nem áll majd a Facebook érdekében, hogy ezt elnémítsa. DE ne legyenek illúzióink, a progresszív politika szükség esetén ezt is felülírja, ahogy tette ezt most is.
Kevés szánalmasabb dolog van a balodali véleménydiktatúra világában, mint a jobboldali médiumok cenzúrázása. Lassan nem fogunk tudni harcot vívni, ahol az álláspontunkat érvekkel alátámasztva mondhatnánk el. Erre a Facebook nem ad lehetőséget, más vizekre kell evezni.
piros7es
