Több miniszter, köztük Dmitro Kuleba, az ukrán diplomácia vezetője is beadta a felmondását ezen a héten.
Hogy miért?
Egyesek szerint Volodimir Zelenszkij koncentrálni igyekszik a hatalmat, mások viszont éppen az elnök közelgő bukásának előjelét látják az eseményekben. A lehetőségeket és a várható következményeket Somkuti Bálinttal, az MCC Geopolitikai Műhely kutatójával vettük számba.
Szerda reggel benyújtotta a lemondását Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter, és nem ő az egyetlen, aki távozik a kormányból. Volodimir Zelenszkij ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy ebben a nehéz időszakban egy erősebb kabinetre van szüksége az országnak. Ez kicsit úgy hangzik, mintha az ukrán elnök rúgta volna ki a szóban forgó embereket. Egyébként Kuleba korábban azt mondta: addig lesz miniszter, amíg Zelenszkij bizalmát élvezi, illetve amíg személy szerint egyet tud érteni az elnök politikájával. Kirúgták? Elege lett? Mi történhetett?
– Az egész teljesen váratlanul következett be. Most mindenki próbál találgatni, de olyan ez, mint a hidegháborús kreminológia: adott egy fekete doboz, nagyjából látjuk, hogy mi megy be, és hogy mi jön ki belőle, de hogy mi történik közben odabent, azt nem. Többfajta olvasata is van ennek a történetnek. Az egyik az az, hogy Andrij Jermak, az elnöki hivatal vezetője próbálja a saját pozícióját tovább erősíteni. Ez is egy lehetőség. Van, aki azt mondja, hogy egy mélyebb krízisnek a jeleit látjuk, tehát hogy olyan információkkal rendelkeztek ezek a politikusok, amelyek a nyilvánosság számára még nem megismerhetőek, de ők tudnak valamit, mi és nem akarják a nevüket adni ahhoz, ami következik. Egy másik álláspont szerint a távozók egy oligarchának az emberei voltak, aki elvesztette, vagy feladni készül a pozícióit Ukrajnában… Én azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy ilyen „publicity stuntot”, egy PR-show-t látunk. Ugye van az a híres film, az Amikor a farok csóvája – abban egy háborút rendeznek meg azért, hogy eltereljék a figyelmet egy, az amerikai elnök újraválasztását fenyegető botrányról. Jermak is és Zelenszkij is korábban a szórakoztatóiparban dolgozott, és lehet, hogy valamiért úgy vélték, most a kormány átalakításával lehet a legtöbb figyelmet Ukrajnára vonni, illetve abból lehet valahogy profitálni.
– Felvetődött az is, hogy Zelenszkij a saját hatalmát akarja megerősíteni, és ennek kapcsán egyesek Valerij Zaluzsnij főparancsnoknak és az elnöki hivatal tanácsadójának, Olekszij Aresztovicsnak a menesztésével állítják párhuzamba a történteket. A hivatalos verzió szerint Zaluzsnij maga kérte a felmentését, Aresztovics pedig nyilvánosan önkritikát gyakorolt, miután kikotyogta, hogy az ukrán légvédelem hibája és nem az oroszok terrortámadása miatt halt meg rengeteg civil az egyik városban. De szüksége van Zelenszkijnek a hatalma bebiztosítására?
– Nem hiszem. Sőt, inkább az ellenkezőjét tartom valószínűnek: mindent figyelembe véve nagyobb az esélye annak, hogy a Zelenszkijhez hű embereket szorítják ki folyamatosan a kormányból. Vagyis nem elképzelhetetlen, hogy az ukrán elnök elmozdításnak az előjeleit látjuk. De még egyszer: az az alapvető probléma, hogy ebben a szituációban szinte semmi sem zárható ki. Tehát lehet, hogy valaki valamikor például egy oligarcha embere volt, de az elmúlt két évben Ukrajna belső viszonyai rendkívüli módon átrendeződtek, szövetségek bomlottak fel, és újak köttettek, többszörösen megváltoztak az erőviszonyok, és az, hogy ki kivel van… Ugye Kulebával kapcsolatban az is felmerült egyébként, ha már itt tartunk, hogy elég szépen összeveszett a lengyelekkel, akik Ukrajna fő támogatói. És emlékezzünk csak, hogy Donald Tusknak, akit egyébként nyugodtan nevezhetünk szélsőséges ukrán pártinak, volt egy olyan kijelentése, miszerint az ukránok gondolhatnak bármit, de a végső szót Lengyelország fogja kimondani Ukrajna európai uniós csatlakozásával kapcsolatban. Tehát külső erőknek is van hatásuk az ukrán belpolitikára. Szóval egy nagyon-nagyon érdekes és összetett folyamatot látunk – talán néhány nap vagy néhány hét múlva kiderül, hogy melyik verzió volt az igaz.
– Akár történelmi összevetésben mennyire szokatlan az, hogy egy kurszki offenzíva meg egy donbászi orosz offenzíva kellős közepén alakítják át egy hadviselő ország kormányát?
– Stressz és terhelés alatt álló szervezetben bármi előfordulhat. Előfordulhat, hogy az a vezető, aki normál esetben jó vezetőnek számít, az terhelés alatt hibás döntéseket hoz. Előfordulhat az is, hogy elkezd magára és a közvetlen környezetére gondolni, és emiatt nem úgy jár el, ahogy azt az adott helyzet egyébként egy politikustól megkívánná. Előfordulhat az is, hogy egész egyszerűen elveszíti a fejét, és lebénul egy krízishelyzetben, amelyről – teszem hozzá – lehet, hogy nem is tudunk. Tábornokokkal is előfordult már, hogy egy váratlan krízisben egyszerűen képtelenek volt urai maradni a helyzetnek. Tehát ezekkel a lehetőségekkel mind-mind számolni kell. Én nem tulajdonítanék jelenleg túl nagy jelentőséget ennek az, egyébként valóban jelentős méretű kormányátalakításnak, már csak azért sem, mert látjuk az okokat, és nem látjuk a kifutási pályákat. Lehet, hogy ez egy mélyebb krízisnek az előjele, a mélyebb krízisnek viszont a további jeleit is látnunk kellene ahhoz, hogy elfogadjuk ezt az érvelést. Ugye mondtam, elképzelhető, hogy Zelenszkij leváltását készítik elő az embereinek az eltávolításával, de e mellé is fel kellene még sorolni egyéb bizonyítékokat. Ebben a pillanatban, én azt mondom, mindenki vadul találgat, és bárki ráhibázhat a megfejtésre. Vagy nem.
– Egyébként, az elmúlt napok, hetek függvényében hogyan áll most Ukrajna ebben a háborúban és a nemzetközi térben?
– Az orosz előretörés lelassult, de nem állt meg a Donbászban. A kurszki ukrán betörés, illetve a kiegészítő irányokban, Brjanszkban és Belgorodban tervezett további támadások nem jártak eredménnyel. A baltiak és a lengyelek nagyon szeretnének egy rendkívül durva eszkalációt, viszont az amerikai reakciókból az látszik, hogy Washington igyekszik kihátrálni ebből a konfliktusból, és a rendelkezésünkre álló információkkal egy olyan vélemény is alátámasztható, amely szerint a demokraták megpróbálják Kamala Harris kampányát azzal alátámasztani, hogy egy váratlan mozdulattal lezárják az ukrán konfliktust, és ezzel kiütnek egy kártyát Donald Trump kezéből. Ennek se lehet megmondani, hogy mekkora az esélye, de van. Nyilván az Európai Unió vezetői másképp látják ezt a kérdést, viszont nekik nem osztottak lapot.
Magyar Hírlap