Döbbenetes adatok érkeztek az ukrán frontról
Elképesztőan alacsony összegekért kockáztatják az életüket egyesek egy olyan háborúban, amelyhez gyakorlatilag semmi közük. Persze minden relatív, az a havi nyolcszáz-ezer-ezerötszáz dollár, amit például az ukránok adnak az idegeneknek, bizonyos országokban egész vagyonnak számít. Némileg pedig mi, magyarok is érintve vagyunk e rémtörténetben.
Akár saját honfitársa ellen is harcolhat az az ember, aki – például – az ukránokhoz áll be némi zsoldért katonának. Ez az állítás amúgy csak látszólag marhaság, ugyanis a világ szegényebb régióiban mindkét fél toborzói megjelennek, még akkor is, ha ez a „feltűnés” nem fizikai valóságban, hanem áttételesen, azaz a világháló felületein történik.
Nekünk, azaz a jog- és létbiztonságban élő európaiaknak teljességgel fölfoghatatlan, hogy – mondjuk – az orosz oldalon megjelenő nepáli, argentin, venezuelai és afrikai zsoldosok miért kockáztatják az életüket havi háromszázötven-négyszázezer forintért. Ugyanakkor menten más lesz a történet, ha tudjuk, hogy a kibocsátó államokban a szóban forgó pénz soknak számít. Azaz ott, ahol napi kettő-négy, azaz havi hatvan-százhúsz dollárból (21 500 és 43 ezer forint közötti összegből) élnek a polgárok, a kínált nyolcszáz-ezer-ezerötszáz dollár egy egész vagyonnak tűnik.
Néhány hete nagyot ment a hír az orosz oldalakon, hogy a katonák némi közelharc után elfogtak egy ukrán térfelet választó angol „önkéntest” – és ugyane képsorokon szemlélhetünk néhány (három-öt) olyan halottat is, akik a náluk lelt személyes iratok tanúsága szerint jó eséllyel lengyelek lehettek. Januárban az oroszok likvidáltak egy ötfős diverzáns alakulatot – közülük egy-egy egészen biztosan angol és amerikai állampolgár volt, egy-egy pedig lengyel és valamelyik baltikumi állam fia.
Közismert a moszkvai térfélen focizó észak-koreai katonák sztorija – igaz, ők nem egészen önként választották a sorsukat. Szintúgy napvilágra jött a kínai jelenlét, bár az (még) nem egészen tisztázott, hogy ők ott az első vonalban vagy a háttérben tevékenykednek. A harcjelentések alapján nagyon sok a szír is arrafelé – utóbbiak javarészt a bukott Aszad elnök hívei, azaz az alaviták. Moszkva amúgy a köreikben viszonylag könnyen szerezhet híveket – egyrészt akad ott két katonai bázisa, ahonnét feltűnésmentesen fuvarozhatja a(z amúgy általában kiképzett) emberanyagot a fontra – másrészt azon a vidéken ők eleve népszerűek.
A legfrissebb hírek alapján láttak még Moszkva oldalán szerb, kubai, argentin, mongol, venezuelai, dél-afrikai, szudáni, úgynevezett fekete-afrikai (Száhel-övezet) és távol-keleti harcosokat is. Arányuk a nagy egészhez képest természetesen elenyésző, de kár lenne eltagadni, hogy a maguk módján ők is hozzájárulnak a haderő sikereihez.
Természetesen az ukránok sem mennek a szomszédba az embervadászat terén. Ami nem is nevezhető szokatlannak, hiszen eleve 1,1 millió olyan hadköteles honfitársuk dekkol Nyugaton, akik semmi áron nem akarnak hazamenni és meghalni Zelenszkijék véres és értelmetlen oltárán. Tehát őket valamivel, helyesebben valakikkel pótolni kell(ene). A háború elején ez még viszonylag könnyen zajlott, ám korunkban, a veszteségeket veszteségekre halmozó visszavonulások korszakában már nem annyira nyerő agyonlövetni magát az embernek egy-két ezer dollárért.
Ami szinte százszázalékos biztonsággal kijelenthető, brit, amerikai, lengyel, francia, lett, litván és észt állampolgárok egészen biztosan harcolnak, belőlük ugyanis az oroszok már egész – kissé képzavarosan mondva – népes kollekciót gyűjtöttek össze – vagy élve, vagy holtan. Szintén minapi hír volt, hogy Moszkva csapatai egy kolostorban kolumbiaiakat kerítettek be, csupa olyan rémalakot, akiknek nincs és nem is volt soha semmiféle vesztenivalója. Ugyanis az érintettek az elmúlt hónapokban igencsak tisztességtelen és aljas módon viselkedtek a helyi lakossággal szemben. És persze itt is találhatunk afrikaiakat is, döntően olyan államok polgárait, melyeknek még ma is hagyományosan jók a kapcsolataik egykori gyarmattartóikkal.
Külön történet az ukránok térfelén focizó orosz alakulat, mely létezik, de viszonylag kevés hiteles információ lát róla napvilágot.
És ha a hírek igazak, mindkét partoldalon akadnak fizetésért küzdő magyarok is. Ukrajnáén (állítólag) egy tucat, míg az oroszoknál úgy húsz-huszonkettő ember. Az, hogy egymást irtsák, csekély eséllyel fordulhat elő, ugyanis az előbbiek a front északi, míg az utóbbiak a déli területén aktívak.
Általánosságban elmondható, Moszkva valamivel többet ad az egyszerű fegyveresnek is, mint Kijev – pedig utóbbi – úgymond – jobban ki van stafírozva euróval és dollárral, mint szankcióktól sújtott ellenfele. Ugyanakkor oldaltól függetlenül az is áll, hogy egy drónkezelő vagy speciális szakterület ismerője és értő alkalmazója mindig többet – olyan ezernyolcszáz-kétezer dollártól kezdődő díjat – utalhat haza, mint az, aki csak a kézifegyverek kezelésére alkalmatos.
Magyar Hírlap
